Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.
Ülésnapok - 1892-550
J74; 560 ' országos ülés 1896. február 4-én, kedden. és pedig vonatkozik a legfontosabb, melyet itt is igen sokan a képviselő urak közül szóba hoztak, a betegápolási köllségek kérdésére, az 1875: III. tcz. módosítására. (Általános helyeslés.) És itt azt hiszem, sikerülni fog egy oly méltányos megoldási módot terjeszteni a ház elé, mely egyrészt az államnak érdekeit, másrészt a törvényhatóságok és községek érdekeit, végre pedig magukét a betegekét oly harmóniába hozza, a melylyel az igazság és méltányosság legszélsőbb követelményei is kielégítve lesznek. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Azt hi»zem, a t. ház nem kívánja, hogy a dolog részleteibe bocsátkozzam; ez nagyon messze elterelne felszólalásom tulajdönképen! tárgyától. (Helyeslés.) A másik törvényjavaslat, mely az elkészülésnek meglehetősen előrehaladott állapotában van, vonatkozik a gyógyszertári ügyre. (Bálijuk. 1 Halljuk!) És itt csak egyet kívánok megjegyezni, tudniillik azt, hogy a törvényjavaglat alapelve nem nyugszik és nem fog nyugodni a szabad verseny rendszerén, mert ezt a mi speeziális viszonyaink közt a jelen időben egyenesen veszedelmesnek tartanám. (Helyeslés jobbfelöl.) Mert habár a fővárosban talán — de itt is csak talán — el lehetne menni odáig, hogy szabad verseny mellett bárki, a ki kíván, bizonyos kaucziók na letétele mellett gyógyszertárt állíthasson és rendezhessen be, mert itt rendelkezünk annyi szakértő orvossal, hogy kellő orvosi szakfelügyelet alatt álljanak a gyógyszertárak ; de méltóztassanak tekintetbe venni azt, hogy ha az országban mindenhol, az ország bármely helyén keletkezhetnének gyógyszertárak, a közigazgatási kormányzat mai szervezete mellett abban a helyzetben volna-e, hogy ezek a gyógyszertárak oly kellő felügyelet alatt lehetnének, hogy a közegészségügy érdekei kielégítve legyenek. Azt hiszem, ez igen nagy koczkázat volna. (Úgy van! jobbfelöl.) Épen azért csak *zt tartom szükségesnek kijelenteni, hogy a törvényjavaslat nem a szabad verseny rendszerére helyezkedik. (Helyeslés jobbfelöl.) A harmadik törvényjavaslat vonatkozik az oly sokszor hangoztatott munkáslakások kérdésére. E tekintetben természetes, hogy megelőző tárgyalásokat kell folytatni a társ-pénzügyminisztériummal, és mihelyt az egyes kérdésekre nézve tisztába juthatunk, reménylem, hogy e tekintetben is az őszi ülésszak alatt törvényjavaslatot fogok terjeszthetni a ház elé. (Helyeslés jobb felöl.) Áttérve most már, t. ház, az egyes konkrét kérdésekre, melyek a két napi vita alatt felhozattak, mindenekelőtt meg kívánom azt jegyezni, hogy Thaly Kálmán t. képviselőtársamnak a tegnapi napon tett azon észrevételére, mely szerint ő nem helyesli a belügyminiszter álláspontját az orvosi kamarák létesítésére vonatkozólag, —- tudniillik azon leiratomat, melyet én az országos közegészségügyi tanácshoz intéztem — kénytelen vagyok kijelenteni, hogy ma sem mondhatok egyebet, mint azt, hogy az orvosi kamarák behozatalát illetőleg még nem tudtam álláspontot elfoglalni és ezt egész őszinteséggel és nyíltan vallom be. Méltóztatnak tudni, hogy maguk a leginkább érdekelt orvos urak is e tekintetben esaknem teljesen egyenlő két nagy táborra oszlanak. Az egyik rész igen nyomós érvekkel argumentál a mellett, hogy nálunk ne hozassék be az orvosi kamarákba kényszer mellett való belépés rendszere. A másik épen olyan nyomatékos érvekkel bizonyítja annak káros voltát, egyrészről az orvosi kar érdekeire, másrészről a közegészségügy érdekeire. Azt hiszem, t. ház, ha az orvosi kamarák életbeléptetésével még egy-két évig késünk, ezzel kárt semmiesetre sem okozunk, míg ellenben ha meggondolatlanul vagy elhamarkodva hoznók azt be, ezzel olyan experimentáczió terére lépnénk, a mely könnyen megboszúihatná magát. Mert nem egészen áll meg az az összehasonlítás, melyet a képviselő űr és utána többen az ügyvédi és közjegyzői kamarákra vonatkozólag tettek. Egészen más a működési köre az ügyvédeknek és közjegyzőknek, egészen más azok működésének maradandó nyoma. Azért az orvosoknál épen heterogén működésüknél fogva az orvosi fegyelmi eljárás tekintetében elmenni odáig, mint az ügyvédi és közjegyzői kamaráknál, azt hiszem, hogy nem lehet senkinek szándékában. Mondom tehát, e tekintetben nem vagyok abban a helyzetben, hogy javaslatot kívánjak az orvosi kamarák rendszerére behozni és azt itt meghonosítani. Hanem igenis állíthatom, hogy a minisztérium közegészségügyi szakosztálya e kérdéssel behatóan foglalkozik, gyűjti és taníilmányozza az adatokat és mihelyt a kérdés érett lesz, lehet, hogy már a jövő évben abba a helyzetbe jutok, hogy e tárgyban előterjesztést tehessek a t. háznak. (Helyeslés.) Felhozta még Thaly képviselő úr a pozsonyi országos közkórháznak az ügyét és pedig kettős tekintetben. Az első tekintet az abban alkalmazott személyzet díjazására vonatkozik, a második pedig a kórház kiépítésére. A mi az elsőt illeti, jelenthetem a t. háznak, hogy intézkedtem a tekintetben, hogy mivel úgy az orvosi, mint az igazgatási személyzet díjazása nemcsak az ottani viszonyoknak nem felel meg, hanem egyáltalában összehasonlítva a többi hasonfoglalkozást űzők javadalmazásával, sem volt arányos, megadtam az engedélyt arra, hogy bizonyos arányos emelés már az 1897. költségvetés
