Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-549

148 543. országos ülés 1896. február 8-áffl, hétfőn. rolt és bizonyos magas művészeti nivón álló társaságok volnának azután hivatva, hogy nyáron, tavaszszal elmenjenek a kerületükben levő más nemzetiségű városokba, és ott jó magyar nemzeti színházat mutassanak be a közönségnek. Úgyde hogy vagyunk e tekintetben ? A kolozsvári színházat például nyáron elvitték Brassóba. Brassó tényleg egyik főpontja, védbástyája a magyarságnak. Elment oda a társaság, és összesen kapott az államtól az 1895-iki szezonra 1500 frtot. A terem és a világítás többe került 1500 írtnál. És Brassónak, mint tetszik tudni, van egy német színháza. Most szükséges volna, hogy ez a kolozsvári színház elmenjen Szebenbe, a mely várts egyik főfészke az erdélyi németségnek, Szebenben oly állandó német színház yan, hogy ezzel abszolúte nem tudnak versenyezni. Miért? Mert a kormány nem adott segélyt a kolozsvári színháznak arra, hogy Szebenben méltóan mutassa be magát. Mert Magyarországon mindenki vindikálhatja azt a jogot, hogy ily helyeken a magyar színészetet hébe-korba élvezhessék, Szebenbe azonban soha jobb magyar szieésztársaság be nem ment, hanem holmi apró társulatok, a melyek, őszintén mondva, valami nagy díszére nem válnak a magyar színészetnek. Azt hiszem, t. ház, hogy a magyar vidéki színészet rendezésével késni nem lehet. A millenáris esztendő, tudom, hogy rendkívül nagy áldozatokat kíván, és így enuek tételei a budgetet egészen kimerítik. Azért nem is óhajtok konkrét indítványt tenni, hogy a jelen költségvetésbe már most vétessék fel bizonyos nagyobb összeg a vidéki színészet segélyezésére; mert e tekintetben az inicziativát, a segélynek nagyságát teljesen a kormányra akarom bízni. Nem azért, mintha rendkívül nagy bizalommal viseltetném e tekintetben a kormány iránt, de mert látom, hogy évek hosszú során át, bármennyit fáradozunk és tettünk, míg erre a kormány a saját maga jóvoltából el nem szánja magát, addig egyáltalában nincsen kilátás arra, hogy az ellenzéki oldalról jövő bármely óhaj is konkrét kifejezésre találjon a kormánynál. Segédkezet akarok nyújtani mindenben a kormánynak arra, a mit e tekintetben tenni akar; mert a legkisebb intézkedésnek is meglesz a haszna. Csak azt óhajtom, hogy a t. kormány már egyszer a vidéki színészet segélyezésére valami lépést tegyen.- És azért, mert az 1897-iki budgetet oly alkalomszerűnek tartom, hogy nem is képzelem, hogy ezt a kérdést továbbra is el lehessen odázni, bátor leszek a t. háznak egy határozati javaslatot benyújtani, a mely határozati javaslat teljesen szabad kezet ad a kormánynak arra nézve, hogy a segélyezésnek mikéntjét és mennyiségét megszabja. Mindenekelőtt csak azt óhajtom, hogy e tekintetben a vidéki színészet, de még a vidéki városok is meg legyenek nyugtatva, hogy immár valami történik. (Helyesés a szélső haloldalon.) Határozati javaslatom így hangzik: (Olvassa.) »A képviselőház utasítja a kormányt, hogy a vidéki magyar színművészet rendezésére javaslatot terjeszszen a ház elé; az ehhez szükséges kiadásokat pedig az 1897-iki állami költségvetébe állítsa be.« (Helyeslés a hal- és szélső haloldalon.) Igen kérem a t. belügyminiszter urat, hogy legyen szíves ezt a határozati javaslatomat kellő méltánylással fogadni. (Helyeslés a szélső halóidalon.) Elnök: Szólásra senki sincs följegyezve. Kivan még valaki szólni? Madarász József: Minthogy a vidéki színészet tekintetében adatott be javaslat, ha az e fölötti szavazás akkorra halasztaíik, akkor később fogok szólani. Elnök: Én úgy javaslanám a t. háznak, hogy a két tétéi egvbefoglaltassék. Helyesnek tartja a ház ? (Helyeslés.) Tessék szólni. Madarász József: T. képviselőház! Én magam is csatlakozom azokhoz, a miket egyrészt a túloldalról Szász Károly, másrészt innen Páziuátidy Dénes képviselőtársam előadott, hogy tudniillik a magyar képviselőháznak és a magyar kormánynak legalább a nemzeti ügy érdekében egy értei müleg is meg kell tennie mindazt, a, mit már apáink vagy testvéreink 1836-bui nekünk és utódainknak, a fiatalabb kornak utánzásraméltókép iktattak az 1836-iki törvényekbe, midőn itt Pesten a felállítandó nemzeti színház ügyét törvénybe iktatták. Akkor azt mondottak : megismerjük, hogy a nemzeti ügy előmozdítására, a magyar nyelvűek és az erkölcsöknek a művelődésére a nemzeti színházak terjesztése hathatós eszköz, és így elhatározták, hogy legelőször is itt Pesten egy állandó nemzeti színház állíttassák fel, ha lehet, nemzeti adakozás úfján, ha pedig nem lehet, hozzátették, hogy akkor kellő költségszámítással a nemzet törvényhozásának önmagának kell gondoskodni arról. Ha tehát apáink és testvéreink ezelőtt 60 évvel már elhatározták ezt, és mi mégis ott vagyunk, hogy e törvényhozás és e nemzet kormánya e tekintetben törvényhozói lépéseket tenni eddigelé nem látott szükségesnek, e részben csatlakozom előttem szólott t. képviselőtársaink azon nézetéhez, hogy ez évben, nem a mint mostanában egy darab idő óta a sajtónak általános használata folytán szokták nevezni, hogy millenáris, nem, hanem ezredéves fennállásunk ünnepélyének megtartása alkalmából is kötelessége a t. háznak, hogy gondoskodjék