Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.
Ülésnapok - 1892-549
54». országos üié* 1«96. február 3-án, hétfőn. 149 egyrészt arról, hogy bizonyos helyeken, bizonyos városokban, kivált ott, a hol a magyar nemzeti nyelv ügye követeli, az állam önmaga létesítsen nemzeti színházakat, ha azok a városok és községek nem birják annak létesítését. Szólítsuk fel a kormányt, — már azt a kormányt, a melyik ezt meg fogja tenni és tehetni, — hogy tegye meg az 1897-ik évi költségvetésre nézve azt, hogy azon arányban, a mint az országban a nemzeti nyelvnek és az erkölcsöknek művelése követeli, a színészeknek, a kik ennek apostolai, ég a színészetnek fentartására való költségeknek az ország költségvetési előirányzatában helyt adjon. (Helyeslés a bah és szélső baloldalon.) Ne állítsa be, ismétlem e kifejezést is, mert ez nem magyar szó, nem magyar jellégii kifejezés, hanem iktassa be, vegye fel — ez a magyar szó — a költségvetési előirányzatba. Igaza van t. képviselőtársaimnak a tekintetben is, hogy nem vagyunk ugyan sem a kormány, sem a törvényhozási többség iránt bizalommal, és nem hiszszük, hogy az ezredév megünneplése alkalmából szükséges összegeket a vidéki színészet fentartására már most a költségvetésbe iktatnák; de legalább arra kérjük önöket, hogy a szinészet felvirágoztatására vagy létezésére szükséges összegeket addig is bocsássák rendelkezésére ne egyeseknek, hanem az egész ország színészetének. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezek azok, a miket azon kornak, melyben én is részt vettem e nemzeti ügy előmozdításában, s azon kor férfiúi szellemének következmény ekép ajánlok a t. háznak. Ha már ez évben nem is fejezzük ki ama kor férfiainak óhajtását, legalább a jövő éri költségvetésben legyünk tekintettel mindarra, a mit a szinészet, kivált oly helyeken, hol a magyar nyelv terjesztése is megköveteli, tőlünk megkívánhat. Meit ha a kormány évről-évre évtizedeken át elhanyagolja a nemzeti szinészet ügyét, és e mellett nem átallanak itt a fővárosban százezreket költeni a dalszínházra: akkor higyjék meg, sem a parlament, sem a kormány nem teljesíti azt a kötelességét, melyet tőle a nép tagjai odakünn elvárnak. Csatlakozom t. barátaim óhajtásaihoz. (Élénk helyeslés a bal és szélső baloldalon.) Elnök: Kivan még valaki egyik vagy másik tételhez szólni? Senkisem kíván. A vitát mindkét tételre nérve berekesztem. Perczel Dezső belügyminiszter: T. ház! E kérdésekre nézve, melyek most kapcso latosan tárgy altattak, s melyekre nézve határozati javaslat is adatott be, valamint ama felszólalásra nézve; melyet a kolozsvári Bzinházat illetőleg ma hallottunk, kötelességemnek tartom röviden nyilatkozni. Mindenekelőtt kijelentem, hogy a belügyi kormányzat teljes tudatában van azon hivatás fontosságának, melylyel a kolozsvári színház úgy nemzetiségi, mint kulturális szempontból is bir, s e hivatás fontosságát teljesen méltányolja is. Ki kell jelentenem azt is, hogy belügyi kormányzat jól ismeri az ott fenforgó állapotokat; még pedig nemcsak azon memorandumból, melyeit az ottani bizottság, melyre Szász; Károly képviselőtársam is hivatkozott, előterjesztett, s nemcsak az intendáns jelentéseiből, hanem a múlt év őszén szerzett közvetlen személyes tapasztalásból is, és kénytelen beismerni, hogy csakugyan nagyon sok van olyan, a mi kívánnivalót hagy hátra, és a mi a dolgok mielőbb való alapos rendezését égetően igényli. Épen azért mint saját nézetemet fejezhetem ki azt, hogy én sem látok más orvoslási s megoldási módot, mint azt, hogy az állam vegye át teljesen a maga kezelésébe a kolozsvári nemzeti színházat. (Élénk helyeslés.) De arra nézve, hogy ez már az 1897. évi költségvetés egybeállítása alkalmával kifejezést találhat-e, vagy pedig kénytelenek leszünk vele az 1898-ik évig elvárni, kötelező nyilatkozatot e perczben nem tehetek, mert méltóztatnak tudni, hogy az előkészületek, és főként azon fnianeziális szempon f ok, a melyek eddig is leginkább hátráltatták e kérdés ilyetén megoldását, nem könnyűek, és ezek nem engedik meg azt, hogy az évre nézve malmost egész határozottan kötelezettséget vállalhassak. A mi a vidéki szinészet állapotát illeti, e tekintetben is a kormány iparkodik a maga részéről megtenni azt, a mit az adott viszonyok közt megtennie lehet, és épen azért, mivel ezen határozati javaslat, a melyet Pázmándy Dénes képviselő úr beadott, a kormánynak e tekintetben teljesen szabad kezet enged, én a magam részéről ahhoz hozzájárulok. De már most kénytelen vagyok egyet kijelenteni, azt, hogy nagyon sajnálnám, ha e határozati javaslatnak általam való elfogadása az érdekelt körökben netalán oly túlságos reményeket vagy aspirácziókat ébresztene, melyeknek nem teljes mértékben való beválthatása azután ép azon körökben kellemetlen dezavuantirozást szülne. Én tehát ez értelemben hajlandó vagyok a határozati javaslathoz hozzájárulni, egyébként pedig kérem, hogy e tételeket méltóztassanak elfogadni. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Elnök: Következik a szavazás. A kolozsvári nemzeti szinház állami segélyezésére felvett 20.000 forintot a ház megszavazza. (Helyeslés.) Következik a szavazás a 9-ik rovatra. Azt hiszem, hogy a ház a vidéki magyar színészet segélyezésére felvett 10.000 forintot is
