Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-548

130 ^48. országos Ölés 1898. februári-én, szombaton. háznak teremteni; ég akkor a pénzügyi bizottság t. elnöke felvetette azt, a szerintem igen helyes eszmét, hogy a nemzeti színházat tegyük át az operába, az operát pedig zárjuk be, illetőleg az operának — de nem ennek a mostani operának, hanem egy leendő operának — fagy a várost szólítsuk fel, vagy ha az áliam maga akarja, — építsen új hajlékot, mely azonban sokkal jobban legyen építve, sokkal nagyobb legyen ég ne viselje azt a díszelgő titulust, hogy »magyar királyi opera* ; legyen egy egyszerű operaház, melyre Budapestnek szüksége van. Szüksége van pedig azért, mert csakis egy jó operával — a mely konkurálhat a világ más hasonló színházával — lehet a fővárosban levő rendkívüli sok orfeumot és a folyton szaporodó más alantasabb válfajú mulatóhelyeket kiszorítani, (Egy hang a szélső baloldalon: Nem lehet azt!) Én azt hiszem, hogy lehet; mert Budapest közönségének egy része ma nem találja meg a szellemi élvezetet az operában és azért jár azokra a mulatóhelyekre. Az igaz, hogy itt aztán a főváros és sok más tényező segíti elő ezeket. (Igás! Úgy van! a bal- és seélsö baloldalon.) Eötvös Károly: A németség, a germanizáczió kedveért! Pázmándy Dénes: Az is elősegíti, és ép az a baj ezen intézeteknél, hogy germanizálnak, és hogy azon egy eltemetett német színház helyett, mely a gyapjú-utezában volt, ma máiöt, sőt több orfeum is létezik, melyek mindegyike fészke & germauizáeziónak. A főváros tehát maga segíti elő a germanizálást, mert a míg nem enged meg egy színházat építeni, mely más házak mellé, vagy egy beékelt telken épül: addig orfeumot így építeni megenged. Bocsánatot, kérek, már most azt kérdem, tűzbiztonsági szempontból mi veszélyesebb, egy sziuház-e, a melynek már előcsarnokában sem lehet dohányozni, vagy egy orfeum, a hol folytonosan dohányoznak és íoh tonosan tűzzel játszanak *? Ezt én részemről felfogni nem vagyok képes, de hát a város ezt megengedi. (Egy hang a szélső baloldalon: Nem a város engedi ezt, ez tiltakozik az ellen, de a belügyminiszter úr engedi meg!) Nem tudom ki, szóval hatóságok, a melyek az építési engedélyt kiadják. r (E'ózbeszólásők a szélső baloldalon: Elég rossz!) így épült fel a régi orfeum új épülete, két ház közé szorítva, így építenek most a kerepesi-úton egy másik új intézetet, holott azok, a kik színházat akarnak építeni, nem tudnak eredményt elérni, mert a főváros olyan rendkívüli kívánalmakkal lép fel a vállalkozókkal szemben, hogy azoknak teljességgel nem képesek megfelelni. Budapest fővárosát kellene tehát felszólítani, hogy tegyen valamit a magyar művészetért és a magyar színházakért. -(Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Mert annyi bizonyos, hogy a mai állapotok mellett ezen négy magyar színházba a közönség nem fér be, mert igaz, hogy négy színháza van, de hiszen azok olyanok, — mert kicsiny a nemzeti színház, kicsiny az opera is — hogy azokban úgyszólván alig lehet helyet találni. Azokat, a kik folyamodtak a fővároshoz, hogy adjon nekik telket, majd ők a saját költségükön felépítik a színházat vagy a Józsefvagy a Ferenczvárosban, a főváros mindig elutasította. Más városok sokkal nagyobb áldozatokat hoznak a színházakért, mert hiszen Budapest eddig nem tett egyebet, mint hogy kis mértékben segélyezi a városligeti arénát, a népszínházát felépíttette azzal a pénzzel, a mit egy neki ajándékozott 'telekért kapott. (Közbeszólások a szélső baloldalon: Magánosok építsenek!) Eötvös Károly: Igen jól tette a város, hogy németeknek nem adott engedélyt! (Zaj a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: (Csenget.) Kérem a képviselő urakat, hogy a szónokot közbeszólásaikkal ne zavarják ! Pázmándy Dénes: Magyar színházak építése kulturális, népforgalmi és társadalmi érdekekből szükséges. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Paris városa egyszerre négy színházat is épít. Eötvös Károly: Németet egyet sem! Pázmándy Dénes: Nem német színházról van szó! Úgy látom, hogy Eötvös Károly t. képviselőtársam, miután a Terézvárosban lakik, nem is képes máskép gondolkozni, mint hogy más színház épülhessen, mint német. Én német színházat sohasem építettem Budapesten, nem is óhajtom, sőt valamennyinek elpusztulását óhajtom Magyarország területéről, mert ez a magyar kultúra ellenére van. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Tehát midőn színházépítésről szólok, nekem német színházat még gondolatban sem lehet imputálni. Én magyar színházat akarok, azt akarom, hogy szaporíttassanak a magyar színházak. Ott van például a Ferenczváros egészen ki Kőbányáig 80—90 ezer lakóval s nincs egy szolid mulatóhelye, egyetlen színháza sincs. Van egy vállalkozó, ki a maga költségén akarja ezen színházat felépíteni, öt-hat kérvénynyel járult már a fővároshoz. Polónyi Géza: Hiszen most engedélyezték ! Pázmándy Dénes: Engedelmet kérek, még nem engedélyezték. A város közoktatásügyi bizottsága kimondotta, hogy engedélyezem; ebben igaza van Polónyi t. barátomnak, de a városi tanács mindig oly feltételekhez kötötte ezen engedélyezést, a melyek nem teljesíthetők. Arra kérem t. barátomat, hasson közre, hogy az a magisztrátus oly feltételekhez szabja azt