Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-548

548. országos ülés 1896. február 1-én, szombaton. 129 Németország példáját és azt mondotta, hogy a német színművészet fejlődött az intendatura alatt. Bocsánatot kérek, hiszen az nem az intendatura alatt fejlődött, hanem azért, mert ott van 17 udvari színház, melyek rendkívül jól vannak dotálva, s a melyeknek nagy történelmi múltjuk van. Mert látjuk, hogy a kisebb német fejedel­mek a politikában nem játszván nagy szerepet, úgyszólván életük egy részét a színházban töl­tötték. De nálunk — a budapestit kivéve — semmi nincs. Van egy nyomorult, államilag segé­lyezett színházunk Kolozsváron, azonkívül a Sahara pusztasága a színművészet. Itt nem az kell, hogy nagy intézetet tartsunk fenn roppant költséggel, hanem az, hogy a vidéken a szín­művészeiét emeljük, hogy nemzeti kultúránk ezen terén is bizonyos fix és biztos várakat alapítsunk meg. Fejlettebb vidéki színészet nélkül lehetet­lenség a fővárosban a színészetet fejleszteni. Hiszen nem egy városnak az ízlése, nem csu­pán egy pontnak, a mely akár a főváros is, közönsége tart fenn egy nemzeti művészetet, hanem az egész nemzetnek kell azt fentartani, és az egész nemzetet kell e mozgalomba bele­vonni. (Helyeslés a ssélső baloldalon.) T. ház! Maga ez a budget-tétel mutatja, hogy ezek a nagy összegek igen rosszul van­nak alkalmazva. Nem akarok — mint mondot­tam — a detailokba belemenni; nem akarok kritikát gyakorolni sem a nemzeti szinház. sem az opera felett, hiszen azt t. barátaim már elvégezték előttem, egyszerűen csak arra figyel­meztetem a t. házat, hogy bármilyen eredménye legyen ezen vitának, bárki legyen Magyaror­szágon az intendáns, az, hogy ezt az opera színházat valami nagyon magas színművészeti nivóra fejíeszszük, sőt hogy ebben valósággal a nemzeti dalszinmű veszetnek, ének- és zene­művészetnek valami sokat segítsünk, az a dolog természeténél fogva lehetetlen. Ha mi alapítunk itt Budapesten egy nagy konzervatóriumot, a mely az összes instrumen­tális zenét, az összes karéneket, a szóló-éneket, a karmester kiképzést több éven át gyakorolja, ha nekünk a vidéken lesz egy pár olyan szín­padunk, a hol bemutatjuk a dalművészet kisebb válfajait, akkor, t. ház, idővel lehetséges lesz Budapesten is egy operát fentartani, — magyar operát értek — de ma lehetetlenség. Hiszen méltóztassék csak odamenni. Azt mondotta a kormánybiztos úr, hogy azelőtt német sziget volt az opera. Hiszen, kivévén azt, hogy az igazgató magyar, az ma sem változott semmit. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Hiszen az egész zenekar német. Eötvös Károly: Mihalovichot tessék el­KÉPVO. NAPLÓ. 1892-97. XXIX. KÖTET, csapni; az az első, a nélkül nem lesz egy szó sem magyar! (Zaj. Elnök csenget.) Pázmándy Dénes: Hiszen, kezdve azon, hogy a partitúrákon a felírás német, minden német ott. Miért, kérem? Mert nekünk még instrumentális zeneiskolánk egyáltalában nincsen, és ha példának okáért egy klarinettista vagy egy hautboista meghal vagy megbetegszik, kül­földről kell hozatni. Eötvös Károly: Na tessék ! Magyar királyi zeneakadémia! Pázmándy Dénes: Nekünk van zene­akadémiánk, a melyre igen sokat költünk, ós a melyből eddig, kivévén zongorajátszókat, nem igen került ki Senki. Régen mondottam már a kormánynak: tessék egy általános nagy konzer­vatóriumot alapítani itt Budapesten, tessék abban a konzervatóriumban minden egyes instrumen­tumra egy tanszéket alapítani és tessék azt tanítani, hogy legyen nekünk mindenekelőtt zenekarunk. Hisz annyira vagyunk, t. ház, hogy most, a midőn a honvédelmi miniszter úr hét honvéd-zenekart akar felállítani, nekem egyénileg mondotta, hogy ez lehetetlenség, mert magyar embert nem kap; és az lesz a legfurcsább, hogy a honvéd-zenekaroknak egyes muzsikusai mind külföldiek lesznek, tehát a honvédség első kötelességének meg sem tudnak felelni, mert államalattvalói hűségi esküt nem is fognak tehetni. Hogy vagyunk továbbá például a kar­énekkel? Itt Budapesten örömmel látom, hogy a munkások közt nagyon terjed a karének. Minden egyes iparosegyletnek, asztalosoknak, üvegeseknek stb. van egy énekkara, de azok rendesen oly szegények, hogy a karmestert is alig tarthatják fenn. Én sokkal nagyobb fel­adatot látnék abban, ha az állam inkább segé­lyezné ezeket az embereket, — olykor egy pár száz forintról van szó — mert nagyobb hasz­not hozna ez az országra, ha a karéneket ezzel is fejlesztenők. Ily állapotban, t. ház, a midőn hiányzik minden előkészültség az országban arra, hogy egy nagy operát fentarthassunk, akkor, t, ház, nincs más hátra, mint hogy az operát egy időre szüneteltessük, azt a költséget pedig, a mibe ez a dalműszinház kerül, más czéíokra fordítsuk, az igazi nemzeti színművészetnek és igazi nemzeti zenének a fejlesztésére. Hiszen felmerült ez az eszme már a pénz­ügyi bizottságban a legutóbbi viták alkalmával ; felmerült az is, hogy a nemzeti színházat tényleg ott, a hol ma van, nem lehet hagyni, mert abban a helyiségben, a melynek szűk volta folytán bevételt alig lehet csinálni, nem lehet kellőleg fejleszteni a nemzeti szinházat. Felmerült az, az eszme, hogy új hajlékot kell a nemzeti szin­17

Next

/
Oldalképek
Tartalom