Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-548

128 548. országos ülés 18*6, nősen akkor, midőn abban nemzeti szellem is mutatkozik, a legnagyobb barátja vagyok, a legnagyobb áldozatkészséggel szavazom meg és magam is egyénileg, csekély tehetségein szerint ahhoz hozzájárulok. De midőn azt látom, hogy két sznbvenczionált színház, a mint azt Hieronymi Károly volt belügyminiszter úr az én kérésem folytán a pénzügyi bizottságban kimutatta, 1884-től 1894-ig, tehát tíz esztendő alatt szubvenczióképen 6,800.000 forint segélyt emésztett föl: akkor, t. uraim, megdöbbenve konstatálom itt a ház előtt, hogy ez oly horribilis összeg, a melyet nemcsak egy ilyen középrangú ország, mint Magyarország, de a legnagyobb kulturállamok, a leggazdagabb államok sem költhetnek ilyen czélokra. Midőn azt látjuk, t. ház, hogy a művészet szellemi tevékenységének más terén egész a garasoskodásig megy el az állam, a midőn el lesz fojtva csirájában minden oly törekvés, a mely sokkal többet eredményezhetne, épen szegénységünk miatr, akkor ily luxus-intézményekre minden kritika és megfontolás nélkül százezreket kidobni, ettől engem a lelkiismeretem eltilt. (Élénk helyeslés a ssélső báloldalon.) Hát vegyük, t. ház, azt, hogy a magyar királyi opera évenkint 375.000 forint szubven cziót emészt fel. Közönséges időben játszik 7 hónapig. Nekem már volt szerencsém számadatokkal kimutatni, hogy az egész világon ehhez fogható gazdagon szubvenczionált színház nem létezik. (Egy hang jobbfelöl: Hát a párisi opera? !) Bocsánatot kérek, a párisi opera 800.000 frank szubvencziót kap, játszik 12 hónapig, január 1-től deczember 31-ig. Azonkívül a párisi opera, mint minden párisi színház, tartozik íl°/o-át a bruttójövedelemnek az úgynevezett szegényalapra, a kórházak javára befizetni évenkint, ez kitesz 400—500 ezer frankot, úgy, hogy a párisi opera szubvencziója voltaképen nem több, mint 400.000 frank. Azután az állam a vállalkozó direktorral a superplus jövedelemre feles és előállott már az az eset is nem egyszer, hogy a direktor pár százezer frankot fizetett vissza az államnak. De, bocsánatot kérek, a franczia állam 400.000 frankot költ körülbelül az operájára és az 12 hónapon át folytonosan játszik, mi pedig 7 hónapra 375.000 forintot költünk el; e között csak van egy kis különbség. (Élénk helyeslés a szélső báloldalon.) Azután az a párisi opera egy világintézmény, ámbár sok tekintetben hivatva van a franczia művészetet és zenét is fejleszteni és meg is felel hivatásának. De minek felel meg a mi operánk ? Micsoda nemzeti szükségletnek ? Méltóztassék nekem erre bárkinek komolyan felelni, hogy micsoda nemzeti szükséglet az, ha a magyar nemzeti operában csehek énekelnek olaszul? (Derültség a február 1-én, szombatot. | baloldalon.) Ebben találjuk mi nemzeti fej lödé. sünket a zene tekintetében ; de magyar operai iskola még eddig nem létezik, mert erről valamennyi intendáns még eddig megfeledkezett, és nem ritkán megesik, hogy az operában, az egyik, ha magyarul énekel is, az olasz, a másik a német, a harmadik a franczia iskola szerint énekel, és ha hárman énekelnek együtt egy nyelven, például magyarul, az, a kinek egy kis szakértő füle van, a háromféle iskolát a lélekzetvételen, frazirozáson felismeri és mindjárt észreveszi, hogy nem egyöntetű iskola az. Azért, a míg nekünk nincs magyar operaiskolánk, magyar methódusunk, míg nincsen oly terünk, a hol kezdőink kiképezhetik magukat, a míg — a budapesti operát kivéve — nincsen egész Magyarországon egyetlen egy dalszínházunk sem, úgy. hogy az a kezdő nem gyakorolhatja magát, hanem* itt kénytelen a publikum rovására iskolaéveit kitölteni, ha pedig vannak magyar művészek, azok vagy novicziusok, vagy invalidusok, mert ha tehetség van bennök, éveiket külföldön töltik: akkor ilyen összeget áldozni erre a czélra valóságos nemzeti bűn. Akkor én azt az összeget megszavazom, de más czélokra, megszavazom művészi czélokra, de máskép kell azt az összeget kiadni s akkor egészen más eredménye lesz annak. Ezt én már évekkel ezelőtt és azóta is ismételten megmondottam. Nem keresem az intendáns urak személyében a hibát. Hiszen tudjuk, hogy ilyen intendáns két esztendeig, maximum három esztendeig tart, akkor kinevezik belső titkos tanácsosnak és úgy eltűnik a magyar színművészet teréről, hogy azután abszolúte még látni sem lehet. Én sokkal praktikusabbnak tartom, hogy mielőtt intendáns lesz valaki, azonnal neveztessék ki belső titkos tanácsosnak, (Derültség a saélsö baloldalon.) sokkal olcsóbb ez az országnak, mint ha ezt az állást mindig milliókkal fizetjük meg. Ha van a t. miniszter uraknak egy olyan barátjuk, ismerősük, a kit ilyen előkelő állásra akarnak kiszemelni, ám méltóztassék ; én a fizetésöket inkább megszavazom, mert inkább akarok 8 —10 ezer forint árán megmenekülni az ország javára, mint százezreket minden ilyen protekczióra költeni. De lehetetlen is, hogy nekünk szakértő intendánsaink legyenek, mert hol tanúinak, hol gyakorolják magukat? Hiszen hiányzik erre a tér, hiányzik a tevékenység, mert Magyarországon nem lévén más opera, mint a budapesti, ők az összes praxisukat más térről, mint a teremből, mint nézők, nem meríthetik. Másutt egy rakás alkalmas ember található a fejlettebb színművészeti életben és ott bőségében vagyunk a szakembereknek, a kik erre az állására vállalkoznak. Felhozta a t. kormánybiztos úr például