Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-548

548. országos ülés 1896. ják. Ezt kétségbe merem vonni. Én is olvastam egyet-mást e kérdésről, de sehol sem találtam az intendánsi intézménynek ezt a dieséretét. Találtam a nemzeti irodalom fejlesztésének, a nemzeti irodalom nagy héroszainak nagy befolyását a színházra, találtam, hogy igen előkelő intendánsok lettek kinevezve, kiknek működését osztatlan tetszés kisérte egész Németországban, de az intézmény dicséretét még Németországban sem találtam egy írónál sem. Nem is az intézmény helyessége vagy helytelensége a baj; az intézmény lehet a legkitűnőbb, ha nincs rátermett ember, a ki az intézmény hatáskörével élni tudjon és akarjon. Igenis, az intendánsok személyében van az egész kérdés kritériuma, és hogy az az álláspont helyes, melyet én elfoglaltam a múltban és elfoglalok ma is, ezt be fogom bizonyítani b. Nopcsa Elek tegnapi beszédével. Az én álláspontom az, hogy bár nem tartom szükségesnek az intendánsi állást, meghajlok azonban a monarchikus állam sok indoka előtt. De ha fentartjuk, akkor rendszabályozni kell az intendánsi állást és hatáskörét az egész vonalon, mert a mint most van ez az állás, az abszolutizmus és parlamentarizmus ölelkezésének oly szörnyszülötte a mostani intézmény. Én szerintem igenis szabályozni kell és külön hivatallá kell tenni azt az intendánsságot, teljes felelősség és a miniszter ellenőrzése mellett, nem pedig hivatalon kivííli állapotnak tekinteni, hanem a minisztériumban elsőrendű hivatalnokká tenni annak viselőjét. Nevezzük azt bár intendánsnak vagy művészi államtitkárnak, semmi közöm hozzá, de azt akarom, hogy ne egy külön mozgó, különálló közeg legyen, hanem a belügyi vagy más minisztérium feltétlen hivatalnoka, a ki felelős mindenért. Mert ma úgy van, hogy az intendánsok kreálhatnak állásokat, melyeket a másik megszüntet; az egyik behoz szabályokat, melyeket az utód nem tart meg; elmennek utazni két-három hónapra államköltségen, a nélkül, hogy a miniszter erre felhívta volna őket. T. ház! Azt mondtam az előbb, hogy álláspontom helyességét be fogom bizonyítani b. Nopcsa Elek tegnapi igen szép beszédével. Helyt állok, megkezdem a bizonyítást. Hogy bebizonyítsam, hogy az intendánsi állás hatáskörének helytelensége az oka minden bajnak, és az intendánsok azt teszik, a mi nekik tetszik, és hogy mindenki, még az utód is az intendánst hibáztatja, arra nézve, ismétlem, fényes bizonyíték b. Nopcsa Elek beszéde. Például elkezdette tisztelt barátom és képviselőtársam tegnap a nemzeti színháznál, és mit mondott elődjéről? Azt, hogy (Olvassa.) »az igazgatással nagyon keveset s csak névleg február 1-én, szombaton. 123 V foglalkozott«, s mikor erre egy képviselőtársam közbekiáltott, hogy minek szidja az elődjét, azt mondta: (Olvassa.) »Igenis be fogom bizonyítani állításomat, mert a nemzeti színháznál, mikor kormánybiztosi működésemet megkezdtem, nagyon furesa állapotokat találtam«. T. ház! Mikor én mondtam ezt tavaly, akkor b. Nopcsa Elek hallgatott, (Derültség balfelöl.) és mikor én mondtam ezt, akkor a belügyminiszter mit válaszolt erre? Megtagadta, a mit b. Nopcsa Elek pedig most állít. Akkor azt mondta a belügyminiszter e színházra vonatkozólag: (Olvassa.) »Tény, hogy a nemzeti színház látogatottsága, bevételei rendkívüli módon napról-napra szaporodnak, és azt hiszem, ez eléggé bizonyítja, hogy a nemzeti színház előadásai annak a bírónak, kinek az ítélete legfontosabb, a közönségnek megfelelnek. Tény, hogy a legrendezettebb viszonyok vannak a nemzeti színháznál.« Tehát nem voltak furcsa állapotok. Akkor a miniszter, a kormány nekem nem adott igazat, ma b. Nopcsa nekem ad igazat. (Halljuk! Halljuk/) Menjünk tovább. Mikor az operaházról beszél a t. kormánybiztos úr, mit állít? Azt mondja: (Olvassa.) »Milyen állapotban vettem át operát? Megütköztem azou, hogy az nem volt magyar, elszörnyűködésemre a magyar fővárosban egy német szigetre találtam.« Mikor mi állítottuk ezt, a magas belügyminisztérium mindig tagadta, b. Nopcsa elismerte. Azt mondja a kormánybiztos úr, hogy: (Olvassa). »Mindig a legrosszabb előadások voltak napirenden, és csak ritkán, hébe-hóba volt egy-egy jó elŐadás«. Azt mondja továbbá: (Olvassa) »De mivel többségben mégis a rossz előadások voltak, a közönség, nagyon természetesen, annyira elidegenedett az operától, hogy igazán azt lehet mondani, akkor uralkodott azon állapot, melyért Bartók Lajos képviselő úr most engem támad meg«, hogy tudniillik üresen állott a színház, üres padoknak játszottak a színészek, és legfeljebb ingyenjegyeseket eresztettek be. T. ház! Mikor én állítottam ezt, akkor a belügyminiszter úr mit szólt? (Halljuk! Halljuk! Olvassa.) »Az az állítás, mintha a színházak látogatottsága az utóbbi időben csökkenne, nem áll. T. ház! Az előttem levő adatok szerint valónak ezen állítást elfogadni nem lehet.« {Felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Ki mondta?) Híeronymi volt belügyminiszter úr. Hát t. ház, a belügyminiszter* tavaly tagadta azt, a mit én állítottam, ma b. Nopcsa Elek igazolja állításomat. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Tovább megyek. Tegnap Nopcsa kormánybiztos úr Nikisekről nem valami hízelgőén nyilatkozott, a belügyminiszter úr pedig 1893. novem16*