Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-547

118 547. országos ülés 1896. január 31-én, pénteken. másik kritikus úr azt az állítását, hogy 2800 forint kárt csináltunk volna ezzel az operának. Legyen szabad most annak a regimének kimutatását is közölnöm, melyre nézve a t. képviselő úr oly nagy reményeket táplál, hogy tudniillik a szinügyeket a minisztérium egy osztálya vezesse. Épen ez történt, mielőtt én, mint kormánybiztos a színházak vezetését átvettem. Előzetesen legyen szabad az 1893-iki adatokat megemlítenem. 1893-ban az operánál a a bevételi előirányzat volt 619.610 forint, akkor gróf Zichy Géza volt az intendáns. Bevettek 627.863 forint 64 krajezárt, tehát 8253 forinttal többet. Ellenben kiadatott a preliminált 619.610 forint helyett 637.933 forint, és így 18.000 forinttal több, mint előirányoztatott, a miből körülbelül 10.000 forintos deficzit keletkezett. Most jött az a korszak, melyet a t. képviselő úr eszményképül állít* oda, mintha csak ily adminisztráczióval lehetne a művészetet fejleszteni. 1894-ben előirányoztatott 634.610 forint bevétel; az igazi bevétel volt 628.572 forint, tehát 6038 forinttal kevesebb. Ellenben a kiadások 634.610 forinttal voltak előirányozva, kitettek azonban 667.736 forintot, azaz, 32.826 forint túlkiadás volt, úgy, hogy az egész év defiezitje mintegy 39.000 forintra rúgott. Változott a helyzet azon intézkedések következtében, melyekkel az igazgató urat arra kényszerítettem, hogy a mindennapi előadások nívóját emelje, és melyek következtében a publikum jobban is jár sdnházba. 1895-re 643.700 forint bevétel volt előirányozva. Hogy mennyire indokolatlan volt az előirányzat ily óriási felemelése, — a budgetet még elődöm csinálta — mutatja az, hogy hiszen 1894-ben csak 628.000 forint folyt be tényleg. Ennek d bevettünk 1895-ben 645.262 forint 18 krajezárt, tehát 1562 forint 18 krajezárral többet az előirányzatnál és 16.689 forint 41 krajezárral többet, mint 1894-ben. Azt hiszem ezzel eléggé bizonyítottam, hogy azok az intézkedések, melyeket a képviselő úr lehetetleneknek mondott, helyesek voltak. (Élénk helyeslés jolifelöl.) A kiadások 1895-re 661.700 forinttal prelimináltattak. Ebből 2013 forint megtakaríttatott, sőt ha hozzáveszszük, hogy az »Alár« operára ráírtunk 5000 forintot, mely csak az idén tavaszszal fog színre kerülni, akkor a javulás az előirányzathoz képest mintegy 7000 forint ; 1894-hez képest pedig a javulás 8575 forint 38 krajezár. Azt hiszem, hogy ezzel bebizonyítottam azt, hogy kiküldetésemnek szorgalom és munkásság által tehetségemhez képest eleget tettem. (Élénk helyeslés jóbbfélöl.) Ugron Zoltán: Jól beszél, még miniszterelnök lehet! (Derültség a szélső baloldalon. Elnök csenget.) B. Nopcsa Elek: Az intendánst rendszer ellen méltóztatott a képviselő úrnak rekriminácziókat felhozni, de épen akkor, a mikor példákra hivatkozik és arra, hogy e rendszer hibás, elfelejti, hogy épen a német városokban, a hol olyan óriási előkészületekéi; tennének ily alkalmakkor, épen abban a Németországban menynyire büszkék az intendánsi intézményre; elfelejti, hogy épen ezen ország művészetének fejlesztését és fejlődését határozottan az intendánsi intézménynek tulajdonítja. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A t. képviselő úr — úgy látszik — nem is gondolt akkor oly nagyon messzire, a mikor az intendánsi intézmény eltörlését méltóztatott javasolni, mert h művészet históriáját egy kissé áttekintjük, úgy azt fogjuk látni, hogy régebben Olaszországban, a mikor ott az intendánsi intézmény, nem ugyan ezen név alatt, de tényleg fennállott, az olasz zene- és énekművészet egész Európát uralta, de ez megszűnt, a mikor az impresszárió-rendszer hozatott be. Ennek mi lett a következménye? Az, hogy az olasz zene- és énekművészet határozottan hanyatlott, é<? most ellenkezőleg, mely ország az, a mely a zens- és énekművészet terén egész Európában uralkodik ? Németország, és pedig azért, mert az intendánsi intézmény alatt a zene- és énekművészet oly magas fokra fejlődött, a milyen magasan az soha sem állott. (Helyeslés jobbfélől) Ha ily körülmények közi; a t. képviselő úr mégis azt mondja, hogy az intendánsi intézmény, a melyet különben nekem nem kellene védelmembe vennem, — bizonyára meg fogják azt tenni mások — eltörlendő, ez esak azt bizonyítja, hogy a képviselő úr nem valami mélyen gondolkozott arról a horderőről, a melylyel az intendánsi intézmény bir, épen a nemzeti művészet fejlődésének érdekében, mert különben azt az indítványt nem tette volna meg. Minden intendáns, vagy annak helyettese, működésének megkezdése után a legrövidebb idő alatt ki van téve mindenféle támadásoknak. Meg fogom mondani az okát is. (Halljuk! Halljuk!) Az első évben megvan az isten-béke, a »treuga dei«, akkor senkisem bántja az intendánst, hisz ezer meg ezer magánérdek kielégítésének reményével kecsegteti magit, bíznak abban, hogy az intendánst mégis ráveszik, s az egyiket, vagy a másikat a színházak valamelyikéhez angazsirozni fogja. (Igás! Úgy van ! IHssés jobbfélől.) Méltóztassanak elhinni, az alatt a rövid 14 hónap alatt, a míg én vezettem az ügyeket, annyian próbálkoztak bejutni a két színházhoz, hogy két millió forint szubvenczió sem lett