Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-547

104 547. országos ülés 1896. január Sl-én, pénteken. hogy ezen egész politika a legnagyobb mértékben fel fogja kelteni az országban a felekezeti szenvedélyeket. (Úgy van! balfelöl.) Azt találtuk továbbá, hogy az állami anyakönyvezés behozatala által igen nagy hatalom adatik a kormánynak, a mely hatalmat ez kortesczélokra fogja felhasználni. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) És azt találtuk aztán, hogy ennek költségei igen nagy összeget fognak kitenni, és nagy mérvben fogják terhelni akár az államnak, akár a községeknek költségvetését. És, t. képviselőház, mindezek a jövendölések nemcsak beteljesültek, hanem azt lehet mondani, hogy ennek következtében a uemezisnek egy csodálatos működésével találkoztunk; találkoztunk annyiban például, mert az 1868: évi LM. tcz. 12. §-át, a mely ezen egész egyházpolitikának kiindulása, — mert hiszen az elkereszteléei rendelettel ezt akarták végrehajtani, — megváltoztatták, és talán, t. képviselőház, a nemezisnek működését személyi tekintetben is látjuk ebben, mert ez az egész kormány, mely ezt inicziálta, úgy egészében, mint egyes tagjaiban megbukott. Azt lehet mondani, hogy a római történetnek az az emlékezetes mozzanata, hogy a kapitolium mellett ott volt a tarpeji szikla, most a magyar viszonyokra nyert alkalmazást. T. képviselőház! A mi jövendőmondásunk beteljesült, még azt illetőleg is, hogy az egész pártérdek által siigalmaztatott. Én nagyon emlékszem, hogy ezelőtt két esztendővel maga Tisza Kálmán t. képviselőtársunk Váradon választói előtt beszélvén, ott előadván ezen kérdésnek genezisét, elmondotta azt, hogy 1892-ig a t. kormánypárt Irányi Dánielnek határozati javaslatát folytonosan leszavazta, akkor aztán egyszerre csak jött Apponyi Albert, tartott egy szép szabadelvű beszédet, a mely után nem lehetett már többé mást tenni, mint Irányi Dániel határozati javaslatát elfogadni. Bekövetkezett, t. képviselőház, az, hogy az anyakönyvvezetők kortes-szolgálatokat teljesítenek és kortesekként használtatnak fel; (Igaz! Úgy van! a bal és szélső baloldalon.) azok a választások, melyek azóta lefolytak, ezt fényesen beigazolták. Be lett bizonyítva, t. képviselőház, továbbá az, hogy a költségek jóval többre rúgnak, mert hiszen — a mint azt t. barátaim előadták — kénytelen volt a kormány, a törvény intencziói ellenére a községeket a legnagyobb mértékben sújtani. (Úgy van! balfelöl.) Ezekből a tényekből folyik a két beadott határozati javaslat. Elfogadom t. barátom Okolicsányi határozati javaslatát azért, mert igen szükségesnek tartom, hogy a statisztikai adatok beterjesztessenek azért, hogy ezen intézménynek működéséről helyes képet nyerhessünk. (Eelyeslésabal- és szélső baloldalon.) Elfogadom t. barátom, Sima határozati javaslatát, mert hiszen ez a határozati javaslat tisztán a törvény intenczióinak és rendelkezéseinek kivan eleget tenni, tudniillik abban az értelemben, hogy a személyi kiadások az állam pénztárából teljesíttessenek, ne pedig a községek nyakába zúdíttasSanak. Magát a tételt nem fogadom el. (Hepeslés balfelól.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve; ha szólani senkisem kivan, a vitát bezárom. Perczel Dezső belügyminiszter: T. ház! Meg fogja engedni a t. ház, ha azokra, a mik a tárgyalás alatt levő tételekre vonatkozólag felhozottak, egy pár észrevételt kívánok tenni. Nem terjeszkedem ki természetesen azokra, a mik itt, mint a több éven át lefolyt egyházpolitikai vitának felmelegített reminiszczencziái hozattak fel. Épen azért azt tartom szükségesnek, hogy újólag ozáfolatukba bocsátkozzam, azon most közvetlen előttem szólt t. képviselőtársam, Beöthy Ákos által felhozott érveknek, hogy annak idején az egyházpolitika tisztán pártszempontból hozatott volna napirendre. Ez meghaladott dolog, nem kívánok vele újra foglalkozni, hanem egy megjegyzést még sem hallgathatok el, úgy vagyunk mi ma ezen kérdéssel, mint a hogy voltunk az utóbbi időben akárhányszor, de a mint annak esetét az ország történelméből igen számos példával illusztrálhatjuk, hogy egy ügynek, egy eszmének sohasem azok ártottak legtöbbet, és nem azok voltak legnagyobb ellenségei, a kik nyíltan állást foglaltak az ellen, a kik az elvet magát helyeselték csak, a kivitel módjára, intézésére és mikéntjére azonban maguknak szabad kezet tartottak fenn. Különösen meggyőzött erről ma Sima Ferencz t. képviselőtársam felszólalásának és beszédének egész folyama. De, t. ház, engedjék meg, hogy most, midőn az anyakönyvvezetőkről szólok, némileg ismétlésekbe fogok bocsátkozni, és itt-ott újra mondom e) azokat, a miket ezen kérdésnél a törvény végrehajtására nézve, úgy az általános vitában, mint a múlt tavaszon tartott appropriáczionális vita alkalmával elmondtam. Engedjék meg, hogy mindazoknak a megczáfolására, a melyek a mai napon elhangzottak, egy-két dolgot újra felemlítsek. Méltóztatnak visszaemlékezni, hogy midőn én jelentést tettem arról, hogy úgy, a mint azt a kormány programm-nyilatkozatában is kijelentette, az egyházpolitikai törvényeknek a végrehajtását október hó 1-én eszközölni kívánja, és bejelentettem, hogy azt megtartotta, akkor felemlítettem a t. ház előtt, hogy a végrehajtás szigorúan, a törvénynek megfelelőíeg, szigorúan az 1893: XXXIII. és XXXIV. törvényczikkek szellemében történt. Kidolgoz-