Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.
Ülésnapok - 1892-547
54?. országos ülés 189G. január Sl-én, pénteken. 105 tattak mindenekelőtt az utasítások. Igaz, hogy az utasítások némi tekintetben bővek, kimerítők és ez által talán hosszadalmasak is, de azt hiszem, t. ház, hogy a midőn egy ilyen új intézményt életbe kivan az ember léptetni, soha nem lehet eléggé részletes és nem lehet eléggé világos. Igazolja ezt azon körülmény is, hogy daczára annak, hogy úgy az anyakönyvvezetés, mint a házasságkötések eljárásának szabályozása tárgyában kiadott utasítások a lehető legrészletesebbek, mégis ennek daczára még sok esetben merülnek fel ezek mellett is újabb kérdések, és érkeznek felvilágosítást kérő újabb jelentések egyik-másik minisztériumhoz. Á főczél mindenesetre az, Logy az eljárás szabatos legyen, és az intézmény felruháztassák mindazon garancziákkal, a melyeket a mostani modern jogélet nyújtani képes. Az életbeléptetés maga pedig háromféle irányban történt, tudniillik az anyakönyvvezetők legnagyobb része, ott a hol az anyakönyvvezetés annyi teendőt nem hoz magával, hogy az egy egyénnek teljes munkásságát egész napon át igénybe vegye, a mint a törvény rendeli, mindenekelőtt hivatalos kötelékben álló személyek szemeitettek ki és bízattak meg azzal. Ezek legnagyobb része — készséggel elismerem — a községi jegyzői és körjegyzői karból vétetett, a mint a dolog természete hozta magával. Alkalmaztatott azonkívül több tanító, és alkalmaztattak más oly egyének, kik a törvényben megszabott qualifikáczióval bírnak. A másik mód az volt, hogy ott, a hol a lakosság számánál fogva az anyakönyvi bejegyzések nagyobb száma előre volt látható, csakis e czélra kinevezett állami alkalmazottak vétettek igénybe. Végre harmadszor kivételesen két törvényhatósággal szemben külön megállapodás jött létre, még pedig úgy, hogy bizonyos általányért az anyakönyvvezetés egészen az illető törvényhatóságra ruháztatott. így jártunk el Budapest székes fővárossal és Fiúméval szemben. Budapesttel oly irányú megállapodás jött létre, hogy az állam átengedi a fővárosnak az anyakönyvi kivonatokból befolyó díjakat, s tekintve, hogy az első időben e díjak igen csekélyek lesznek, az első tíz év alatt az állam évi 15.000 frtot, a 10—15 év alatt évi 10.000 forintot, és végre a 15—20. év alatt 5000 forintot fog fizetni a fővárosnak. Fiúméval a megállapodás hasonló; az anyakönyvi kivonatokból eredő jövedelem átengedtetett 8 az anyakönyvi kiadások megtérítése fejében a városnak 4000 forint átalány adatott. így áll a dolog, s azt hiszem, hogy az anyakönyvek behozataláról szóló törvénynek és e törvény indokolásának szellemében másként nem lehetett eljárni. Mily roppant pazarlás, az állam mily roppant megterheltetése KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XXIX. KÖTET. lett volna, ha oly helyen, a hol az anyakönyvvezetőre nem esik több, mint hetenkint két bejegyzés, az állam saját erejéből alkalmazott volna egy egyént! Azt hiszem, bármennyire szívén is hordja valaki akár a városok, akár J a községek érdekét, és bármennyire akarja is őket minden megterheltetéstó'í megóvni, ezt senki józanul nem kívánhatja. Tiltakoznom kell az ellen is, mintha az eljárás nem lett volna őszinte és a törvénynek megfelelő, tudniillik mintha a dologi kiadások örve alatt más kiadások is ruháztattak volna a községekre. A községekre csak a dologi kiadások ruháztattak; ezek is nagyon csekélyek, és különösen nem visszatérők, hanem csak az első időre esők, tudniillik a felszerelés esztendejére. Később e kiadások egy község háztartásában sem fognak bármi csekély költségemelkedést előidézni. Holló Lajos t. képviselőtársam két kérdést intézett hozzám. Az első az, vájjon elérkezettnek látom-e az időt, az általam és az igazságügyminiszter úr által kibocsájtott utasítások és végrehajtási rendeletek revíziójába bocsátkozni? Azt hiszem, az az idő, mely eddig tapasztalások szerzésére rendelkezésünkre állt, egyrészt nagyon rövid, másrészt maga az intézmény is — mint már egyszer jeleztem — annyira a gyermekbetegségekkel küzd, és annyira csecsemőkorát éli, hogy ha kijelenteném, hogy e revíziónak már elérkezett az ideje, igenis, akkor szolgálnék rá a készületlen kapkodás vádjára. (Helyeslés jobbfelöl.) Nem zárkózom el attól, hogy mihelyt lehet, s a mennyire az ez ügyben szükséges preczizitás megengedi, az eljárást, a hol lehet, egyszerűsítsük; de ma félnék ily koczkázattal járó lépéstől, s nem is nyújthatok kilátást ily irányú kezdeményezésre. De ha ez év letelik, —• eddig csak egy csonka negyedév telt le, — ha le lesz zárva az 1896. évi anyakönyvek minden példánya, ha rendelkezésünkre fognak állani mindazok a tapasztalatok, a melyeket egy, már begyakorolt, tehát a kezdet nehézségeit már leküzdött anyakönyvvezetői kórus nyújtani képes, ám akkor, hogy ha olyanok lesznek a tapasztalatok, hogy azok ezt megengedik, én a magam részéről úgy az ország anyakönyvvezetői intézményét igénybe vevő közönség, valamint az anyakönyvvezető közegek érdekében is, a legkészségesebben leszek hajlandó az egyszerűsítésnek addig a fokáig elmenni, a mely a helyes, síabatos eljárás biztosításának lehetőségét magában foglalja. {Helyeslés jobbfelől.) A második, a mit Holló Lajos t. képviselőtársam mint kívánalmat jelzett, az, hogy az anyakönyvi instituczió behozatalával ne romoljanak a közigazgatásnak egyéb fontos érdekei és viszonyai. H
