Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-547

547. országos ülés 1896. januftr 31-én, pénteken. Öt melléjük segítség adassék, melléjök segédjegyzőket rendeljenek ki. (Úgy van! a szélső haloldalon.) Nagyon sok helyütt körjegyzők vannak az anyakönyvvezetéssel megbízva. Ott aztán a nehézségek még inkább bonyolódnak, mert az a korjegyző, a kinek körében öt-hat község is van, a hétnek különböző napjait különböző községekben szokta tölteni, rendszerint megvan az határozva,„hogy melyik községbe melyik napon megy el. 0 az anyakönyveket nem viheti magával más községbe. Neki tehát az anyakönyvvezetői bejegyzéseket csakis a saját községében, csakis a saját anyakönyvvezetői helyiségében lehet és csakis ott szabad teljesítenie. Malmost tegyük fel azt az esetet, hogy az egyik községben halott van. A papnak azt a halottat addig nem szabad eltemetnie, a míg az anyakönyvi bejegyzés meg nem történt, és az anyakönyvvezető erről szóló bizonyítványa a papnak át nem adatik. A halott hozzátartozói pedig keresik községről községre az anyakönyvvezetőt, és lehet, hogy csak két-három nap múlva tudják megtalálni. Ily nehézségek számtalan esetben fordulnak elő. Legközelebb történt Heves megy ében, t. ház, a hol nekem van szerencsém a viszonyokat közelebbről ismerni, hogy egy nagy, 5000 lakossal biró községben a jegyző, a ki az anyakönyvi teendőket is végzi, maga mellé három embert kért segítségül. A múlt év tavaszán ugyanis a jegyző nem birván a közigazgatási teendőket segédjével együtt elvégezni, a községi képviselőtestülethez fordult azon kéréssel, hogy az adóügyi teendők végzése alól mentessék fel. A képviselőtestület és a megyei hatóság ezt megtette, s így az eddigi községi jegyző mellé külön adóügyi jegyző állíttatott. Volt tehát most már a községben két jegyző és egy segédjegyző. A múlt őszszel azután az egyik jegyző kineveztetett anyakönyvvezetőnek, s azóta az anyakönyvvezetéssel annyi a dolga, hogy már így sem teljesíthetvén feladatát, másik segédjegyzőt tért segítségül. Hát ha így állnak a dolgok, t. ház, akkor a törvénynek azon kijelentése, hogy a személyi kiadásokat az állam viseli, s a község csupán a dologi kiadásokat fedezi, egyszerűen szemfényvesztés, (Igás! Úgy van! a bal- és azélsö baloldalon.) mert megengedem, hogy az anyakönyvvezetőt nem a község fizeti, de azért, hogy az a jegyző az anyakönyvi teendők miatt nem tudja saját közigazgatási teendőit végezni, a község kénytelen még egy másik tisztviselőt alkalmazni és fizetni. T. képviselőház! A községeknek ilyen megterhelésére mi nálunk egyáltalában szükség nem volt. (Úgy van! halfelb'L) Amúgy is a községi teher irtóztató nagy és súlyos teher, különösen némelj

T községekben. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) Én nem tudnám most megmondani, hogy mi módon lehetne legkönnyebben ezen bajokon segíteni. Nem tudnám megmondani azért, mert eléggé világosan látjuk az egész országban a bajokat. Azt hiszem, szükségünk volna arra, hogy statisztikai adatok feküdjenek előttünk, amelyekből láthatnók, hogy a községek mily mértékben vannak megterhelve az anyakönyvvezetés költségeivel. Lehetséges, hogy azáltal segíthetnénk a bajokon, ha az összes személyi és dologi kiadásokat az állam vállalná magára. Ezáltal állandó, megbízható közegekre tehetnénének szert. Igaz, — nem tagadom, — hogy ez az állami költségvetésiek óriási tétellel való megszaporítását, felemelését vonná maga után, de ez nem volna rosszabb a jelenlegi állapotnál, csak b'szintéb és nyíltabb, (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) mert hiszen a terheket most is ugyanazok a polgárok viselik, akik az állami költségvetés összegeihez járulnak. Az állampolgárok Esebét terheli így is, úgy is, csakhogy akkor először is világosan láthatná mindenki, hogy az új apparátus tényleg mennyibe kerül, másodszor pedig igazságosabban oszlanának meg azok a terhek, mert a községi megterhelés a legigazságtalauabb, amit képzelni lehet. Beöthy Ákos: Az már igaz! Okolicsányi László: Hogyan lehessen azt igazságosnak tekinteni, ha az egyik községnek a lakói 12 százalék községi pótadót, a másik község lakói 160 —170 százalék községi pótadót fizetnek'? ! Ez egészen igazságtalan megterheltetés, s ennek következménye már most az, hogy az új terhek viselését az egyik község lakója könnyebben fogja győzni, mint a másik község lakója, és az olyan szerencsés községekben, melyekben a községi pótadó csekély, könnyen viselik ezeket az új költségeket, de viszont a nagyobb községi terhekkel megterhelt községek már alig fogják azt elbírni, és miután vagyonuk nincs, végkép összeroskadnak a sok teher alatt. A kérdés az, t. ház, hogy fentartsuk-e ezt az intézményt, úgy, a hogy mostan létesítve van, a mikor még nem kerííl olyan sokba az államnak, mint kerülne, ha az összes költségeket az állam viselné, de rosszul működik, vagy pedig tegyük az intézményt jobbá, megbízhatóbbá, ha nagyobb áldozatok árán is? Én megvallom őszintén, az utóbbinak volnék barátja. Nem voltam barátja az egész intézménynek, korainak és a mi viszonyaink közé be nem illőnek tartottam azt; de ha már létesítettük, akkor gondoskodjunk arról, hogy legalább tűrhető és jó legyen. Minthogy, mondom, elhamarkodva é* kellő