Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-547

94 §47. országosul** 1886.január 31-én, pénteken. Az én igényeim sokkal szerényebbek, én meg volnék vele tökéletesen elégedve, ha csak azt mondhatnám, hogy az áj apparátus az eddiginél legalább nem sokkal rosszabb ; de — legnagyobb sajnálatomra — még ezt sem mondhatjuk el róla. Azt, hogy az anyakönyvvezetés hibái az életbeléptetés után olyan hamar felmérőitek, Nánásy Ödön t. képviselőtársam, a ki tzen intézménynek egyik lelkes támogatója volt, annak tulajdonítja, hogy a nagy elvi harczok annyira elfoglalták a törvényhozás figyelmét, hogy alig volt képes a részletekre is kellő gondot fordítani. Én azt hiszem, hogy az én t. barátom és képviselőtársam ebben nagyon téved. A baj nem abban áll, hogy a nagy elvi harczok elterelték a törvényhozás figyelmét, mert méltóztassék csak elolvasni a ház naplóit azon időből, mikor az anyakönyvekről szóló törvényjavaslatot tárgyaltuk. Felhangzottak itt aggodalmak, rámutattak ezen oldalról azon hibákra, melyek a tőrvényjavaslatból már kitűntek. A baj az volt, hogy a t. háznak az a része, a mely feltette magában, hogy ezen törvényjavaslatot minden áron keresztül fogja vinni, kinn a folyosón töltötte el az időt azalatt, a míg itt az aggodalmakat elmondották a javaslat ellenzői. Rámutatott akkor t. barátom Kovács Albert, hogy ez az intézmény a mi egész közigazgatási rendszerünkbe bele nem illik, úgy, a hogy azt a törvényjavaslat kontemplálja, bele nem illeszthető, és a jelen közigazgatási szervezet mellett ezen intézményt úgy megvalósítani, hogy jól funkczionáljon, lehetetlen. Rámutatott arra gróf Szapáry Gyula, hogy e törvénjavaslatnak következménye az lesz, hogy a községek túlságosan meg fognak terheltetni; hogy| a községek, a melyek amúgy is óriási terheket viselnek, nem fogják győzni az anyakönyvvezetés terheinek elviselését. Különben a javaslatok ellen felszólaló szónokok mindannyian kétségbe vonták azon közegeknek megbízhatóságát, a melyekre az anyakönyvvezetés teendőit a kormány rábízni szándékozott; csakhogy mindezek a figyelmeztetések süket fülekre találtak. Most pedig a tapasztalás bizonyította be azt, hogy azok alaposak voltak. A közegek megbízhatósága szempontjából én csak arra az érdekes jelenségre akarok rámutatni, hogy a hivatalos lapnak csaknem állandó rovatát képezi az anyakönyvvezetők és azok helyetteseinek kinevezése. Alig néhány hónap előtt lépett életbe ez intézmény, és már is minduntalan leköszönnek az anyakönyvvezetők, minek folytán újabbaknak kinevezése válik szükségessé. Ez is arra mutat, hogy azon közegekben, a melyekre az anyakönyvvezetést rábízták, nincs, de nem is lehet meg az állandóság. Kik azok az anyakönyvvezetők és helyettes anyakönyvvezetők? Első sorban a községi jegyzők. Megengedem, ezek oly elemet képviselnek, mely a községben tartósan lakik, egész életét ott tölti; de a helyettes anyakönyvvezetők, a kik pedig igen sokszor kénytelenek az anyakönyvvezetést végezni, a hivatalos lap szerint volt járásbíróság]" és községi írnokok, helyettes segédjegyzők és ilyen, a stabilitást teljesen nélkülöző és még a qualifikáeziónak is igen-igen csekély mértékével bíró egyének. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mivel csak ilyen közegekkel rendelkezett a kormány, nem csoda, hogy a törvényhozás kénytelen volt a hivatalos kontrollt tenni az állami anyakönyvek egyedüli biztosítékává, mert az az egyéni megbízhatóság, a mi a régebbi anyakönyvvezetőkben megvolt, az újakban tökéletesen hiányzik. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Azt hiszem, hogy az egész apparátusnak egyik legnagyobb, leglényegesebb hibája ez. Ha már most azt vizsgáljuk, hogy mi módon funkezionálhatnak mint anyakönyvvezetők, a községi jegyzők, a kik még a legmegbízhatóbbak az összes közegek között, arra a meggyőződésre jutunk, hogy minduntalan összeütközésbe jönnek saját egyéb hivatali kötelességeik kel. Hiszen a községi jegyző már eddig is a közigazgtás minden ágában annyira el volt foglalva, hogy kivált kissé nagyobb községben szó sem lehetett arról, hogy egymaga végezze el a teendőket. Segédjegyző tartására volt utalva, az anyakönyvvezetés pedig, a mint azt megvalósítottuk, nem abból áll, a mint annak idejében feltűntette az akkori belügyminiszter úr, — bár a számokra nem emlékszem, —hogy hány bejegyzés esik egy hétre; nem abból áll, hogy egyszerűen egynéhány bejegyzést kell az anyakönyvvezetőknek eszközölniök, hanem óriási feladatot tolt a törvény az ő nyakukba. Azoknak más anyakönyvi kerületekbe kell átiratokat intézci, onnan adatokat beszerezni, a születési anyakönyv vezetésénél esetleg más kerületben kötött házasságról szóló bizonyítványt bekérni a törvényesség bizonyítása szempontjából; a különböző anyakönyvi kerületekbe tartozó házasulóknál a másik házasuló fél illetékes anyakönyvvezetőjét felszólítani a kihirdetésre, az értesítést bevárni a kihirdetés megtörtén'éről. a halálozási anyakönyvek vezetésénél az illetékes születési anyakönyvvezetőt értesíteni arról, hogy az illető elhalálozott, hogy a születési anyakönyvbe ez bejegyeztessék. Ezek óriási irodai munkát igénylő feladatok, a melyeket csak úgy meílékfoglalkozäsképen elvégezni nem lehet. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Tapasztaljuk is az ország minden részében, hogy az anyakönyvvezetéssel megbízott községi jegyzők folyton sürgetik, kérik, hogy