Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-543

96. január 27-én, hétfőn. £ 543. országos Illés 18S maga tanúságai. Mindazok a természetvizsgálók, kik a Vezúvnak, vagy a Kotopaxi-nak erupczióit és az erupcziók előzményeit tanulmányozták, megállapodtak abban, hogy annak a belső tűznek, mely azokban a hegyekben dühöng és kavarog, meg vannak a maga külső jelei is. E külső jelek az úgynevezett fumarolák, melyekből időről-időre kitör a gőz és kitör a tűz is, és a gőz és e kettő néha kivet egy bombát is. Mikor a fumarolák sűrűen kezdik követni a bombákat, akkor a hegy vajúdása is közel áll. Én azt, a mi most a képviselőházat méltán izgalomba hozta, ilyen, a Vezuvból kidobott bombának tekintem, a mely figyelmeztet arra, hogy a hegy vajúdni készül, és hogy az egeret nem szfíl, arról tanúskodnak közállapotaink, közerkölcseink, azoknak egész menete, egész fejlődése. T. képviselőház! Mégiscsak különös dolog az, hogy jellemes emberek, a képviselőháznak tagjai, az országban járva-kelve, a társadalom mindennemű rétegeivel érintkezve, lépten-nyomon találnak egy hangulatra, mely az országgyűlési képviselőt nem csak fájdalmasan érinti, hanem haragra is indítja. Kipattant itt a ház fumarolájából már többször, még a túlsó oldalról is, a viczinálisok, a viczinális képviselők és a többiek terminusa, melyet sem én, a ki semmiféle viczinálizmusban részes nem vagyok, sem más, a ki hasonló helyzetben becsületére rátartós, eltűrni nem fog, mert nem is teheti. A dolog úgy áll, hogy vannak valakik, a kik az üzletek révén alapos gyanút szolgáltatnak arra, hogy bizonyos üzletekben, vállalatokban részesek, melyek a közfelfogás és a tisztességérzet szerint, a képviselői állással összeférhetetlenek. Az ezekre való rámutatás ne érjen oly férfiakat, a kik ebben nem részesek. (Helyeslés bal felől.) Annak, a mit én ezentúl mondani akarok, annak a jelszava nem lehet más, mint a »suum cuique: kinek-kinek a magáé!« (Halljuk/) Én tehát a t. belügyminiszter urat sem kímélhetem meg, sőt első helyre teszem. (Helyeslés balfelől.) Első helyre teszem azért, hogy a t. belügyminiszter ár a ház utolsó ülésén kész volt ég akart is oly okmányt felolvasni, a melynek tartalma lényegében határozott ellentétje annak, a mit a a kereskedelemügyi miniszter úr aktái nekünk mutatnak. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Nekem határozott.meggyőződésem az, hogy bárki foglalja el is ebben a házban a bársonyszéket, annak a bársony széknek soha sem lehet feladata, hogy bűnöket leplezzen, és oly ellenmondó dolgokat hirdessen és olvasson fel, melyek minisztertanácsi határozatokba ütköznek; (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) mert a t. belügyminiszter ár nem fogja tagadhatni, hogy az egész boldva-völgyi vasútnak az ügye, egész fejlődése, a magyar minisztertanács határozatain alapúi. A sorrendben, a »suum eniques« elve alapján, következik a kereskedelmi miniszter úr, a ki tapsra ragadta a házat azzal, hogy azt mondta : nemcsak a konczesszionáriusokat, hanem a Strohmannokat is elő fogja venni, és azok ellen is biztosítani fogja a köztisztességet. Hát a strohmann-rend-szer az egész világon olyan, hogy korrektivuma nincs és nem is lehet. Egy puszta véletlen rá sütheti valakire, hogy strohmann ; de a mai társadalom már nevelésénél fogva is rendkívül ügyes mimikus és színész ; az arczulatával soha sem fogja elárulni, még a képviselői székben sem, hogy előtte strohmann áll. De mégis nagyra veszem a miniszter úrnak ez elhatározását, mert jele annak, hogy strohmannok csakugyan vannak. Hanem azt kérdem a t. miniszter úrtól, hogy úgy, a mint az akták és kétségbevonhatatlan, közjegyzőileg hitelesített okmányok bizonyítják, úgy, a mint a miniszteri akták és a vád-akták egymást fedik, azt biszi-e, hogy immár a boldvasajóvölgyi vasút aktái le vannak zárva — egy vasútéi, melyről notórius, hogy az állam s az adófizető polgárok hátrányára köttettek meg a szerződések és adattak meg a kormány részéről a hozzájárulások ? (Úgy van! balfelől.) Hát be van fejezve annak a vasútnak kérdése, melynek egyik pontjáról notórius, hogy a modern technika követelt egy vashidat, de a részesülési mód gyakorlata sokkal czélszertíbbnek tartotta a fahidat, s ezt engedélyezték is, a mi már a modern technika szempontjából kifogás alá esik ? El akarom ismerni, hogy a minisztérium legalább odáig ment, hogy azt mondta: csak tölgyfa és veres fenyőfa használtassák. (Derültség balfelől.) Tehát mikor be van tisztára bizonyítva, hogy nem a reális szükség volt a mértékadó, hanem az egyik fél részéről az állami hozzájárulás nagysága, melynek hátterében a részesülő mód volt: már most e vasút összes aktái be vannak-e fejezve ? Az teljes lehetetlen, mert következnek és kell, hogy következzenek felvilágosítások, melyeknek két feladatuk van: megőrizni a köztisztességet, mely meg van támadva, másodszor megóvni az állam erdekét ott, a hol részesülni akarók felcsigázták az összegeket az államkincstár világos kárára, tehát az adófizetők terhére. E bajokkal szemben a t. ház előtt két határozati javaslat fekszik. Az egyik Ugron Gábor képviselőtársamé, a másik gr. Csáky Albin t. képviselőtársamé. Gr. Csáky Albin azt mondja Ugron Gábor t. képviselőtársam határozati javaslatáról, hogy az tetszését birja. Én nagyon sajnálom, hogy gr. Csáky Albint, képviselőtársammal ez egyben nem osztozbatom, mert az én