Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-543

543. országos ülés 1896. január 27-én, hétfőn. r* tetszésemet az nem birja. Nyíltan és őszintén megfogom mondani, hogy miért nem. (Halljuk! Sálijuk!) Ugron Gábor képviselő űr határozati javaslata annak kimondását javasolja a háznak, hogy a főispánok megyéjük területén ne lehessenek megbízva vasutak építésével. Ennek logikai konzekvencziája tehát a következő: ha a képviselőház eltiltja őketettől saját megyéjük területén, akkor még nincs kimondva az is, hogy más megyék területén sem lehetnek engedményesek sakkor következik egy meglehetősen középkori állapot, a mikor — a nélkül, hogy személyekre czéloznék, épen csak a geográfiai ellentéteket kívánom érinteni — Udvarhely vármegye főispánja Pozsonyban, Árva vármegyéé Krassó-Szörényben csinálhat vasútat; szóval, a mikor a főispánok a maguk megyéjében mindent rendben tartanak, de bizonyos kalózkodásra indulnak más megyék területére. (Mozgás jóbbfelőL) Nem mondom, hogy Ugron Gábor t. képviselőtársam határozati javaslatát valami igen mély megfontolás diktálta volna, (Mozgás a szélsőbalon.) mert úgy, a mint az eset keletkezett, mi mindnyájan bizonyos fokig hirtelen és gyors elhatározásoknak voltunk emberei. Ebben a rögtönösségben van az, hogy senki sem fontolhatta meg a maga határozati javaslatát; úgy, a mint kell. En tehát e körülménynél fogva, és nem annál fogva, hogy a t. belügyminiszter úr nem akarja a főispánokat külön stigmatizálni, — hanem azért, mert nincsenek garancziák a határozati javaslatban az iránt, hogy bizonyos megyék főispánjai más megyékben ne vállalkozhassanak, nem járulhatok Ugron Gábor képviselő úr határozati javaslatához. Tovább megyek, t. ház, gr. Csáky Albin képviselő úr azt mondja, hogy mivel Ugron Gábor képviselő úr határozati javaslata nem elégséges, ő azt megpótolja. Meg is pótolta, még pedig a t. ház tapsai közt. Megvallom, én sem vonhattam ki magamat a hatás alól, mert egy igazán korrekt ember korrekt észjárását és a törvényhozói lelkületét láttam benne megnyilatkozni ; de csak erre a mostani esetre alkalmazva. Gr. Csáky Albin határozati javaslata azt mondja : »A képviselőház utasítja a kormányt, hogy addig, a míg a helyiérdekű vasútakról szóló törvény reform alá vétetik, sem közhivatalnoknak, sem országgyűlési képviselőnek helyi érdekű vasútra sem előmunkálati, sem építési engedélyt ne adjon.« Legelőször is azt hozom fel e határozati javaslattal szemben, hogy mi lesz azután azokból a főispánokból, akik már engedélylyel bírnak, sőt a kik már a vieziuális Yasút kiépítését * .... •• • végre is hajtották s annál hivatalt is viselnek, mert »quod uni justum, alteri aequum.« Vagy ki kell mondani az összeférhetetlenséget a főispáni állással, és ki kell mondani annak szankczióját is, vagy ne tessék a dolgokat bolygatni, hanem várjunk addig, a míg csakugyan a Vezúv kitörése bekövetkezik. Ez az első megjegyzésem. Második pedig az, hogy mindaz, a mi gr. Csáky Albin határozati javaslatában magában helyet foglal, nem is viczinális vasúti kérdés, s nem is tartozik a viczinális vasútakról szóló törvény vagy törvényjavaslat korpusába, mert a képviselőházban 1875-ben meghozatott az összeférhetienségről szóló törvényjavaslat, és a közállásban lévő emberek, tehát a képviselők, főispánok és a hivatalnokok is ennek alá vannak vetve bizonyos fokig, és akkor nekünk be kell vallanunk egyszersmind azt is, hogy az a törvény rendkivííl gyarló, mert mindazok, kik tanúi és részesei voltak meghozatalának, és társai annak a kornak, a melyben hozatott, tudják, hogy ez a törvény úgy járt, miut a káromkodó olasz matróz a sapkájával, (Halljuk! Halljuk!) melybe előbb bedobja az összes szenteket, de azután kiveszi egymásután a magáét, a komájáét, a sógoráét, úgy, hogy utoljára is marad az üres sapka, azt a földhöz vágja és azon tánczol. (Derültség és tetszés.) Meg fogja nekem bocsátani gr. Csáky Albin t. képviselőtársam, ki iránt én feltétlen tisztelettel viseltetem, de én az ő határozati javaslatát nem találom sem helyén, sem tartalma szerint ahhoz illőnek, a mit mi meg akarunk akadályozni, a mit megakadályozni parancsol ennek a háznak tisztessége és méltósága. Mert ne feledkezzék meg a t. ház a következőről: nem ez az első eset, mely a ház kedélyét oly mélyen és méltán érintette, hanem már más esetek is voltak, melyek mint a fumarolák rámutattak, hogy Magyarországon roppant mélyen van a baj ; a mely ellen tennünk kell. Hogy én ezt a bajt oly példával jellémezzem, mely ellen semminemű kifogást tenni nem lehet, és melynek találónak kell lennie, visszaidézem a t. ház emlékezete elé a vígszinház felett folytatott tárgyalást. (Halljuk! Halljuk!) Á ház tagjainak egész csapatja részvényese volt a keletkező' vígszínháznak. Ez a társaság kért a törvényhozástól 200.000 forint hozzájárulást és a ház tanácskozott is a fölött. De midőn a szavazás következett, felemelkedett Ugron Gábor képviselőtársam, és azt mondta: E felett nem szavazhatnak azok, kik anyagilag érdekelve vannak, azok távozzanak és tartózkodjanak a szavazástól. De ezzel ez az igen nevezetes és jellemző szczéna még nem végződött be, mert erre felállott Grómon Dezső t. képviselőtársam arról a helyről (A középre mu-