Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-531

551. országos ülés ttttfi. január 81-án, hétfőn. Bl társai fölött, különben is megvan a közönségben, mely az anyagi élet küzdelmeibe dobta magát. He ha az még államilag erkölcsi támo gátast nyer és politikai tisztességben részesül, akkor annak az lesz a következménye, hogy a nemzetet kufárrá és haszonlesővé teszi. (Élénk helyeslés és tetszés a széhő baloldalon.) S mivel én a t. miniszter úr nyilatkozata után megütközve kell hogy nélkülözzem azt, a mit első sorban megkívánok, hogy ennek a tárczának betöltője — bárki legyen is — a magyar közjognak eleven érzése és élő tudása, másfelöl azt tapasztalom, hogy ezen minisztérium használtatik fel közvetítőül oly czímek és kitüntetések, oly középkori fogalmak fentartására, a melyek nem modern társadalmi életbe, nem modern állami életbe valók: én ezen költségvetést nem szavazom meg. (Élénk helyeslés a szélső' báloldalon.) Ha önök azt mondják reá, hogy ezek az indokok nem elégségesek, elég arra hivatkoznom, hogy Magyarországon már oda jutottunk, hogy az ifjúság a maga látogatójegyeit mindenféle predikátumokkal árasztja el, mert azt hiszi, hogy azon predikátumok használata az 8 személyes jóravalóságán kivül külön tekintélyt és erkölcsi súlyt kölcsönöz neki. Azt tapasztaljuk, hogy a mi ifjúságunk egy része egész elszántsággal nekidobta magát, hogy kamarási czímeket keressen. Ez is középkorból való, spanyoloknak, de nem magyaroknak észjárásához illő intézmény, hol egészen fiatal, süldő emberek azért, mert nem tudom, hány őseik vannak, ha ő Felsége a magyar király udvarához kerülnek, az ő valóságos és gyártott őseik következtében előnyben részesülnek azon komoly, érdemeket szerzett, tekintélyes férfiak felett, kik ezen országnak tiszteletét és becsülését vívták ki. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Méltóztassanak meggondolni, hogy egy Deák Ferencz, ki sem belső titkos tanácsos, sem kamarás nem volt, ő Felsége asztalánál a hivatalos rend szerint valamelyik fiatal úrfinak, kinek kamarási czíme van, a háta mögé kellett volna hogy üljön. Ily felfogást, ily gondolkodást egy magyar kormány ügyosztálya egy minisztérium által támogatni és fentartani nem lehet. Nem fogadom el ä költségvetést. (Zajos és megújuló helyeslés és éljenzés a tzélsö baloldalon.) Illyés Bálint jegyző: Beöthy Ákos! BeÖthy Ákos: T. ház! Méltóztassék nekem megengedni, hogy a felvetett kérdésekhez igen röviden hozzászóljak. Röviden azért, mert t. barátaim : Ugron Gábor és Sághy Gyula az én nézeteimet kimerítve, igen szépen és szabatosan adták elő; de mégis, azért, hogy azon nagyfontosságú kérdések és azon nagyfontosságú nyilatkozat, mely az 8 Felsége személye körüli miniszter részéről történt, a kellő figyelemben és honorálásban részesüljön. (Halljuk! Halljuk!) Tökéletesen igaza vau t. barátomnak, Ugron Gábornak abban, hogy az ő Felsége személye körüli minisztérium az 1848-iki törvényeknek, az akkori helyzetnek és viszonyoknak folyománya. Hogy e minisztérium felállíttatott, az különösen két körülményre vezethető vissza. Az egyik körülmény abban volt, hogy az 1848-iki III. tcz.-nek a rendelkezései folytán, a mely törvényezikk a magyar felelős minisztériumról szól, o felségének, a királynak távollétében a nádor és királyi helytartó gyakorolta a végrehajtó hatalmat. Teljes felségjogokat gyakorolt, természetes volt tehát, hogy ily viszonyok közt szükséges volt, hogy Becsben ő Felsége személye körül egy hatóság legyen. A másik indok pedig abban rejlett, hogy akkor Ausztriával szemben a viszonyok rendezve nem voltak s ennek következtében e minisztérium a közvetítő kapcsot képezte Ausztri'i és Magyarország között. Azonban az 1867 iki kiegyezés által a dolgok lényegesen megváltoztak. Először megszűnt a nádornak hivatala és királyi helytartósága, más oldalról pedig a közös viszonyok szabályozva lettek. Ennek következtében bizonyos anachronizinus annak a minisztériumnak egyáltalában, mint minisztériumnak, exisztencziája; legfeljebb csakis politikai szempontokból magyarázható meg. Tény az, t. képviselőház, hogy a fontossága és hatásköre csökkent, a mit talán az bizonyít legjobban, hogy mikor a minisztérium felállíttatott, akkor szervezve volt egy államtitkári állás, ez azonban beszüntettetett és évtizedeken keresztül szünetelt. Én tehát semmi tárgyilagos iudok által nem látom indokolva ezen államtitkárságnak a felállítását, legkevésbbé azon indok által, a melyet fel méltóztatnak hozni az indokolásban, hogy a miniszter úrnak távollétében helyettese legyen, mert hiszen ez legfeljebb csak akkor történik meg, ha ő Felsége itt, Magyarországon tartózkodik, akkor pedig csakugyan helyettesre nincsen szükség. Szerintem tehát ez az egész új szervezés, vagy új felállítás semmi más, mint azon kormányzati politikának egyik irányzata, a melylyel, fájdalom, mindenütt és minden téren találkozunk, tudniillik, hogy folytonosan állások és szinekurák kreáltatnak azért, hogy a t. kormány megbízott és meghitt embereinek jutalom adassék. A helyzet tehát semmíesetre sem olyan, hogy ehhez hozzájárulhassak, és ennek következtében t. barátom, Sághy Gyula indítványát elfogadom. (Helyeslés bal felől.) A. másik théma, a melyhez röviden hozzá akarok szólani, t. képviselőház, a t. miniszter úrnak azon igen csodálatos és sajátszerű nyilat-