Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-531

gg (81. or»iig«s 114* 1896. január lí-á*. hétfft*. kozata, a hol azt mondja, hogy a kétfejű sasnak az ő Felsége személye körüli minisztérium épületén való megmaradása a liberalizmusnak a kérdése. Nagy köszönettel tartozom a t. miniszter úrnak ezen kijelentéséért, mert eddig már sok válfaját ismertük a liberalizmusnak, hanem ezt az új válfaját nem ismertük, habár, nézetem szerint, csakugyan az igazságnak és valóságnak megfelel; mert az a liberalizmus, a mely a legutolsó időben kifejezésre jutott, tisztán csak arra szolgái, hogy az országnak közjogi és nemzeti érdeke háttérbe szoríttassák (Úgy van! Úgy! van! balfélöl.) és Magyarország a kétfejű sasnak uralma alá hajlíttassék. (Úgy van! Úgy van! balfelől!) Azonban, t. képviselőház, ez nem a liberalizmusnak kérdése, hanem a mint Sághy Gyu'a t. barátom igen helyesen megjegyezte, az állami szuverenitás megkívánja azt, hogy Magyarországnak azon középületei, a melyekben az ország hatósága, egy országos minisztérium van, a delegáczió székel, azok a magyar czímerrel láttassanak el épúgy, a mint egészen korrekt és helyes, hogy az osztrák delegácziónak és az osztrák kormánynak itteni háza a kétfejű sassal van ellátva. Valóban csodálatos dekadencziája és dekreszczendója a viszonyoknak az, a melyet épen ezen kétfejű sasnak a tárgyalása e házban feltüntet. Az első nyilatkozat e kérdésben az volt, hogy igenis, az levétessék, és azután lépésről-lépésre, fokról-fokra jutottunk odáig, hogy szemben állottunk az ő Felsége személye körüli miniszter mai nyilatkozatával, a mely valóban a képzelhető legnagyobb megbotránkozást szülte, (Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) a melyet sehol e világon egy parlamentben sem tűrtek volna el, és a mely egy hazafias kormány részéről sem mondatott volna el. Én e nyilatkozatban vagy azt látom, hogy ebben tulaj donképen a régi 47 es kanczellárok politikája nyilatkozik meg, a kik Magyarországot Ausztria fenhatósága alá akarták hajlítani, és ezt nyilvánosan kifejezésre is akarták juttatni, vagy pedig legnagyobb fokú bizantinizmust és férfiatianságot láttam benne, melynek nincs meg a bátorsága arra, hogy ez az oda nem illő czímer onnan levétessék. (Tetszés balfelől.) Minthogy ezt látom a t. miniszter úr által képviselt politika alapgondolatának, ennek következtében a költségvetést el nem fogadom. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Illyés Bálint jegyző: Horán zky Nándor! Horánszky Nándor: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Azon nyilatkozat felett, melyet a t. miniszter úr a Pázmándy Dénes t. képviselőtársam által felvetett kérdésben tett, kénytelen vagyok én is a legmélyebb sajnálatomat kifejezni nemcsak azon kihívó formulánál fogva, melyben a t. miniszter úr ezen nyiletkozatát tette, hanem azért is, mert én ebben a nyilatkozatban közjogi felfogásunknak, a nemzeti érzületnek, az államérdekek oltalmának, és a politikai önbecsülésnek nagyfokú hanyatlását látom ; (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) de kifejezni azért is, mert erősen meg vagyok győződve, hogy a t. miniszter úrnak mai nyilatkozatát túl hatottnak fogják tekinteni mindenütt, még azon a helyen is, a hol megszoktuk alkotmányunk legfőbb őrét tisztelni. Az a nyilatkozat, a melyet a t. miniszter úr tett, valóban negácziója a magyar közjog tiszteletének, a melyet ebben a teremben mindenkitől megszoktunk és meg kell szoknunk, különösen azok részéről, a kik az ország kormányának élén állanak, és a kik hivatva vannak arra, hogy ezen érdekeket képviseljék. T. ház! A miniszter úr ezen nyilatkozatot — miként magát kifejezte — csak mint egyén tette, vagyis egyéni nézetét fejezte ki. őszintén megvallom, bárraennyire tisztelem is a t. miniszter úr egyéni nézeteit, de azon a helyen ily kérdésben nem ezekre vagyok kíváncsi, hanem általában a kormány felfogására, (Helyeslés a bal- és sgélső baloldalon.) mert azok, a mik azokról a helyekről mondatnak, sokkal nagyobb súlylyal bírnak, semhogy felettök napirendre lehetne térnünk. A t. miniszter úr azt monda, hogy ő Bécsben az ottani magyar állami épületen a czímernek további megttírését a liberalizmus kérdésének tartja, vagyis mint monda, a t. miniszter úr tolerancziája és liberalizmusa nem olyan, hogy arról a helyről ezen czíinernek eltávolítását kezdeményezhetné, vagy végrehajthatná. Bocsánatot kérek, ez sem nem tolerancziának, sem nem a liberalizmusnak, sem nem a t. miniszter úr felfogásának a kérdése, hanem kérdése az ország közjogénak és kérdése annak, hogy mindenütt és minden alkalommal az ország közjoga és ezen közjogban rejlő érdekei tiszteletben tartassanak. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Nem tehetem, t. ház, azt sem, hogy a magam részéről ne tiltakozzam a t. miniszterelnök úrnak azon kijelentése ellen is, mely azt látszott mondani, vagy legalább jelezni, mintha a szóban forgó ezímeknek eltávolítása abból a szempontból kéretnék, mintha azon czímer ellen itt Magyarországon vagy annak f törvényhozásában ódium lenne. Ez nincsen. Ódium lehet azon czímer ellen ott, a hol az nem megfelelő helyen van; de akkor sem a czímer ellen, hanem a közjogi állapotnak meg nem felelő azon alkotmányellenes eljárással szemben, hogy ily dolgok egyáltalában helytelenül kezeltetnek. Ne méltóztassék tehát a kérdést abban a