Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-531

S31. orazágo* ülés 1806. január 13-án, hétfőn. m reliquia, melyet nekünk tisztelnünk kell. (Mozgás a szélső baloldalon.) Ennyi volt körülbelül az ö nyilatkozatának veleje. Ezután következett gróf Andrássy Gyula, őt szintén meginterpelláltam a pénzügyi bizottságban, s ő úgy nyilatkozott, hogy egyáltalában nem is látja azt Magyarországra nézve sérelmesnek, mert az a czímer Bécsben lévén s ő Felségének jogara alá tartozván, quasi a közösségnek vagy minek a jelképe. Gondolom, így mondta ; különben lesz alkalma rektifikálni szavaimat, ha nem emlékszem elég világosan. 0 tehát még nagyobb távlatba helyezte ezen czímer eltávolítását, mert, mint monda, ez a czínier voltaképen az erdélyi nagyfejedelemség czímere, (Mozgás a szélső baloldalon.) A jelenlegi igen tisztelt miniszter urat is megkérdeztem erre nézve a pénzügyi bizottságban, de ő egész egyszerűen azt mondotta, hogy ez a kérdés a gusztustól függ. Az '6 gusztusa az, hogy ott maradjon s határozottan kijelentette, hogy nem hajlandó azt a czímert onnan eltávolítani és a magyar czímerrel felcserélni. Méltóztatnak látni ezen kérdés fokozatos fejlődését s azt, hogy iniképen ígérgetnek egyes miniszterek, s hogy mikor a negyedikhez jövünk, az már határozottan megtagadja és azt mondja, hogy ő nem is akarja azt a czímert onnan eltávolítani. Bocsánatot kérek, de az a czímerkérdés nem olyan egyszerű dolog. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Én nem emlékezem rá, hogy valaha láttam volna egy állam jelvényei közt olyan czímert, a mely a másik államnak czímere, vagy pedig a mely egy állam törvénytelen állapotának jelvénye, mint a minő ez a czímer. Ez tehát nem históriai reliquia, a melyet tisztelni tartozunk. Ellenkezőleg, az egy oly erőszakos, törvénytelen epochának jelvénye, a melyet Magyarországnak csak szegyeim, bánnia, és a mely felett csak szomorkodnia lehet. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Ebben az országban, a hol sok elem tagadja a magyar államot, és nem akarja azt elismerni, midőn azt látjuk, hogy nemcsak Horvátországban, de magában a szűkebb értelemben vett Magyarországban is a románok és piás nemzetiségek minduntalan tüntetnek a magyar színek, a magyar zászló és czímer ellen : nekünk kétszeres kötelességünk mindenütt, a hol jelvényeinknek törvényes alapja van, azokat kitűzni és ezáltal is mutatni, hogy Magyarországot ezen jelvényeiben mindenki tisztelni tanulja. Hiszen, hivatkozom csak arra, hogy újabban itt. Budapesten épül az osztrák delegácziónak épülete, a mely egyszersmind szállóhelye is lesz az osztrák minisztereknek, ha ide lejönnek. Méltóztassék csak kimenni és megnézni, minő óriási kétfejű sast csináltak arra, az épületre ? Nekik nem KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. VIII. KÖTET. jut eszükbe azt mondani, hogy az udvariasság szempontjából, vagy nem tudom micsoda más okokból a magyar ezímert teszik oda. Most az a furcsa állapot fog beállani, hogy itt is a kétfejű sas alatt fognak az osztrák miniszterek tanácskozni, ha pedig Bécsben a magyar minisztereket meglátogatják, ott is a kétfejű sas égisze alatt fognak állani. Nem tudom, hogy nincs-e ebben bizonyos szándékosság, bizonyos tendenczia, a mely azt mutatja, hogy Bécsben nem szabad a magyar jelvényeknek megjelenni, különösen azon épületeken, a melyben a külföldi követeknek és a külföld jelentékeny embereinek, a kik ott a magyar minisztereket meglátogatják, dolguk van. Igen sok külföldi szólt megbotránkozással már erről, a ki a magyar minisztereknél volt és látta a kétfejű sast az épületen. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a t. miniszter ár hogy fogja a pénzügyi bizottságban mondott szavait itt motiválni, és hogy minő erős érdekek azok, a melyek ezen kétfejű sasnak eltávolítását annyi éveken keresztül megakadályozták? A nyerendő választól teszem függővé, hogy ezen tételt megszavazom-e vagy nem ? (Helyeslés a szélső baloldalon.) B. Jósika Samu ö Pelsége személye körüli miniszter: T ház!{(Halljuk! Halljuk!) Pázmíndy Dénes képviselő úr, a mint előadta, minden évben megteszi ezt a kérdést. (Halljuk! Halljuk!) Bocsánatot kérek, hogy ha tehát a kérdésnek általános fejtegetésébe nem bocsátkozom, hanem csakis egyéni felfogásom rövid jelzésére szorítkozom. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő úr már a pénzügyi bizottságban azon kérdést intézte hozzám, hogy szándékozom-e az ország bécsi palotái egyikének homlokzatáról a kétfejű sast eltávolítani? Nekem erre ma is csak az a válaszom, hogy nem szándékozom, (Zaj és mozgása szélső baloldalon.) mert hazafiúi érzésemnek elég az a tudat, hogy ebben az épületben majdnem három évtizeden át a magyar felelős minisztérium egyik tagja székelt, és mert a liberalizmusom a türelmetlenségnek még a látszatát is kerülni óhaj tja, és ... (Nagy zaj a bal- és szélső baloldalon.) En elismerem készséggel, hogy a képviselő úrnak lehetnek személyes motívumai, a melyek ezt a jelvényt előtte gyűlöletessé teszik. (Élénk felkiáltások a szélső baloldalról: Micsoda személyes motívumok?) De azt tudom, hogy a magyar nemzet zöme mindig toleráns volt, és ennek a hagyományos toleráncziának nevében kérem a képviselőházat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon. Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Egy megjegyzésem azonban, még volna. (Halljuk! Halljuk!) Tudniillik igazat adok a képviselő úrnak abban, midőn azt mondja, hogy 11