Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-531

gg; 531. országos ülés 1896. január 13-án, hétfőn. minden magyar állampolgárnak joga van kivánni, hogy a magyar állam hivatalos helyisége kellőleg meg legyen jelölve. Mikor hivatalomat elfoglaltam, első kérdésem az volt: Miért nincs azon az épületen a magyar czíuier és a minisztérium körirata kifüggesztve? Azt a választ nyertem, hogy Bécsben ez nem divat. (Derültség a szélső baloldalon és felkiátások: Tudjuk ! Elnök csenget.) Én, megvallom, azon felfogásból indultam ki: »Si vivis Romae, Romano vivito more«; s ha ebben hibáztam, ezt készséggel elismerem, sőt készségesen kinyilatkoztatom, hogy e hibámat rövid idő alatt helyre fogom igazítani. (Helyeslés a jobboldalon.) Illyés Bálint jegyző: Sághy Gyula! Sághy Gyula: T. ház! Megvallom, ebben a kérdésben, melyet t. barátom, Pázmány Dénes felvetett, nem szándékoztam nyilatkozni, de az igen tisztelt miniszter úrnak kijelentése után egy megjegyzést mégis kénytelen vagyok tenni. (Halljuk! Halljuk!) Azt, hogy a t. miniszter úr a magyar czímert az ő Felsége személye körüli minisztérium épületére ki szándékozik függesztetni, örömmel veszem tudomásul; (Közbeszólások a szélső baloldalról: Nem mondta! Csak kötelességét teljesíti! SoVse lesz abból semmi!) hanem arra a felfogására van megjegyzésem, hogy e kérdést a liberalizmus és türelem szempontjából kell megbírálni. Nem, t. miniszter úr, nem e szempontból, hanem az állami szuverenitás szempontjából. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Azt hiszem, hogy a magyar állam hivatalos épü létén nem lehet más, mint a magyar állam jelvénye A mint mi, igen helyesen, nem diffikultáljuk, s ezzel mutatjuk meg türelmességünket és liberalizmusunkat, hogy az osztrák delegáczió itt készülő épületén az osztrák ezírner van kifüggesztve, mely a kétfejű sas, a mely az osztrák törvények szerint egyenesen Ausztria czímerét képezi, úgy azt hiszem, megfordítva, hasonló türelmet és liberalizmust megvárhatunk Bécstől, hogy ott se difnkultálják, hogy Magyarországnak ottani hivatalos épületén más jelvény, mint a magyar állam jelvénye, nem függhet. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ezen megjegyzésem után áttérek felszólalásom tulajdonképeni tárgyára. (Halljuk! Halljuk!) Én a t. miniszter úr politikai működésével s annak méltatásával ezen alkalommal nem akarok foglalkozni, mert magához a tételhez akarok, különösen pénzügyi szempontból hozzászólni. (Halljuk! Halljuk!) A kérdés tudniillik az, hogy akkor, midőn az állam pénzügyei visszafelé fejlődnek, midőn a deficzit réme fenyeget, midőn a legszükségesebb kulturális ezélokra sem tudunk elegendő fedezetet találni, midőn a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr kénytelen a népiskolák legelső szükségletét is megtagadni, hogy akkor vájjon indokolt-e azon többlet, mély itt a személyszaporítás czímén m. előttünk fekvő költségvetésben felvétetett? Hogy azonban felszólalásomat indokoljam, kénytelen vagyok belemenni egy kissé ezen minisztérium hatáskörének a vizsgálatába, és ennek kapcsán kimutatni azt, hogy ott tulajdonkép ez idő szerint személyszaporítás szüksége nem forog fenn. Mert lássuk csak mostani hatáskörét ezen minisztériumnak és személyzetének számát, szemben élőbben! hatáskörével és a személyzet előbbeni számával. Azelőtt a magyar minisztériumnak összes felterjesztései ő Felségéhez ezen ő Felsége személye körüli minisztérium által közvetíttettek. Ez egy átmeneti stádium volt. Ez sem volt valami nagyon fontos feladat, és nem adott valami nagy munkát; hasonlókép ő Felsége elhatározásai is ezen minisztérium útján jutottak a magyar minisztériumokhoz. Most, nézetem szerint igen helyesen, e felterjesztések közvetlenül az egyes szakminisztériumok által intéztetnek ő Felségéhez ... B. Bánffy Dezső miniszterelnök: Téved ! Sághy Gyula: És közvetlenül küldetnek ő Felsége elhatározásai is a szakminisztériumokhoz . . . B Bánffy Dezső miniszterelnök: Nem úgy van! Sághy Gyula: Tehát ez a közvetítő feladata megszűnt. ' . B. Bánffy Dezső miniszterelnök: Nem áll! Én csak tudom, hogyan van! Sághy Gyula: Kivéve a kitüntetéseket és a nemesség adományozását. De a kitüntetéseket is az egyes szakminiszterek készítik elő, azok teljesen előkészítve jönnek az ő Felsége személye körüli miniszterhez s az legfelebb egy felterjesztést készít, melyben javasolja az illető kitüntetést az illető szakminiszter által előterjesztett indokokból. Tehát az sem valami nagy munkát igénylő feladat. A nemesség-adományozást pedig a belügyminisztérium tárgyalja, nem is tárgyalhatja más, mert ott vannak a királyi könyvek, és aztán előkészítve a belügyminiszter az ügyet minisztertanács elé viszi, s ez dönt. Az ő Felsége személye körüli miniszternek tehát itt nincs egyéb feladata, mint felterjesztést készíteni a belügyminiszter által összeállított és a minisztertanács által elfogadott indokok alapján. Tehát a személyszaporítást ez nem igényelheti. Azelőtt még a belföldi kórházakban ápolt külföldiek ápolási díjainak beszedése iránti tárgyalások, valamint e pénzek beszedése szintén ezen minisztériumhoz tartozott. De úgy tudom, hogy főleg a felmerült pénzkezelési rendetlen-