Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-530

•70 530. országos ülés 1896. január 11-én, szombaton. magyarok, azért, mert magyar intézetek kebelében nyerték a maguk kiképeztetését és neveltetését. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) Minden nemzet csak a maga kultúrája által élhet meg; minden nemzetnek csak a maga kultúráját kell leginkább becsületben és tiszteletben tartani. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Minden nemzet bűnös, mely olyan intézkedést hoz létre, mely a maga ifjúságát egy idegen kultúra művelésére és egy idegen nyelvnek kierőszakolt tanulására kényszeríti. Magyarországnak közintézményei, Magyarországnak köztörvényei csak az államnak nyelve érdekében alkothatók meg, csak a nemzet nyelve és kultúrája érdekében nyúlhat az állam kényszer-rendszabályokhoz, nem egy idegen állam nyelve érdekében, mely idegen szomszéd állam is csak csekély részben németnyelvű. Igazuk van azon osztrák férfiaknak, kik azzal állanak elő, és olvashatták többen katonai íróknál, hogy nem Magyarország miatt válik lehetetlenné a közös hadsereg rendszere, hanem mert a csehek, lengyelek és szlovének a maguk középiskolájukban a német nyelvnek tért nem engednek; a németül való tanulást eltiltják. S ha olvassuk az osztrák »Reichsrath« vitáit, látjuk, mily viták folynak ott a felett, hogy német tannyelvű gimnázium felállíttassék-e oly területen, melyen egy más nemzetiség lakik: ugyanakkor mi magyarok törvényes intézkedésekkel akarjuk kényszeríteni a német nyelv tanítására ifjúságunkat, a hadsereg német nyelvű szolgálata érdekében, a mire maguk az osztrákok sem hajlandók. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hát, t. ház, Magyarországot eddigelé magyarnak a magyar nyelv, a magyar nemzeti műveltség,és kultúra tartotta meg. Minket a hadsereg kultúrája, annak ereje még csak ezután kell hogy megvédelmezzen. Eddig bennünket nem védelmezett meg, hanem ezután lehet hivatása és feladata. Nagyon természetes, ka az a hadsereg a törvény értelmében van megalkotva, a német nyelvre csak épen mint a kényszerűség eszközére volna szabad hogy súlyt fektessen, nem felállítani, mint egy szent elvet, mely előtt a magyar kulturának és a magyar nevelési intézmények irányzatának meghajlani kellene. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) És mit jelent az, hogy ezután nem a törvény, a mely intézkedik, határoz az egyévi önkéntesek felett, hogy a második évet is szolgálják le, hanem egyszerűen a hadsereg intéző köreinek kegye vagy kegyetlensége? Ez azt jelenti, hogy a törvénynek mindenkit védelmező intézkedéseinek helyébe, a kegyek osztogatása lép. Egy jogállam, mely ép azon terhes szolgálat és rettenetes büntető eljárás mellett, mely a hadsereg körében van, a maga ifjúságának minden védelemmel tartozik, kell, hogy megkövetelje, hogy a törvény megváltoztatása ne történhessék rendelettel, hanem csak törvénynyel. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt kérdem én t. ház, vájjon olyan igazságosan eszközöltetik-e az egyéves önkéntesek tiszti rangba való emelése? Hisz igen jól tudjuk, hogy még ezelőtt is többen megfeleltek igen jól a követelményeknek, daczára annak, hogy többször megtörtént, hogy figyelmeztettek többeket előre, hogy legjobb lesz, ha tiszti vizsgára nem is mennek. Ezen rendelkezésnek az is egyik oka, mert a hadseregben valami arisztokratikus gőgös bolond felfogás kezd elterjedni. Ázt hiszik, hogy az embereket nem fizikai és erkölcsi erejük, hanem születés, rang és foglalkozás szerint kell becsülni. Hisz ép a katonai szaklapokban vita tárgyát képezte, hogy meg kell menteni a hadsereget attól a szégyentől, hogy fűszeres és iparosok gyermekei tiszti bojtot viselhessenek. (Mozgás a szélső baloldalon.) mert nem bírnak azzal a magasztos felfogással és dzsentlmenséggel, melyet a hadsereg tagjaitól meg kell kívánni. Helyes, hogy a hadsereg figyelemmel legyen arra, hogy a kik a tisztikarba lépnek, egyszersmind azon erkölcsi minősítvényekkel is bírjanak, melyek a tiszti hivatás teljesítésére szükségesek. De hogy bizonyos hivatás tagjai a tisztikarból kizárassanak, az a mai felfogással teljesen ellenkezik. Hirdethetik önök magukat akármilyen szabadelvűeknek, de mig segédkezet nyújtanak oly intézkedésekhez: a középkor maradványai mind íennállanak azon hazug szabadelvűség mellett, mely támogatja ily intézkedésekben a hadsrreget. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A hadseregnek meg kell értenie, hogy nem a régi uralkodóknak, nem az arisztokrácziának, hanem az egész nemzetnek felfegyverzett tömegét képezi. A nemzet egészének felfegyverzett része lévén, a nemzet egészét átható törvények, tehát azon egyenlőségi törvények szellemétől is át kell hogy hatva legyen, mely a mi törvényhozásunkban foglaltatik. Nem haladhat a társadalom a maga útján, nem simulhatnak el a társadalmi különbségek, nem lehet, hogy a társadalom a tisztességes munkát megbecsülje, a dologtalan és henyélőket elítélje, ha látja, hogy a czifra, gazdag dologtalanok, henyélők és korhelyek sokkal nagyobb megtiszteltetésben részesülnek a tiszti bojt elnyerésénél, mint a buzgó, szorgalmas és tehetséges ifjak, kiknek szülőik két kezükkel keresik mindennapi kenyerüket. (Hosszantartó, zajos helyeslés a szélső baloldalon.) i. naz! Én mindenütt a törvények uralmát és hatályát kívánom. Ép azért nem tartom