Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-530

580. országos ülés 1896. január 11-én, szombaton. 71 megengedhetőnek, hogy az állani által meg­hozott törvény egyszerűen hadügyminiszteri rendeletekkel részleteiben felretéttessék, más­ként magyaráztassék és alkalmaztassák, mint a mely magyarázat és alkalmazás a törvényhozás által adatott. Ha bekövetkezett, hogy egy tör­vény bizonyos részleteiben már nem felel meg a szükségletnek, változtatást igényel, az újkor szükségletének megfelelőleg kell átalakítani a törvény azon részletét és akként kell azon tör­vény alkalmazását követelni, a mint azt a tör­vényhozás meghozta és intenczióinak megfelel. Én ezért határozati javaslatot nyújtok be, mely következőkép hangzik: (Halljuk! Halljuk! Ol­vassa.) »Miután az egyévi önkéntesek második évi szolgálata feleslegesnek bizonyult, és ennek következtében a közös hadügyminiszter a maga hatáskörében a törvény idevonatkozó szab­ványait megváltoztatta, utasítja a képviselőház a kormányt, hogy terjeszszen elő törvényjavas­latot az 1889 : VI. tcz. 25. §-ának módosításá­ról, melyben az országgyűlés az egyévi önkén­teseknek a második évi szolgálatra való vissza­tartását megszünteti.^ (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon. Felkiáltások a szélső baloldalon : Halljuk az osztrákot!) Hévizy János jegyző: Gróf Apponyi Albert! (Nagy derültség.) Gr. Apponyi Albert: T. ház! B. Fejérváry Géza honvédelmi minisz ter: Itt az osztrák! (Hosszan*ártó derültség. Felkiáltások a szélső baloldalon: Félreértés van a dologban!) Gr. Apponyi Albert: Kérem, nagyon jól tudom, de én ezt a derűitségetkeltő találkozását az eseményeknek csak arra a megjegyzésre akarom felhasználni, hogy mivel itt közös ügy­ről van szó, azt óhajtanám, hogy az osztrákok részéről is ugyanazzal a szellemmel és felfogás­sal találkozzunk, mely szellemnek és felfogás­nak én bátor leszek kifejezést adni. (Élénk tetszés és derültség a bal- és szélső baloldalon.) Gondolom, hogy akkor szent lesz köztünk a béke. Mindenek előtt és mindjárt felszólalásom elején kijelentem, hogy csatlakozom Ugron Gá­bor képviselőtársam határozati javaslatához. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ez­zel gondolom, nem lepek meg senkit, mert hiszen ezen határozati javaslat megfelel annak az álláspontnak, melyet úgy én, mint t. elvbarátaim a véderőről szóló törvényjavaslatnak — most sajnos, törvénynek, ~r- tárgyalásakor ebben a házban elfoglaltunk. Mi akkor is úgy gondol­tuk, és a vita minket az ellenkezőről nem győzött meg, hogy: igen erős érvekkel küzdöt­tünk a 25. § újító rendelkezéseivel szemben. Ma azonban az akkor használt valamennyi ér­vünknél még erősebb érv áll rendelkezésünkre, tudniillik több érvnek a tapasztalása, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) a mely magának a hadügyminiszternek intézkedéseiben is kifejezést nyer. Én ugyan nem helytelenítem azt, hogy a hadügyminiszter, a szabadságolási jog felhaszná­lásának alakjában, a törvény érdességem könnyíteni iparkodik; de magam is csatlakozom ahhoz a felfogáshoz, hogy a mikor ilyen, a dolog természeténél fogva, kivételes természetű intézkedés általánosságban alkalmaztatik, akkor már nem adminisztratív intézkedésnek, hanem magának a törvény megváltoztatásának van helye, mert az ügy teljesen korrekt és végle­ges elintézésének más alakja és formája nem lehet, mint a törvény megváltoztatása. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Én azért a hadügyminiszter ezen adminisztratív intéz­kedését csak ideiglenes kisegítőnek tekinthetem, mint olyant, helyeslem, de egyszersmind útmu­tatóul annak, hogy csakugyan a törvény meg­változtatásának ideje megérkezett, még annak a hatóságnak beismerése szerint is, a mely hatóság a legközvetlenebb tapasztalatokat szerzi a törvény működésének és eredményének terén. (Úgy van ! balfelől.) T. képviselőház! Mikor ez a 25. §. tör­vényjavaslat alakjában volt a ház előtt, akkor mi e szakasz ellen küzdöttünk katonai, társa­dalmi és nemzeti szempontoknál fogva ; katonai szempontból is bátor voltam annak a felfogás­nak kifejezést adni, a mely felfogásom — a mint én tudtam és tudom — igen sok kiváló katonának felfogásával egyezett meg. Magának a tiszti rcvngnak, magának a hadsereg szelle­mének, magának a tiszti testületi szellemnek nem áll érdekében az, ha a tiszti kardbojt elérése nem az önkéntes ambieziónak, hanem a törvény kényszerének tárgyát képezi. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon) Ezzel szembeállították azt a katonai szükséget, hogy a tisztek lét­számát ezen módon szaporítani kell, mert abban nagy hiány van, a mely hiányon máskép segí­teni nem lehet. No már most a törvény intéz­kedésének gyakorlati; következménye meg mi­csoda ? Az, hogy olyan túltermelés van — ha magamat szabad így kifejezni — a tiszti anyag­ban ez intézkedés folytán, hogy isméi sza­bálylyá válik egy olyan intézkedés, a mely az igaz, hogy a törvényben benne van, de az intézménynek egész szelleme szerint csak kivé­telesen volna alkalmazandó, tudniillik az, hogy a vizsgát sikeresen léteiteknek egy igen nagy része — adatok most nincsenek előttem, nem mondhatom, hány perczentje — nem tartalékos tisztté neveztetik ki rögtön, annak daczára, hogy a vizsgát teljes sikerrel tették le, hanem

Next

/
Oldalképek
Tartalom