Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.
Ülésnapok - 1892-530
580. orsíágosfllés 1896. jctiuiár 11-én, szombaton. f-'pontot, melyet az ellenzék ós vele az egész ország azon időben ezen paragrafussal szemben elfoglalt. (Igán! Úgy van! a szélső baloldalon) Az egyévi önkénteseknek esetleg két évre kiterjeszthető szolgálati ideje a magyar közönséget először megdöbbentette, mert látta az ellenzék — és ha valaki kételkedik, felolvasom az akkori beszédeket — hogy katonailag ezen intézkedésre szükség nincsen. Szükség maiakkor nem volt, még kevésbé van ma. Hiszen ha kerekszámokban beszélünk, a közös hadseregnek egész tisztikara 25.000 főre tehető. Ez a tisztikarnak a létszáma, az egyéves önkénteseknek pedig, kik Ausztriában és Magyarországon a tiszti vizsgát leteszik, évenkinti száma a 2000-et közelíti meg, ez 10 esztendő alatt 20.000-re megy. Ha nézzük a rendes, tényleges szolgálatban levő tisztikart, annak a tisztikarnak jelentékeny hányadát, majdnem felét, a hadnagyok, főhadnagyok és a kisebb századosi állásban levő tisztek teszik ki. Helyes-e egy hadsereg szervezeténél az, hogy 25.000 tiszt mellett, midőn 12,000 körűi van a hadnagyok, főhadnagyok és kisebb állású kapitányok száma, hogy oda ismét 20.000 hadnagy és főhadnagy tartozzék háború idején, tehát 32.000 körül lenne azoknak a gzáma, a kik hadviselés alkalmával hadnagyi és főhadnagyi állást kell hogy betöltsenek. Vitattuk és állítottuk azt, hogy sokkal helyesebb az a felfogás, a mely minden intézménynek alapelvét kell hogy képezze, hogy mindenki a maga erejénél, tehetségénél fogva arra a helyre áüíttassék, azon hely betöltésével bizassék meg, a mely helyet Baját tehetségénél, képességénél és temperamentumánál fogva betölteni hivatott. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A hadviselésnél, a hol a katonának fizikai és szellemi ereje vétetik igénybe, ott az alkalmas helyre az alkalmas embert használni fel, és mindenkit ott használni fel, a hol a tehetségével a maga feladatát a legjobban oldhatja meg, ez az az ökonómia, a mely a hadvezetés- és hadszervezésnek legfőbb tudományát képezi. Az a hadszervezés, a mely hadnagyokkal és főhadnagyokkal eláraszt egy hadsereget, az háború idején csak azon állapothoz mehetne, hogy nem birna az a hadsereg kellő számú altisztekkel, hanem birna túlságos számú hadnagyokkal és főhadnagyokkal. Az eredmények igazolták a mi felfogásunkat. Eövid öt esztendő múlva bekövetkezett az, hogy a hadügyminisztérium már a tiszti vizsgát letevő egyévi önkénteseknek is a tiszti rangot nem adja meg. Miért? Midőn a véderő-törvénynek vitatása volt, akkor a t. honvédelmi miniszter úr hangoztatta, hogy tisztekben nagy szüksége van a hadseregnek, hogy a tiszti állások betöltésére okvetlenül szükséges, hogy kényszerrendszabályok alkalmaztassanak, mert csak ezen kényszerrendszabályok útján lehet biztosítani, hogy a hadsereg tiszti szükséglete fedezve lesz. Miért teszi akkor a közös hadügyminiszter, hogy külön hadügyminiszteri rendeletben, mely a törvénynek egyetlen kis részletében, a mely az akkori vitában kellőkép kidomborítva és kiemelve nem volt, rést k^res, megfosztja a tiszti kardbojttól azokat, a kik a törvény értelmében eleget tettek a föltételeknek, hogy a tiszti kardbojtot megszerezhessék? Mi az oka annak, hogy a közös hadügyminiszter rendeletével a tiszti vizsgát letett egyévi önkéntesekből csak csekély számúakat léptet elő tiszteknek, a többit pedig meghagyja alsóbb fokozatban ? Ha igaz az, hogy tisztekre van szükség, akkor miért nem nyerik el azon egyévi önkéntesek azon kitüntető állást, a miért ők annyit tanultak, s a miért ők annyit fáradtak, hogy egy év alatt megszerezhessék maguknak azt, a mit mások 3—4 év alatt szereznek meg maguknak a katonai intézetekben? (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Az őszinteség, a nyíltság: ez a katonának az igaz természete. Mikor a katona eltér az őszinteség és nyíltság útjáról, és a törvényekben rejtett ajtókon igyekszik azt, a mit azelőtt magának egy nemzet közhangulatával szemben kierőszakolt, megváltoztatni: ez igazolja azt, hogy azon törvény nincs őszinteséggel kezelve. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) És kérdezem a t. házat, mi az a második évi szolgálat ? Az ma egy megalázó dolog. Mert kik vannak kényszerítve arra az egyévi önkéntesek közül, hogy második évet is szolgáljanak? Azok, a kik a tiszti vizsgát nem teszik le. Ezen tiszti vizsga letételének a legnagyobb akadálya pedig az, hogy a magyar intelligens ifjak nem tudnak eléggé németül. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nem áll! Ugron Gábor: Tényekkel szemben a »nem áll« beszéd csak egyszerű tagadás, a mivel legjobb, ha a hivatalos >Budapester Correspondenz«-et méltóztatik megbízni. (Közbeszólások a szélső baloldalon: Mindent letagadnak!) Úgy szokták. Az megkívántatik magában a szabályzatban, mely a vizsga letételéről szól, hogy a német nyelven könnyű kifejezési képessége legyen az egyévi önkéntesnek. Már pedig azt senki sem vonja kétségbe, hogy a német nyelvben való könnyű kifejezési képesség annak Dagyobbmérvtí tudását tételezi fel. S mit jelent az? Azt, hogy Magyarországon azok, a kik a haza és trón iránti kötelezettségeiket teljesítik, akár szellemileg, fizikailag elég erősek, egy külön megterheltetésben részesülnek azért, mert
