Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.
Ülésnapok - 1892-529
M 529. országos ülés 1896. január 10-én, pénteken. Magyarország alkotmánya teljesen és tettleg helyre lesz majd állítva, s ő Felsége többi országai is tettleg valóságos alkotmánynyal birnak, és a törvényszerű felelős kormány itt is, ott is átvette a kormányzatot* stb. Ezt mondja a 28-ik pont. Tehát az, a mit a miniszterelnök úr mond, a törvényben nincs is benne, de a törvényhozási anyagban, a mely pedig illetékes magyarázója a törvénynek, világosan benne van itt folytatólag: (Olvassa.) ». . . akkor, de csakis akkor lehetne azon ügyeket, melyek a megállapodás szerint közöseknek lesznek tekintendők, a következő módon közösen kezelni.« A »teljes alkotmányosság* fogalmával a bizottságnak nem is minden tagja elégedett meg; és hogy mennyire az igazi, valódi parlamentáris állapotokat és viszonyokat óhajtották Ausztriában, azt bizonyítja az albizottság kisebbségének véleménye, melyet Tisía Kálmán, Nyáry Pál, Ghyczy Kálmán, Ivánka Imre írtak alá, s a hol mindjárt a bevezetésben hangsúlyozva van: »Megjegyezzük, hogy mindaz, a mi a közös viszonyok tárgyában e vélemény értelmében megállapítandó lenne, tettleg életbe nem léphet mindaddig, míg : a) Magyarország alkotmánya egész terjedelmében helyreállítva nem lesz; b) míg a valódi, teljes alkotmányos élet ő Felsége többi országai- és tartományaiban is tettleg életbe nem lépett.« Tehát a kisebbségi vélemény ezt egészen világosan hangsúlyozza. Sima Ferencz: A többség is! Deák Ferencz maga is! YiSOlltai Soma: Igen ; később azután, a mikor a 15-ös bizottságnak véleménye a 67-es bizottság előtt feküdt, világosan kidomborodik minden szónok beszédében, hogy a legteljesebb alkotmányosságtól tették függővé a 67-es kiegyezés megalkotását és fennállását. Méltóztassék megengedni, hogy itt idézzem Deák Ferencznek nyilatkozatát és válaszát, melyet Jókai Mórnak beszédére adott, s a melyből világosan kitűnik, hogy Deák azon tudatban járult a 67-es törvény megalkotásához, hogy abban, nem mint a miniszterelnök úr mondja, nincsen benne, hogy milyen alkotmányosság legyen Ausztriában, hanem hogy abban világosan ki van fejezve a teljes alkotmányosság követelménye. Azt mondja ugyanis (olvassa): »Hogy milyen alkotmány adatik az örökös tartományoknak, azt nem tudhatom; de ezen munkálatban igen világosau ki van fejezve, hogy mindezen elvek csak akkor léphetnek életbe, akkor kötelezők az országra nézve, ha a magyar alkotmány tettleg helyreállíttatik, és itt is, ott is a teljes alkotmányosság, a felelős minisztérium teljes mértékben elfogadtatik. Ez pedig nagyon különbözik azon eszmétől, mely a márczius negyediki alkotmányban foglaltatik.« Tehát Deák itt nem elégedett meg azzal, hogy Ausztriában csak alkotmányosság legyen, mert az októberi diploma, a februári pátens, a márczius 4-iki okmány szintén adott alkotmányosságot Ausztriának, de Deák Ferencz folyton hangsúlyozta, hogy megköveteli a 67-es kiegyezésben lefektetett paritási elv azt, hogy ott is a teljes, valódi alkotmányosság, a felelős minisztérium alapján teljes mértékben elfogadtassák. És ugyancsak azt látjuk, hogy ugyanennek adott kifejezést báró Eötvös József, a ki a 67-es bizottságban felvetett azon eszmékre vonatkozólag, hogy a pragmatika szankczíóból folyó kölcsönös védelmi kötelezettség követeli ezen alkotmányos állapotot. Ausztriában, a következő, igen érdekes nyilatkozatot tette (olvassa): »Az eíőbbeni helyzetben ő Felsége a lajthántúli tartományoknak abszolút ura lévén, ha Magyarország fejedelmével megegyezett, egyszersmind teljes bizonyosságot nyert arra nézve, hogy a lajthántúli tartományok a szankezio pragmatikából folyó kötelességeiket teljesíteni fogják, mert a fejedelem, mint azon tartományok abszolút ura, az ő nevökben rendelkezhetett összes erejökrol. Mihelyt azonban ők alkotmányt nyernek, Magyarország ezen bizonyosságot nem birja többé. Nekünk tehát azért, mert kötelességünket teljesítenünk kell, az ő részükről is ezen kötelességek biztos teljesítése iránt, biztosítékot kell keresnünk; és ez alapja és oka ezen munkálatnak, és azért én a most felolvasott szakaszt kihagyandónak nem tartom, főkép, mivel ezen czikkben nem mondatik más, mint az, hogy a magyar országgyűlés, a magyar törvényhozás a Lajthán túl történt változásokat figyelembe fogja venni. Már pedig, ha valami ok lehetne az elhagyásra, csak az lehetne, hogy ez úgyis magától értetődik, mert a magyar törvényhozásról feltenni nem lehet, hogy ha szomszéd országokban, olyanokban, melyek vele anyagilag és szellemileg szoros összeköttetésben állanak, oly tetemes változások történnek, Magyarország ezeket ignorálj a.« Világos utalás történik arra, hogy Magyarország a 67-iki kiegyezés és azon anyagi érdekközösségnél fogva, melyben Ausztriával van, rá van utalva arra, hogy az alkotmányos változásokat Ausztriában folyton figyelemmel kisérje. És ez nemcsak az én egyéni nézetem, mert ki tudnám mutatni, hogy épen a 67-es pártokhoz legközelebb álló sajtó, valahányszor kormányválság volt Ausztriában, vagy nagyobb villongások voltak az ottani pártok között, mindig hangsúlyozta azt, hogy: Ha azonban ott az alkotmányos állapot nem fog helyreállíttatni, kénytelen lesz Magyarországon minden párt a per-