Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-529

529. országos ülés 1896. január lC-én, pénteken. SB szonális unióhoz visszatérni. Hogy pedig az ily esetben előállhaíó visszatérés eszméje már ott lebegett a 67-es bizottság előtt is, azt világosan mutatja ismét Deák Ferencznek egy felszólalása. Ezúttal is Jókai Mór volt az, a kinek a törvény nem volt elég radikális, és a kinek Deák Ferencz nem egyszer megfelelt, hogy aggályait eloszlassa. (Olvassa.) »Az meg az én hibám, hogy én nem értem azt, a mit az érdemes képviselő úr mondott. Beszél ugyanis két alkot mányos testületről kormány nélkül. Hiszen jól tudjuk, hogy az előttünk fekvő munkálatban benfoglaltatik, hogy a felelős minisztérium itt is, ott is helyreállíttassék.« Tehát itt egészen világosan az van, hogy igenis felelős minisztériumot kivan meg a törvény. »Ez conditio sine qua non-ja javaslatunknak. Ha pedig ez helyreállíttatik, igen nehéz azt mondani, hogy »két, kormány nélküli testület«, mert mind Magyarországnak meg lesz a maga felelős minisztériuma, mind az örökös tartományoknak. (Fölkiáltás halról: Nincs! Nincs!) De hát ez már törvény? Ez javaslat, s nincs-e hozzá azon feltétel kötve, hogy csak akkor léphet életbe, ha mindazok megtörténnek*, — tudnillik Jókai akkori politikája szerint megtörténnek — »ha a két alkotmány meglesz, ha a két országnak felelős minisztériuma lesz? Ez világosan ki van kötve. Azt kérdi t. tagtársam, mi történik akkor, ha ezt az osztrákok el nem fogadják? Azt mondhatom rá, hogy miután mi ezen feltételeket kitűztük, ha az osztrákok ezeket el nem fogadják, körülbelül az fogna történni, a mi az előttem szóló és társai politikája szerint mindenesetre megtörténnék, hogy ha tudniillik az ország okvetlenül a mellett marad, hogy a váltóztásokat, a közös ügyekre tett javaslatokat ezen feltételekhez köti, ezen feltételek pedig nem teljesülnek, marad az ország az eddigi alkotmányos állása mellett. Miután azok lehetetlenné teszik a változtatásokat, semmivel sem történik se több, se kevesebb, mint a mit a t. képviselő úr politikája okvetlen maga után húzna.« T. ház! Ezzel csak rá akartam mutatni, hogy igen veszedelmes játékot űzünk, ha ott, a hol a törvény, vagy a törvényhozás diszpozieziókat foglal magában bizonyos alkotmányjogi garancziákra nézve, mi úgy mutatunk arra, mintha az abban a törvényben nem foglaltatnék benne, mintha egyéni múló nézetekkel lehetne ezen törvényes garaneziákat pótolni. Ennélfogva a t. miniszterelnök úr ezen anyagot bizonyosan nem vette figyelembe, mikor beszédében azt mondotta, hogy a törvényben az nem foglaltatik, . . . (Zaj.) Elnök: Kérek csendet! KÉPVII NAPLÓ. 1892—97. XXVIII. KÖTET. Visontai Soma: . . . hogy nincsen meg a törvényben, hogy Ausztriában milyen alkotmánynak kell lennie, vagy mikor azt mondja a t. miniszterelnök úr, hogy úgy, a milyen viszonyok ma Ausztriában vannak, ő ezt parlamentáris kormánynak tekinti Nem egyéni nézetekre alapította a 67-es alkotás, hogy milyen alkotmány legyen Ausztriában, hanem világosan körvonalozta már a bevezetésben és azokban a szakaszokban, melyeket Ugron G-ábor t. képviselőtársam határozati javaslatában idéz. (Úgy van! a szélsőbalon.) De különösen világosan megjelöli azon alkotmány keretét az a törvényhozási anyag, a melyen az 1867-iki kiegyezés fölépült. Es ha már most azt látjuk, hogy teljes, valóságos, minden kétséget kkáró parlamentáris alkotmányról, parlamentáris állapotokról beszél az 1867-iki munkálat, azt kérdezem, vájjon elfogadható-e parlamentáris állapotoknak, vagy olyanoknak, a milyeneket az 1867-iki törvény intencziója követel, az, hogy ha a kormányelnök azt mondja ott a házban, — a mint azt Ugron Gábor t. képviselőtársam is idézte. — hogy szükségesnek tartjuk megragadni az alkalmat és kijelenteni, hogy mi nem vagyunk parlamentáris származásúak, hogy a mi erőnk ebben a parlamentben nem nyugszik, és úgy, mint egy ankétban szokás, azt mondja: Azonban tudatában vagyunk a ház jelentőségének és: »So oft sie — tudniillik a kormány — es fiir nothwendig erachtet« — amennyiben, s ahányszor az osztrák kormány azt szükségesnek tartja, — »ist sie dies auch zu manifestiren gewillt« — akkor akarja is azt manifesztálni. De itt sem arról beszél, amit a t. miniszterelnök úr mond, itt sincs az benne foglalva, hogy az olyan kormány, mely a parlamenti többségnek elhatározásával kell, hogy az ügyeket végezze, nem többségről beszél Badeni miniszterelnök úr, itt a több, a mi ki van fejezve, kevesebb, mint a mi kell, mert abban az esetben, a mikor azt kutatjuk, hogy egy kormány parlamentáris-e, vagy sem, mikor annak parlamentáris eredetét kutatjuk, hogy meg vannak e azok a követelmények, a melyeket egy alkotmányos, felelős minisztériumhoz fűzünk, hogy ha a kormányelnök azt mondja : a ház jelentőségének tudatában vagyunk, — itt sem hangsúlyozza a többség akaratát, határozatát — (Felkiáltások asgélső baloldalon: Felelősségét!) és felelősségét, és ha azt látjuk, hogy Badeni különösen sietett megragadni azt a legelső alkalmat, hogy azt manifesztálja, akkor nagyon kétlem, hogy a t. miniszterelnök úr helyes interpretálója volna Badeni óhajának és nyilatkozatának. (Helyeslés a szélsőbalon.) Csak ezt kívántam erre nézve megjegyezni, 5