Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-529

529. országos ülés 1896. január 10-én, pénteken. 3í változzék Magyarország felfogása azon alkot­mányjogi állapotok iránt, (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) a melyek Ausztriában van­nak ; ők nem képzelhették, hogy Magyarország­ban a miniszterelnök így fog nyilatkozni, hogy a mint ma Ausztriában a viszonyok vannak, ő az ottani kormányt alkotmányos kormánynak tartja. Hiszen rá fogok mutatni, t. képviselőház, az 1867-iki törvényhozás többször hangsúlyozta, nemcsak rövid szavakban, a mint itt a tör­vényben előfordul, hogy »teljes alkotmányosság« legyen, habár itt is látjuk, hogy nem elégedett meg a törvény az »alkotmányosság« szóval, hanem számtalanszor hangoztatva van, hogy »valódi alkotmáuyos8ág« kívántatik meg Ausz­triában, sőt találunk nyomára annak is, hogy egyenesen rámutatás történt, hogy olyan alkotmá­nyosság legyen, amely megfelel a teljes és tiszta parlamentarizmusnak, a milyent Magyarországon akkor létesíteni kívántak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Madarász József: Ezt követelték! Visontai Soma: T. képviselőház! Hogy ezekre rámutathassak, bátor vagyok megjegyezni, hogy már azon trónbeszédben, a melylyel ő Felsége az 1865 — 68-iki országgyűlést meg­nyitotta, a király úgy nyilatkozik, hogy: (Ol­vassa.) »Tekintettel a politikai, nemzetgazdasági és társadalmi tényezők időközben helyt foglalt teljes átalakulására, fejedelmi hivatásunk tuda­tában többi országainkat és tartományainkat is alkotmányos jogokkal ruháztuk fel, és ép azért a közös ügyek kezelésénél ezeknek alkotmány­szerű lefolyása immár nem mellőzhető«. Ez volt az egyik impulzus, a melynek nyomában azután a legbehatóbb tanácskozások tárgyává lett téve épen a trónbeszédnek ezen tétele, s a melynek folytán a törvénynek megalkotói ebben nemcsak egyszerű frázist láttak, nemcsak egyszerű tör­ténelmi tényt és annak konstatálását, hogy Ausztriában is alkotmány van, hanem később azt látjuk, és ezen munkálatokból is világosan kide­rül az, hogy különösen két irányban kerestek ebben Magyarországon alkotmányos biztosítékot. Az egyik irány az volt, hogy ebben a magyar nemzet saját alkotmányos szabadságá­nak támaszát ismerte fel, és másodszor fontos biztosítékot láttak épen ennek hangsúlyozásá­ban és törvénybe iktatásában arra nézve, kogy a pragmatika szankezióbóí folyó kölcsönös vé­delemnek teljesítése ott is, szemben a magyar­országi kötelezettségekkel, tehát Ausztriában is époly alkotmányosan fog történni, mint itt, és hogy ezzel szemben a két állam népeinek teljes viszonossága és kötelezettségteljesítésének lehe­tősége áll elő. (Úgy van! a szélső baloldalon.) íme, a trónbeszéden kivűl a felirat, mely ezt követte, már sokkal világosabban körvona­lozta, hogy az 1867-iki törvénynek azon szavai alatt, hogy »teljes alkotmányosság«, mi értetik; mert itt már azt mondja ezen felirat, mely Deák Ferencz tollából került ki, hogy; »LegtÍ8ztább örömet és teljes megnyugvást szerez nekünk Fölségednek azon bölcs és igazságos elhatáro­zása : hogy minden országait és tartományait alkotmányos úton akarja kormányoztatni. A polgári szabadság oly kincs, mely nem fogy, nem gyengül azáltal, ha mások is polgári szabadságot nyernek, sőt a hasonló közjogi állapot gyakran közelebb hozza érzelmekben egymáshoz a népeket, elhárít sok idegenkedést, bizalmatlanságot és keserűséget. Mi Fölséged minden országainak alkotmányos szabadságát saját szabadságunk támaszának tekintjük; mert nem hihetjük, hogy azon országok népei oly alkotmányt kívánjanak, mely a mi századok óta fennállott s a pragmatika szankczióban is biztosított alkotmányos önállóságunk és törvé­nyes függetlenségünk fentartását lehetetlenné tegye.* Azt mondja későbben: * Minők legyenek azon országok alkotmányos formái? — minő alapon rendeztessenek az ő egymás közötti vi­szonyaik ? — ahhoz nekünk hozzászoknunk nem lehet ; mert ezen ügy kizárólag őket és Fölségedet illeti, s mi abba joggal nem avat­kozhatunk. Mi csak azon óhajtásunkat fejezhet­jük ki, hogy a valóságos alkotmányosság ha­zánkban is, ő náluk is minél előbb tettleg életbe lépjen; s ez esetben készek vagyunk, a mint már 1861-ik évi alázatos feliratunkban kijelen­tettük azt, a mit tennünk szabad, s mit önállá­sunk és alkotmányos jogaink sérelme nélkül tehetünk, a törvényszabta kötelesség mértékén túl is, méltányosság alapján, politikai tekintet­ből megtenni.« Sima Ferencz : Ezt jó lesz sokszor el­olvasni a miniszterelnök úrnak! Visontai Soma: De, t. ház, ha a 67-es bizottság munkálatait figyelemre méltatjuk, itt már azt látjuk, hogy mindjobban kidomborodik az Ausztriában létesítendő teljes és tiszta fele­lős kormányzati rendszer iránti óhaj. A 67-es bizottság 15-ös albizottságának véleménye, mely tehát bázisát képezi szorosan véve az 1867: XII. törvényczikknek, már világosan körvona­lozza 25-ik pontjában, azt mondván, hogy : (Olvassa.) »A másik alapföltétel az, hogy a teljes alkotmányosság ő Felsége többi országai­ban és tartományaiban életbe lépjen: mert Ma­gyarország azon országoknak csak alkotmányos képviseletével léphet bármi közös viszonyokra nézve érintkezésbe . . .« A 67-es bizottság albizottsági véleményé­nek 28. pontja azonban, mely magyarázója a törvénynek, ezt mondja: (Olvassa.) »Ha tehát

Next

/
Oldalképek
Tartalom