Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-529

80 529. országos ülés 1896- január 10-én, pénteken. tői, és másfelől azokat a biztosítékokat, a melyeket alkotmányunknak megóvására, fen tartására és megszilárdítására a 67-es alkotmány is nyújt, a 67-iki kiegyezás is számunkra biztosít, e párt szintén nem hagyhatja figyelenm kívül: kötelességemnek tartom, különösen az igen tisztelt miniszterelnök úr tegnapi felszólalása folytán, hogy én is ezen határozati javaslathoz néhány megjegyzést fíízzek. (Halljuk! Halljuk!) Ugron Gábor t. képviselő úr határozati javaslatában és azon fényes beszédben, melylyel ezen határozati javaslatot bemutatta, ráutalt egy igen sajátságos állapotra, a mely Ausztriában fejlődik, rámutatott arra, hogy a jelenlegi ottani kormány, Badeni kormáuyelnök saját beismerése szerint nélkülözi azt a tiszta alkotmányos, parlamentáris jelleget, a melyet a 67-iki kiegyezés első feltételül tűzött ki arra nézve, hogy a 67-es alkotmány első sorban létesüljön, másodsorban, a másik állammal való érintkezést szem előtt tartva, fennállhasson. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Az igen tisztelt miniszterelnök úr felszólalásában következő módszert követ: Először is azt látjuk, hogy a t. miniszterelnök úr Badeni nyilatkozatát interpretálni óhajtja saját felfogása szerint; vállalkozik arra, hogy oly intencziót tulajdonítson annak a beszédnek és olyant magyarázzon bele, a melyet Badeni beszédének világos szövege egyenesen kizár. Mert a mint itt most már az eredeti beszédbői is láthatjuk, ő ezt mondta: (Olvassa.) »Nachdein ich erst vor etwa 6 Woehen in der Lage war, das Regierungsprogramm vor dem Hause zu entwickeln, und auch Gelegenheit hatte, in die über dieses Programm durchgeführte Debatte einzugreifen, hätte eigentlich die Regierung heute keinen Anlass, in politischer Richtung sich an der gegenwärtigen Verhandlung zu betheiligen. Wenn ich trotzdem das Wort nehme, so geschieht es vorwiegend deshalb, weil die Regierung vermöge ihres niehtparlamentarischen Urspruuges keine Gelegenheit vorübergelien lassen will, um zu beweisen, dass sie sich der Bedeutung des hohen Hauses vollauf bewusst, und dies, so oft sie es für notlrweudig erachtet, zu manifesíiren gewillt ist.< Tehát Badeni határozott nyilatkozatot tesz arra nézve, hogy a kormánynak származása és eredete nem parlamentáris természetű, és hogy csak annyiban, a mennyiben szükségesnek, czélszerünek, vagy ránézve ajánlatosnak látja, hajlandó, azt mondja, a háznak jelentőségét is figyelembe venni. A t. miniszterelnök úr tehát semmiesetre sem látszik épen Badeni intenczióit kifejezni, midőn azt mondja, hogy Badeninek beszéde egyáltalán nem olyan, vagy a Badeni beszédéből vont következtetések egyáltalán nem olyanok, hogy azért ne tekinthetné azt a kormányt olyannak, mely nem a parlamenti többségelhatározásával kapcsolatban végezné ügyeit. A másik, a mi feltűnő az igen tisztelt miniszterelnök úr nyilatkozatában, az, hogy ráutalva a 67-iki alkotásokra, az egyik ott letett alkotmányjogi biztosítékot úgy állítja oda, mint az ő saját személyes impresszióját, mint az ő saját egyéni nézetét. Azt mondja tudniillik a 67-iki törvénynek Ugron t. képviselő úr által idézett szakaszaira vonatkozólag: (Olvassa.) »T. ház! Ezen szakaszok egyáltalán elő nem írják, hogy Ausztriában milyen alkotmánynak kell lenni; előírják ezen szakaszok azt, hogy alkotmányos életnek kell lenni, (Mozgás a SBélső baloldalon) és« ... itt az >és« helyett tán »de« szó volna helyén, de a t. miniszter úr ezt így folytatja: ». . . és hozzájárulok Ugron Gábor t. képviselő úr azon nézetéhez, hogy felelős parlamentáris kormánynak is kell lenni, én azonban a magam részéről a Badeni-kormányt úgy, a hogy az alkotmányos viszonyok ma Ausztriában vannak, igenis tartom oly felelős parlamenti kormánynak, a melylyel Ausztriában nekünk a kiegyezési tárgyalásokat folyamatba tenni kell, és azokat folyamatba tenni jogosítva vagyunk.« Tehát, t. képviselőház, azt kérdem, hogy ha ilyen alkotmányjogi garancziákról van szó, lehet-e megjegyzés nélkül hagyni azt, ha egy állandó, a törvényekben lefektetett biztosítékot, a mely, — mint lesz szerencsém bebizonyítani — a tői'vényben és azon munkálatokban, a melyek e törvényt megelőzték, világosan le van fektetve, szabad és lehet-e — mondom — megjegyzés nélkül hagynom, ha ezt a miniszterelnök úr az ő múló és csak személyes impressziójára helyezett nézeteivel akarja felcserélni? Hiszen, t. képviselőház, az 1867. törvény már magában is kimut; tja, hogy ott az alkotmányosság alatt nemcsak alkolmányos életet kell érteni, hanem az 1867. évi XII. tczikk-nek bevezetése az alkotmányos kormányzati rendszert jelenti. Mert nemcsak a 19., 28. és 25. § okban van erről szó, hanem mindjárt a bevezetés is azt mondja: »Qszinte örömmel üdvözölte az országgyűlés ő császári és apostoli királyi Felségének ezen legmagasabb elhatározását, mely szerint az alkotmáuyos kormányzat rendszerét az egész birodalomban megállapítani óhajtván, ezáltal trónjának fényét, s a birodalom erejét és hatalmát mindannyi népeinek a közügyek iránti érdekeltségére, mint természetszerű s ennélfogva legszilárdabb alapra kívánta fektatni. > Azonban, t. képviselőház, az 1867-iki törvények alkotói nem úgy tartották szem előtt e munkálatokat, hogy esetről-esetre az osztrák viszonyok és az osztrák helyzet szerint meg-