Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-541

Hí. országos ifié* 1896. jfwaár 24-én, pénteken. 317 bogy összekössem az időt a költségvetés összeállításának idejével, lehetőnek tartottam volna, mert már ily korán indult meg a mozgalom, hogy ezzel kontaktusban a költségvetés legalább egy tétellel segítsen e mizériákon, mert módjában és ideje is volt reá. Már most hogy állunk ? A kérvényeknek abban a szerencsétlen XXI. sorjegyzékéhen, a melyről azt sem tudom, hány hónapja vándorol ülésről-ülésre, benne vannak ennek az 53 törvényhatóságnak feliratai, de benne van az a hangzatos határozati javaslat is, hogy pártoló]ag kiadatnak a bel- és pénzügyminisztereknek. Ha tehát most a költségvetés során e szerencsétleneket elutasítjuk, azután pedig szombaton, mikor folytatni fogjuk a kérvények XXI. sorjegyzékének tárgyalását, megpártoljuk: ez valóban eső után köpönyeg. Ha már a költségvetés keretéhen ily későn intézkedni nem lehet, a magam részéről, s ebben, azt hiszem, ez a párt is, melyhez tartozni szerencsém van, velem egyetért -ä- arra kérném a belügyminiszter urat, hogy ebben a kérdésben legalább egy, ezt az osztályt megnyugtató nyilatkozatot tegyen. Ez egyszerű kérésem. (Helyeslés a baloldalon.) Balogh Géza jegyző: Horváth Gyula! Horváth Gyula: T. ház! Azt hiszem, hogy a t. belügyminiszter úr sem várja azt, hogy én, kinek többször volt alkalma nem valami hízelgő nyilatkozatokat tenni Magyarország kormányzata felől, most egyszerre azért, mert én is őszintén akarom, s mert igen sokan vannak, kik bár kritikát gyakorolnak, de őszintén akarják azt, hogy a pártok között olyan harczok, melyekből az országnak semmi haszna nem lehet, megszűnjenek, elhallgattassam magamban a sok irányban jogosult kritikát. De e mellett azt is egész őszintén megvallom, hogy azokban, miket mondandó vagyok, engem határozottan és most legkivált a dolog érdeme vezet, és ezúttal, ha volna is rá okom, kitérnék az elől, hogy akár a miniszter úr ellen, akár a kormány egyes tagjai ellen személyi vagy személyre vonatkozó támadásokat intézzek. Sőt ellenkezőleg, a mostani vita alkalmával meggyőződtem arról, a mit én elismeréssel nyilatkoztatok ki, hogy a miniszter űrbati láttam azt, a mi ha egyetértésre vele nem vezetett, de mindenesetre azt eszközölte, hogy én is és mindenki látta azt, hogy ha valamit csinál, legyen az helyes vagy helytelen, ezért a felelősséget elvállalja, az elől nem bujkál, (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) ki nem tér, minthogy a miniszter úr az egész vita folyamán sokszor merev alakban, nem szerencsés alakban, de azt a férfias álláspontot foglalta el, a melyet egy kormányférfiúnak minden kérdésben elfoglalnia szükséges, és kell, elismerésemmel kell, hogy adózzam a nélkül azonban, hogy a miniszter úrnak egyik vagy másik intézkedését, mely mellett megáll, én helyeselni tudnám. Én értem, hogy azon apróbb kérdések százezrei, melyek az egész országot foglalkoztatják, azok az apró ttíszúrások, melyeket mindenki érez, a melyeknek megbeszélése már alig kelt érdeket a törvényhatóságok termében, a városházakban, azok mind felhozakodnak rendre ide a parlamentbe, mert itt valamivel jobb előadásban, valamivel élénkebb megvilágításban egy pár napra tudnak érdekeltséget kelteni. Hanem az sajnos, annak kell, hogy valami oka legyen, hogy ugyanazok a dolgok, a melyek évtizedeken át, csaknem évszázadokon át elintézhetők voltak a törvényhatóságok termeiben, a városházakon, felhozakodnak ide, mert ott nem keltenek érdeket, azoknak a közérdek szempontjából való elintézése csaknem lehetetlenné válik. Én azt elismerem, hogy nem egyoldalúkig a kormányé a hiba, hanem a hiba egyszersmind az ország lakosságában is fekszik, és elismerem, hogy a mennyiben a kormánynak hibája van, annak csak egy része illeti meg ezt a kormányt, mert az a közömbösség, az a nem törődés, a mi most mutatkozik a törvényhatósági, megyei és községi ügyekkel szemben, és sokkal nagyobb mértékben van meg ma, már a régidőktől fogva, az előző kormányok alatt vette kezdetét, és fokozatosan nőtt nagyobbra és nagyobbra; az pedig az ország javára nincsen, hogy az egyes községek, az egyes megyék ott elintézhető kérdéseivel itt töltögetjük időnket napokon, mondhatnám heteken át, a melyre pedig az egész nemzetnek szüksége van. Az nem örvendetes jelenség, bárkiben legyen is a hiba. Ha a fővárosi illemhelyek, a csont és rongy kérdésével, azon egyes intézkedésekkel, a melyeket a t. miniszter úr, az ismert patikaügyben tett, napokig foglalkozik a t. ház, akkor ezek a valóban apró kérdések, a melyek együttesen — megengedem — nagy dolgot képeznek, elvonják az időt a nagy országos érdekektől. UgPOn Gábor: A miniszter négy beszédet mondott az illemhelyekről! Horváth Gyula: Önök meg legalább nyolczszor hozták ezeket szóba. Ha a miniszter nem válaszol, akkor azt mondják, hogy válaszra nem érdemesíti önöket, ha pedig megadja a feleletet, akkor meg azt mondják, hogy vesztegeti az időt azzal, hogy aprólékos kérdésekkel foglalkozik. Mindenekelőtt szükséges tehát, hogy ha nem is méltányosak, de legalább anynyira igazságosak legyünk önmagunk iránt, hogy csak oly szemrehányásokat tegyünk, a melyeket reánk visszafordítani nem lehet. Ezen kérdésekről itt beszélni akkor, a mikor ezek alapját meglehet keresni és találni