Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.
Ülésnapok - 1892-540
540. országos ülés 1896. január 23-án, csütörtökön. 307 őrt sem tudok megnevezni; nekem egyetlenegy csendőr ellen sincs kifogásom, egyetlenegynek sem kérdeztem a nevét, mert nem ő a hibás, hanem állítom ma is, liogy helytelen, a törvénynek meg nem felelő, a csendőrségi intézmény kárával történik a csendőrségnek ilyen felhasználása. (Igaz! Úgy van! a bál- és szélső baloldalon.) Ezen adatokat felhoztam, bebizonyításául annak, hogy az én állításom való, mert az én egyéni állításom nem vétetett semmi figyelembe. Egyet még bátor leszek felolvasni. (Halljuk Halljuk! Olvassa): »Mi alulírott Medgyes községi lakosok bizonyítjuk, hogy Pap Sándor megyei állatorvos, ezen községben deczember 11-én Feldman Sámuel körjegyzői írnokkal az összes lovakat megvizsgálta, és ez alkalommal megtiltotta nekünk, hogy az országos követválasztásra lovainkon Giráltra menjünk, mivel erre a lovak betegek, és ha ezen parancsot megszegjük, szigorúan leszünk büntetve.« Ez is egyik adat arra, hogy az egész közigazgatásnál mily eszközöket használtak fel, és bizonyítja azon állításaimat, a melyeket beszédemben elmondtam, hogy igenis felhasználtatik a közigazgatás különböző ágazatai részéről minden, a mi a népre közvetetlenfíl és nagy hatással bír. (Igáz! Ügy van! a baloldalon.) Ezek után itélje meg a t. képviselőház, vájjon én alaptalanul állítottam-e valamit, vájjon az általam felhozott azon állítás, hogy a csend őrség illetéktelenül használtatott föl, megérdemelte-e azt a visszautasítást, a melyben én, mint képviselő részesültem ? {Élénk helyeslés a baloldalon.) Most még csak a t. miniszter úr beszédemre adott válaszának egy-két pontjával ki vánok röviden foglalkozni. (Halljuk! Halljuk!) A t. miniszter ár felhozta, hogy a csendőrség azért alkalmaztatott ott, mert a nagyfokú vallásizgatás miatt, közbiztonság szempontjából, erre szükség volt. Hát én ismételten állítom, hogy az egész választási mozgalom alatt vallásfelekezeti izgatás és küzdelem az egész kerületben nem volt, azt az egy esetet kivéve, a mit fölemlítettem, és a melybe egy zsidó rabbit kevertek be. A t. miniszter úrnak azon bizonyítéka, hogy két pap a »Magyar Allam«-ban összeveszett, nem bizonyít a mellett., hogy ott vallásfelekezeti izgatás volt, (Derültség a baloldalon.) mert az nem bizonyíték, hogy két katholikus pap harczol egymással szemben, a kiknek egyike a kormánypártot, a másik pedig a nemzeti pártot támogatja. (Igaz! Ügy van! a baloldalon.) Perczel Dezső belügyminiszter: Előbb nem veszekedtek! Bujanovics Sándor: Hát arra nézve, hogy e két pap veszekedett-e a kerületben, arra nézve nincsen tudomásom, arra nézve nem válbilok semmi néven nevezendő felelőséget, arra én a legkisebb figyelmet sem fordítottam. (Derültség a baloldalon.) Azt is mondja a t. miniszter úr, hogy mennyire alaptalanok mindezek a vádak, bizonyítja az, hogy az illetők nem peticzionáltak. Hát, t. miniszter úr, sajnálattal kell konstatálnom, de a ház bizottságainak igazságos ítélete iránt a bizalom az egész országban meg van ingatva, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) és csak sajnálattal említem fel, hogy midőn én azt az eszmét vetettem fel, hogy miért nem peticzionálunk, azt felelték, mit péticzionáljunk, mikor a nyitrai választás ellen még csak vizsgálatot sem indítottak! Csak nem fogjuk magunkat nevetségessé tenni avval, hogy a választás ellen felhozott adatainkat, a képviselőház bíráló bizottságának ítélete által, valótlanoknak deklaráltassuk. Ez az oka annak t. miniszter úr, hogy ők a peticziótól teljesen eltekintettek. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Jól tették!) A t. belügyminiszter, úgy látszik, a néppárt ellen — hogy úgy mondjam — anrmozitással viseltetik, és ez már megnyilatkozott, mert engem interpellált, hogy helyeslem-e azokat, a miket Sima képviselő mondott? Én egész mértékben helyeslem. De a t. miniszter úr beszédében is van egy rész, a melyhez hozzájárulok, és ez az, midőn megtagadja a miniszter úr annak a tannak a propagálását, hogy a néppárttal szemben a törvényt máskép is lehet magyarázni. Ez az egy része beszédének az, a mit a magam részéről is tudomásul veszek, mert az én fölfogásom szerint is a törvény törvény, a melyet mindenkivel szemben egyenlően kell alkalmazni. Bocsánatot kérek, t. képviselőház, nem szívesen szólaltam fel, de mert egyetértek a miniszter úrral abban, hogy rosszabbat nem ismerek az erőszakoskodásnál, főleg ha az politikai téren nyilvánul, és mert szavaim kétségbevonattak, kötelességem volt ezeket a t. háznak előadni. (Élénk helyeslés bálfdől.) Perczel Dezső belügyminiszter: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Engedje meg a t. ház, hogy azok után, a miket t. képviselőtársam^ Bujanovics Sándor itt felhozott, a magam részéről egész röviden nyilatkozhassam. Mindenekelőtt azt hiszem, tévedésben van a t. képviselőtársam, a midőn úgy állítja oda a dolgot, mintha állításait illetőleg visszautasítottam volna azt, hogy a felhozottakat megvizsgálni akarjam. Hasonlóképen tévedésben van akkor is, a mikor azt mondja, hogy én azt kérdeztem, hogy azt a csendőrt, a kiről említést tett, hogy hívják? Én nem utasí39 ;
