Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-540

308 540. orazAgos ülés 1896. január SS-án, csütörtökön. tottam vissza semmit, hanem azt mondtam, hogy adatokat kérek, hogy felvehessen a vizsgálat fonalát, és hogy megtalálhassam a szálat, a melynek abipján megindulhassak. Én, t. képviselőház, első lieszédemben is teljesen azt az álláspontot foglaltam el, a mit tisztelt kollégám, az igazságügyi miniszter úr elfoglalt, s én tiltakozom az ellen, mintha bármit is visszautasítottam volna, mert csak azt kérdeztem tőle, miután egy konkrét adatot hozott fel, hogy t. i. neki egy tót választó azt mondta, hogy a korcsmáros küldte oda a csendőrt, hogy hogyan hívják; de nem a csendőrt, hanem a községet, a hol ez történt, mert ezt tudnia kellett, és a korcsmárost is Mind a kettőre nézve azonban a t. képviselőtársam azt mondta, hogy nem tudja (Zaj bálfelöl.) Én most igen nagy köszönettel veszem azokat az adatokat, és kérem a t. képviselő urat, hogy bocsássa azokat nz iratokat rendelkezésemre, s én biztosítom róla, hogy ép úgy, a mint abban a sokat emlegetett barak-kérdésben azonnal megtörtént a vizsgálat és a kellő intézkedés, ezen kérdésben is a legerélyesebb vizsgálatot fogom elrendelni. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Az, mintha én az ő jóhiszeműségét, mint képviselőét vontam volna kétségbe és neki nem hittem volna, nem úgy áll, mert én őt csak arra kértem, hogy arra nézve, a mit nekem mondott, szolgáltasson adatokat, hogy az ügyet megvizsgálhassam. Minek alapján tettem ezt? Azon az alapon, mert első felszólalása után rögtön a legilletékesebb helyen tett kérdésre azon kijelentést nyertem, hogy a közigazgatási hatóság részéről a csendőrség másra, mint közbiztonsági és közrendészeti czélokra, fel nem használtatott. A mikor két állítás áll egymással szemben, az egyik azon hivatalos közegé, a mely a kormánynak hivatalos jelentést tartozik tenni, a másik a képviselő úré, mi természetesebb, mint az, hogy arra kértem, hogy bocsássa az adatait rendelkezésemre. Most, hogy ezen adatok birtokában vagyok, biztosítom róla a t. képviselő urat, hogy a vizsgálat nem fog elmaradni. (Helyeslés jobbfelöl.) Azt mondja t. képviselőtársam, hogy én a néppárt ellen auimozítással viseltetem. Távol legyen tőlem. Az, hogy egy párszor nyíltan és határozottan megmondtam, úgy politikai, mint egyéni véleményemet, azt hiszem, ez nem animozitás, (Úgy van! jobb felől.) ez tisztán egy politikai ítélet; és t. ház, én nem azt szóltam meg, hogy a néppárt egyáltalán működik, propagandát csinál, szervezkedik, csak azt az egyet ki fogásoltam, kifogásolom ma is, és fogom kifogásolni mindig, hogy felhasználja a katholikus vallás hierarchikus szervezetét és plébániánként szervezkedik, minden paróehiából kortestanyát csinál, és minden plébánosból politikai emisszáriust. (Élénk mozgás és nyugtalanság bálfelől) Méltóztassanak megnézni ezt a rovatolt ívet: plébániánként kívánja szervezni magát a párt, és első kérdés az, hogy milyen a vallása az illetőnek, (Nagy nyugtalanság bálfelöl.) az kívánja tudni első sorban, hogy a »Krestyán« hány példányban jár, hány magyar »Herkópáter«, hány tót »Herkópáter«, hány »Magyar Állam*, hány »Magyar Néplap«, hány »Alkotmány«, és e lap betöltésére a plébános van behíva. (Nagy zaj és nyugtalanság balfelöl.) Ez az, a mit nem tartok helyesnek. (Folytonos zaj és közbeszólások balfelb'l.) Elnök: Kérek csendet! Bartha képviselő urat figyelmeztetem, hogy ne szakítsa félbe a szónokot. Perczel Dezső belügyminiszter: Távol áll tehát tőlem az, hogy animozitással viseltetném a néppárt ellen; de én azt hiszem, hogy midőn az ideje itt van annak, hogy véleményemet elmondjam, sok tekintetben felelős is vagyok azért, hogy bizonyos nézeteket elmondjak és ezt teljes őszinteséggel és nyíltsággal megtegyem. (Helyeslés jobbfelöl.) De, t. képviselőház, ha már felszólaltam, a tételnél elhangzott beszédek egynémelyikére is válaszolni kívánok. (Halljuk!) És itt legelőször is vissza kell mennem arra a beszédre, melyet Polónyi képviselő úr a ház tegnapi ülésében mondott el, és itt legelőször is tiltakoznom kell az ellen, mintha én a házat helytelenül informáltam volna a ténykérdés tekintetében, különösen azon első indoka ellen, hogy bámulatos jóhiszeműséggel olyat akarok bizonyítani Grerlóczy polgármesternek, mint a járvány-bizottság elnökének, a feliratából, a mi annak tartalmával homlokegyenest ellenkezik. Hát, t. ház, azt mondani, hogy a házat helytelenül akarom informálni, mikor per extensum olvasok fel egy okmányt, hiszen az már nem én ellenem, hanem a t. ház ellen irányzott vád, mert azt föltételezi, hogy vagy figyelmetlen a ház, vagy nem képes megítélni azt, hogy mi foglaltatik ebben az okmányban. (Igae! jobbfelöl.) Ez ellen tehát én nem kívánom magamat tovább védeni. De azt is állítja, hogy ez az okmány azzal, a mit bizonyítani akartam, homlokegyenest ellenkezőt mond. De hiszen mit akartam én ezen okmány felolvasásával bizonyítani? Azt, hogy az a bizonyos, általa ismét és ismét felmelegített, itt már annyiszor meg annyiszor megbeszélt kérdés egy közérdekű közegészségügyi kérdés. Ilyennek tüntette fel azt maga a polgármester elnöklete alatt működött járványbizottság, hangsúlyozva, hogy ez mennyire égető és mennyire fontos dolog; és végre arra fektettem a fősúlyt, hogy a megold s tekintetében mily egyszerű az egész. Hivatkoztam arra, hogy