Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-540

306 640. országos ülés 1896. január 23-án, csütSrtökön. mint a sebes-váraljai kierőszakolt szavazókat egyenesen Gtiráltra vitették, s abban a Bánó féle udvarban egy juhhodályba, az ott levő csendőrök fedezete alatta szavazásig elhelyezték. — Végül kijelentjük, ha a csendőrség szuronyaitól nem tartunk, készek lettünk volna az erőszukkal felpakkolt szavazókat a szekerekről lehúzni, mivel az összes lakosság a brutális eljárás iránt igen fel volt bőszülve. K. m. f. Szeman János s. k, Tkacik András s. k, Szahol Mihály s, k, Wavrek János s. k, Baran Stefán s. k., Kravjár János s. k, Baran János s. k, mint tanúk. Timkó Károly s. k, Szlopek Mátyás s. k. mint tanú és jegyzőkönyvvezető Talán csak ebben az esetben is közreműködött a csendőrség a választásnál ?! Perczel Dezső belügyminiszter: Meg lesz vizsgálva! Hock János: El is lesz tussolva! Bujanovics Sándor: (Olvassa.) «Kelt deczember 16-án, Lukasievics Valér.» Tehát a a választást megelőzőleg két nappal. Perczel Dezső belügyminiszter: Há rommal! Bujanovics Sándor: (Olvassa.) »Nyilatkozat. Alulírottak, mint szemtanúk, bizonyítjuk, hogy deczember 9-én délután Kurina, Kucsin, Duhine, Komorócz, Polyakócz, Hrabócz községek mindegyikébe 4—6 csendőr vonult be, és ezen csendőrökre hivatkozva korteskedtek az ellenpárt kortesei. Az összes kucsini szavazók egy idegen körjegyző felügyelete alatt a korcsmába lettek becsukva, mialatt a korcsma előtt csendőrök czirkáltak. A korcsma helyiségébe egy félórai dörömbölés után sem lettünk bebocsátva, és így e néppel nem is beszélhettünk. Ennek daczára nyolcz szavazó később a korcsmából kimenekült és útnak indult Kurimára, hogy az ottani birtokos Lukasievics házánál menedéket találjon. Hárman be is érkeztek, ott maradtak és a nemzetipárti jelöltre le is szavaztak ; a többi öt Kucsin községén kivííl találkozott a kormánypárt egyik főkortesével, ki őket, állítólag csend írok segélyével, a korcsmába visszaterelte. Kurimán 10 és 11-én éjjel Prokopovics helybeli állami anyakönyvvezető hat csendőr élén minden egyes választót, kit az utczán talált, s ki Semsey-pártinak vallotta magát, a kormánypárthoz való elpártolásra, oly fenyegetéssel, hogy különben a csendőrök szúrni, vágni fogják őket, a legbrutálisabb módon, részint rá is kényszerített, részint ezt tenni legalább megkisérlette, sőt tudomás szerint nem egyet a csendőrök élén erőszakkal hurczolt el. Prokopovice helybeli anyakönyvvezető éjnek idején behatolt a választók lakására esőket mindenféle fenyegetésekkel, adóemeléssel, ipari engedélyek elvonásával terrorizálta. Kelt Eperjes, 1895. deczember hó 16-án. Popezsik István, Srinyei Merse Béla, Lukasievics Valér.« Talán ez is bizonyítéka annak, hogy a csendőrség helytelenül használtatott fel. (Igaz! Ügy van! a hal- és szélső haloldalon. Halljuk ! Sálijuk! Olvassa.) »Kuzmiák István lelkész. A választás előtti utolsó hétfőn, deczember 9-én este a korcsmában levő Kőszeghy-zászlókból a fiúk egyet elvittek, azt azonban a bíró rendeletére azonnal visszaadták, mindamellett a szidniki járásbíró elkezdte a vizsgálatot, folytatták a csendőrök, jegyzőkönyvet is vettek fel s hétfőn este jött Radomára huszonegy csendőr és az egész szvidniki hivatal; a járásbíró adatott pálinkát, szivart, pénzt, és kapaczitálta a választókat a szavazásra.« (Félkiáltások a szélső baloldalon: Ssép járásbíró!) Megjegyzem, hogy az egész község 300 lélekszámból áll és a választók Száma talán hász. Nem tudom biztosan, lehet hogy több, de tény, hogy huszonegy csendőr jelent meg. (Olvassa.) »Én alulírott lelkiismeretesen bizonyítom, hogy engem, pétervágási lakost, ki Semsey Boldizsár úr mellett foglaltam állást és rá is akartam szavazni, Winkler-Kőszeghy Sándor úr kortesei, Szabó Zsenyán András és Feldman Sámuel hanusfalvi lakosok azzal ijesztgettek, hogy ha a szavazásra Giráltra megyek, ott először is nekem golyót bocsátanak homlokomba, vagyis agyonlőnek.« (Élénk derültség a jobboldalon.) Ezt tanúk előtt nyilatkoztatom ki és tanukkal vagyok képes igazolni Kelt Hanusfalu, 1895. deczember hó 30-án. Janca Stefan s. k. Előttünk: Hankő János k^ v. névíró, Holenia Ernő, Telekessy János. Megengedem, hogy komikus, magam is annak tartom, és azt a fenyegetést nem is veszem valami nagy beszámítás alá esőnek, azonban ez is mutatja, minő módon, minő eszközökkel törekedtek a tudatlan népre hatni. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ezekkel azt hiszem beigazoltam, hogy az, a mit én láttam és állítottam, hogy tudniillik a csendőrök felhasználtattak a kormánypárti választók összeazedésére, bekisérésére és őrzésére, csakugyan megtörtént. (Igás ! Úgy van! a bál- és szélső halóidon) Én ezzel nem emelek vádat a csendőrség ellen, mert a csendőrség kötelességét teljesíti akkor, mikor a hatóság rendelkezésének tesz eleget. De helytelennek, megvizsgálandónak és megtorlandónak tartom azt, hogy a csendőrség ily czélokra felhasználtatik, hogy a csendőrség, melynek feladata a közbátorság, a közbiztonság felett ügyelni, ily esetekben egyes pártoknak korteseszközül szolgáljon. (Igaz! Ügy van! a hal- és szélső baloldalon.) A t. belügyminiszter úr múltkor kérdést intézett hozzám, hogy nevezzem meg azt a csendőrt. Én egyetlenegy csend-