Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-528

£2 528. országos ülés 189ö. január 9-én, csütörtökön. nök háta mögött áll, programmja, elve nincsen, hanem egyedül magának a miniszterelnöknek álláspontja képez döntő irányt, döntő súlyt magának a pártnak elhatározására. Hogy ha ez iránt bárki, bármikor egy pillanatra is kétséget táplált: hát ám méltóztassék a legközelebbi napok eseményeire egy fotó pillantást vetni, és egyszeriben tisztában lehet az ország az iránt, hogy Magyarországon az úgynevezett uralkodó párt nem áll egyébből, mint magának a miniszterelnöknek szándékából, felfogásából, nézetéből és akaratából ! Apponyi Albert gr. képviselő úr, a nemzeti párt vezére, karácsonyi czikkében békeolajággal lepte meg az országot s a kormánypártot. Ez az olajág nagyon vegyes érzelmeket keltett az országban, mert a nagy többség meggyőződése szerint addig itt béke-olajággal járni képtelenség, míg csongrádi tisztújítás, nógrádi alispán-csinálások, stomfai és girálti képviselőválasztások vannak. Addig itt parlamenti békéről, békés tanácskozásról, a pártok egymás iránti ttírelmességéről, a tanácskozások méltóságának biztosításáról beszélni sem lehet! Gr. Apponyi Albert mégis a nagy nemzeti ünnepre való tekintettel, hogy úgy mondjam, moratóriumot akar adni a kormánynak és a kormánypártnak. De mi történt ? Midőn az a karácsonyi czikk megjelent, a kormánypárt minden lapja, úgy helyben, mint az egész vidéken, osztentativ visszautasítással fogadta a békeajánlatot. Napokig folytak a támadások, a bizalmatlansági nyilatkozatok gr. Apponyi békés szándékait illetőleg. A kormánypárti sajtó kijelentette, hogy nekik felesleges a béke, a kormány sohasem volt oly erős, mint most, hogy bírja mindazokat a garancziákat, melyek az állam kormányzásában a szabad utat neki teljesen biztosítják. És mi történt? Égy sajátságos jelenség. Ne méltóztassék ezen nevetgélni, mert a kormánypártnak inkább pirulnia kellene azon, a mit el fogok mondani. Mindaddig, míg a miniszterelnök úr el nem mondta azt a beszédet, melyben Apponyi karácsonyi czikke következtében békejobbot nyújtott: a kormánypárti lapok támadták Apponyi békeszándékát, támadták személyét és pártját S mihelyt a miniszterelnök úr kijelentette, — mindenesetre a legegészségesebb és véletlenül legjobb ösztön sugallatától — hogy ezt a békét elfogadom; másnap a kormánypárti sajtó minden vezérczikke arról szól, hogy ez mégis helyes, szükséges, e nélkül parlamentarizmust fentartani s az alkotmány érdekében kívánatos békét biztosítani nem lehet. Mit jelent ez, t. ház? Mily konzequeneziát kell ebből józan észszel levonni? Egyedül azt, hogy itt az úgynevezett uralkodó pártnak nincs akarata, nem az dönt a felett, a mi felett döntenie kellene, hanem várja a miniszterelnöktől, hogy mi az ő álláspontja, mi az ő véleménye. No hát ilyen körülmények között igaz, hogy a parlamenti morál szempontjából rendkívüli alacsony fokra száll le azon párt értéke, a mely magát ily nagyfontosságú kérdésben is ekképen gerálja. De annál nagyobb mértékben emelődik fel a felelősség súlya a miniszterelnök úrral szemben, a ki úgy áll az ország előtt, mint a ki egyedül van hivatva dönteni az iránt., hogy ez vagy amaz országos kérdés mikép dőljön el, ebben vagy amabban az ügyben az ország milyen állást foglaljon el. Nagyon természetes dolog, t. ház, hogy ennek a pártnak alacsony színvonala, — ezt parlamenti értelemben veszem — s ez által a miniszterelnök úrnak pedig túlságosan magasra emelt értéke és befolyása teljes mértékben provokálja, és sőt kötelezi és utasítja az ellenzéket arra, hogy a miniszterelnök úrral Bzemben az egész kormányzási működést illetőleg, e tekintetben az egész kormány működésé*' értem, a felelősség teljes súlya állíttassák fel és programm követeltessék! Ép azért szólalok fel, t. ház, mert Ugron Gábor igen tisztelt barátom felemlítette beszédében, hogy a választások kérdését illetőleg a míg bánatos és keserű arczczal és egyáltalában a jogos felháborodásnak hangján tiltakozik itt a t. belügyminiszter úr bármiféle választási visszaélés kérdésében, ugyanakkor a t. miniszterelnök úr mosolygó arczczal nézi azt a vívódást, a mely itt a parlamentben az ellenzék részéről a parlamentarizmus biztosítására és az alkotmány fentartása érdekében a tiszta és becsületes választásokért folyik. Már most ha a miniszterelnök urat kell nekem felelőssé tennem mindazért, a mi az ő kormányzatának égisze alatt történik, nagyon természetes dolog, hogy idején valónak találom ép a miniszterelnöki tárezának tárgyalásánál felelőssé tenni a miniszterelnök urat a legközelebb múlt választásoknál történt visszaélésekért, mert pusztán csakis egyetlenegy dolog az, a mely Magyarországon a közvéleményben a nyugalom helyreállítására, a békének biztosítására, a pártok közti érintkezésnek, hogy úgy mondjam finomságához, símulékonyságához vezet, hogy ha azt látjuk, tapasztaljuk, sőt érezzük, hogy az államkormányzat a választások tekintetében a tiszta, becsületes jó szándék vonalán mozog. Kérdem, t. ház, hogy a legutóbb lefolyt képviselőválasztások egyrészt, valamint a legutóbb lefolyt megyei tisztújítások másrészről vájjon csak a legkisebb mértékben szolgáltattak-e bizalmat arra nézve, hogy ebben a kormányban — akár a miniszterelnök urat veszem, akár a belügyminiszter urat, a ki első sorban felelős a választásoknál történtekért — birja-e az ellenzék, és maga a nemzet mindazon garaneziát, a melyek az ország békéjének és nyugal-