Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.
Ülésnapok - 1892-528
528. országos illés 1896. január D-én, csütörtökön. ID mának biztosítása szempontjából a választások tiszta, becsületes, vagy legalább is jóhiszeműsége megvan?! Nincs meg! Azt, t. ház, tagadni nem lehet. Azt hiszem, magának a t. miniszterelnök úrnak is, hogy ha önmagába száll és nem kell itt saját lelkiismeretével összeütközésbe jutnia, hogy ha egyáltalán — a mit kétségbe vonnom nem szabad — a politikai lelkiismeret jó helyen áll nála, a mit, ismétlem, kétségbe nem vonhatok, hogyha a lefolyt választásokra gondol, magának is meg kell döbbennie, magának meg kell botránkoznia, ő neki magának is, és azt a kérdést kell felállítania: hová fog ez vezetni? Én beszéltem magasabb rangú állami férfiakkal a stomfai választás kérdésében, s azt mondta egy magasabb rangú állami hivatalnok: »Ja, kérem, t, képviselő úr, elvégre is ott néppárti jelölttel áll szemben a kormánypárt; néppárti jelölttel szemben én a magam részéről mindent megengedhetőnek tartok.« T, ház! Ez a theoria, a menynyiben az volna, s ez a tan, a mennyiben gyakorlatilag érvényesülni kíván, az alkotmányos fogalmaknak nyílt arczúlcsapása. Én a néppárttal semmiféle szolidaritásban nem állok ; egyházi szempontból való törekvését és érvényesülését feltétlenül és határozottan elítélendőnek tartom, hanem Magyarországon, s általában minden alkotmányos államban minden programm, legyen az néppárti programm, jogosult és lábbal nem tiporható. Az állampolgárnak egy alkotmányos államban első és kizárólagos biztosítéka alkotmányos életét illetőleg az, hogy neki saját meggyőződése szerint szabadjon politikát csinálni az ország számára, de, t. ház, nem immorálok én a néppárt kérdéséné], hanem immorálok annál, s felvetem azt a kérdést, vájjon a belügyminiszter, de maga a t. miniszterelnök úr is, mennyiben tart szolidaritást a stomfai választással? Méltóztassanak elképzelni azt, hogy Magyarország államtitkára, ki a belügyminiszter után legelső sorban felelős a választások tisztaságáért, saját személye, saját politikai érvényesíílhetése érdekében a törvényen kivííl helyezi magát, és elfogad egy mandátumot, a melylyel szemben csak az általános megbotránkozás, a parlamentarizmus és az alkotmányjog szempontjából csak az általános megdöbbenés szállhatja meg az embert. Azt kérdezem, hogy ha ilyen mandátum is helyet foglalhat itt, akkor hová jut a magyar parlamentarizmus? Nem az ellenzék itteni küzdelme, nem az ellenzék itteni harcza, csatája az, mely a magyar parlamentarizmust és az alkotmányt veszélyezteti, hanem a stomfai, girálti és nyitrai választások, csongrádi és nógrádi tisztújítások azok, melyek megingatják a magyar állam polgáraiban a hitet az iránt, vájjon a magyar alkotmány, tehát az állampolgárok jogszabadságának, szabad választási joga érvényesülésének védelméül szolgál-e ez a parlament ebben az alakjában. Ez a kormány, mely velünk szemben áll, az általa képviselt szellemmel egyáltalán nem nyújt garancziát arra, ki itt helyet foglal, mint a népképviselet niandatáriusa, tisztán jelenhessen meg és foglalhassa el mandátuma alapján székét. T- ház! A miniszterelnöki tárczáról lévén szó, e vitás kérdéssel kapcsolatban, mint a parlamentarizmus legfőbb biztosítékát, a választások tisztaságának kérdését vitatom, szükségesnek tartom, hogy a Csongrád vármegyében legközelebb lefolyt tisztújításra hívjam fel a t. ház figyelmét. Hogy milyen Magyarországon a parlamentarizmus szelleme, hivatkozom magára a t. miniszterelnök úrra. Azt hiszem, nem követek el indiskrécziót, hiszen nem privát, hanem közdolgokról van szó. Én felhívtam a miniszterelnök figyelmét ama törvénytelenségekre, a melyre Csongrádmegyében készülnek, hogy ott egy csonka képviselőtestülettel fogják a tisztikart beállítani, és felkértem, hogy mint a kormány feje, a megye közbékéje érdekében is igyekezzék tiszta és becsületes választást eszközöltetni. A t. miniszterelnök úrnak általam előadandó válaszából ki fog domborodni az ő politikai morálja a niaga meztelen jelenségében. (Halljuk! Halljuk!) 0 ugyanis azt feleltenekem, hogy te Csongrádmegyében oly szertelen hatalommal birsz, hogy a kormánynak nem áll érdekében, hogy a választások által úgyis túlra nőtt befolyásodat ott fokozza. Én azt feleltem a t. miniszterelnök urnak, és kijelentem itt a házban is nyíltan, hogy nincs szerencsésebb politika, mint a becsületes, a jó közigazgatás, (Igaz! Úgy van! a szélső haloldalon) a jó kormányzat, a mely a kormánynak leginkább biztosíthatja a nemzet bizalmát, és viszont a visszaélésekkel, bűnökkel szaturált közigazgatás az, a mely erőszakoskodással ideig-óráig föntarthatja ugyan magát, de e hatalom bármi rémséges alakjában nyilatkozzék is, — mint egypár nappal ezelőtt a kormánypárti sajtó hivatkozott a kormánypárt erejére — csak sporadikus jelenség a nemzetek és népek életében, mert az erőszakoskodással szemben fokozódik a nemzet ellenállása, és az ebből merített erő, az erőszakoskodás által szőtt minden köteléket és lánczot széjjeltép. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A miniszterelnök úr említett nyilatkozatából méltóztassanak levonni a konzequencziát a politikai morál szempontjából, hogy miiyen álláspont vezérelheti a t. kormányt minden kérdésben, ha azt nézi, hogy itt egy ellenzéki ember erős, amott egy kormánypárti gyenge. Ne a pártérdek legyen a t. kormány vezércsillaga, hanem a
