Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-539

539. országos ülés 1896. január 22-én, szerdán. 267 lasztási czenzus, a választási rendszer vagy egyéb viszonyok, melyekre a parlament behatásával lehet, úgy alakíttatnának, hogy lehetséges olyan többségnek létrehozatala, a milyet a kisebbség óhajt, hogy akkor nem a mai többség volna az, mely a hozat alkotja, hanem esetleg oly többség is, mely még ma a házban, mint párt, egyáltalában még helyt sem foglal. Épen azért, mert ez így van, egyúttal azt is konczedálom, hogy a kisebbség, mert kisebbség, és nem többség, sohasem ítéli meg saját pártjának helyzetét oly elfogulatlanul, mint a milyen elfogulatlansággal való ítélkezésre van hivatva a többség, a melytől az esetleges jövő pártalakulások épen a választási rendszer átalakítása tekintetében függnek. Mindezeket azért mondottam, hogy ne látszassam azt kívánni Apponyi Albert gróftól, hogy ő épen kisebbségi álláspontjától eltérjen azért, hogy közöttünk bizonyos közeledés jöhessen létre. Hiszen t. képviselőtársam maga is kijelentette, hogy kezdeményezésének sikere esetében is, mint az ellenzék vezére kivan működni továbbra is, tehát nem kötelezhetjük őt arra, hogy lemondjon egy kisebbségi álláspontról, a melylyel a világ^ összes kisebbségei létüket szokták igazolni. Épen ezért nem is ez az elválasztó momentum köztünk, hanem az a konklúzió, a mit abból a kisebbségi álláspontból a t. képviselőtársam levon, és a mely pregnáns kifejezésre jut azon propozicziókban, a melyekkel szemben állunk akkor, midőn a t. képviselőtársam által felállított követelményeket figyelembe veszszük. Ha közelebb megnézzük ezeket a követelményeket, akkor úgy látjuk, hogy ezek mindegyikének, főleg pedig annak az indokolásnak éle, a melylyel t. képviselőtársam azokat bevezeti, kizirólag mi ellenünk: a szabadelvű párt ellen van irányozva. Mivel pedig ezen követelményeknek éle ellenünk vau kihegyezve, ez adja meg jellegét is a követelményektartalmának. Azok ugyanis specziális jelentőségűek, és különleges garancziát képeznek. Ebben van azután az elvi különbség is, t. képviselőtársam felfogása és a mi felfogásunk közt. Mi a választási visszaélések ellen általános garancziákat kívánunk; (Általános helyeslés.) mi azt akarjuk, hogy azok a garancziák, a melyekkel a választók szabad akaratának érvényesülését lehetővé tenni kell, valóságos biztosítékok, általános értékű garancziák legyenek ne csak velünk szemben, de legyenek garancziák minden irányban. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Felkiáltások a baloldalon: Terméssé'es!) T. képviselőtársaim tiltakozásaiból és nyilatkozataiból azt látom, mintha az én felfogásom téves volna, pedig a t. képviselő úr maga is ilyen általános garaneziákat kíván. Makfalvay Géza: Meg is mondta! Gajári Ödön előadó: Épen ez az, a mit én, mint másik elkülönző momentumot, fenforogni látok az adott esetben, (Halljuk! Halljuk!) mert ilyen általános garancziákra vonatkozó javaslata a kormánynak már teljesen készen a ház előtt fekszik. Annak a javaslatnak a diszpozícziói ma, mikor egy hosszú, alapos szakbizottsági tanácskozáson keresztül mentek, olyanok, hogy azokhoz mindannyian hozzászólhatunk. Azon diszpozícziók'iránt nekünk, a szabadelvű pártnak, van már kifejezett erkölcsi kötelezettségünk is, mert ezt a javaslatot a háznak, a szabadelvű párt által támogatott kormány nyújtja be. T. képviselőtársam azon nyilatkozatában azonban, a melyet a múltkor hallottunk, sajnálattal nélkülöztünk minden legcsekélyebb nyilatkoztatást arra nézve, hogy miféle ítélés alá kerülhetnek ezen javaBlat diszpozícziói t. képviselőtársam előtt. Mert, én például, a magam részéről, látok ebben a javaslatban olyan intézkedést, a melyet mereven fentartandónak vélek, s a melytől elvi és az általános garancziák szempontjából semmi körülmények között el nem térhetünk. Ebben a javaslatban ugyanis egy újabb, — de nem egészen új, mert benn van az már az eddigi törvényekben is, — a mai gyakorlati élet által igényelt, s határozott formában körülírt intézkedés foglaltatik a vallási fanatizmusnak a politikai életbe való bevitele ellen. Én azt hiszem, t. képviselőtársam maga is el fogja ismerni, hogy akkor, a mikor a vallási fanatizmust a választási küzdelmekbe olyan alakban viszik be, minőben utóbbi időben jelentkezett, oly jelenséggel állunk szemben, a mely, ha azt megengedjük, a tiszta választások lehetőségét egyáltalában kizárja. (Helyeslés a jobboldalon.) T. képviselőtársam pedig, a mint egyáltalában nem nyilatkozott ajavaslat összes diszpoziezióiról, nem nyilatkozott e tekintetben sem; mindekkorig sajnálattal nélkülözzük nyilatkozatát erre nézve, és míg ezt a nyilatkozatát határozott nyílt deldaráezióban meg nem találjuk, ebben a hallgatásban is bizonyos elkülönző momentumot kell, hogy találjunk. Azonban én remélem, hogy erre nézve is közeledés fog közöttünk történni, és én abban a meggyőződésben vagyok, hogy nekünk a kúriai bíráskodásról szóló törvéuy iránt intranszigens kötelezettségünk van arra nézve, hogy minden garanczia, melyet fölállítunk, a tiszta választások általános garancziája legyen, és arra nézve, hogy azok a diszpozicziók, melyek most az imént említett irányban a törvényjavaslatba felvétettek, abban változatlanul meg is maradjanak. Ha e tekintetben elveknek feladásáról lehet szó, mi egyáltalában nem lehetünk 34«