Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-539

268 580. országos ülés 18B6. január 22-én, szerdán. azok, a kik az elvek fölötti megalkuvás terére lépnénk. (Helyeslés jobbfelöl.) így fogom én fel a helyzetet magára a dolog érdemére nézve. He vaunak személyi momentumok is, a melyek a mai helyzetnél elő­térbe nyomulnak. Néhány szóval ezekre is igyekszem teljes tárgyilagossággal rámutatni. (Halljuk! Halljuk!) Azt állítottam, hogy még visszatérek t. képviselőtársamnak azon szemre­hányására, hogy több jelentőséget tulajdonítot­tunk az ő politikai akcziójának, mint a mennyit annak t. képviselőtársam tulajdonítani akar. És ez ellen t. képviselőtársam azt mondotta: persze, a mai romlott korban, az anyagiságnak ebben a korszakában mindent a do ut des elve alapján akarnak megítélni, és t. képviselőtár­sam a leghatározottabban tiltakozott az ellen, hogy az ő akezióját abból az alacsony szem­pontból lehessen megítélni, hogy a t. képviselő­társam mit ad és mit kap ezért. Bocsásson meg a t. képviselő úr, én azt hiszem, hogy a do ut des elvét nem szabad mindig rideg kalmár szempontból megítélni. Áll ez az elv a közéletre is, azzal a különbséggel azonban, hogy a közélet csak annak nem kész­fizető adósa, a ki hitelezője akar lenni; de busás kamatokban adja meg az ellenértéket mindenkinek, a ki önzetlenül teljesít neki szol­gálatot. (Tetszés.) De azért senkisem oly gaz­dag tudásban, érdemekben, erkölcsben, hogy a közéletnek ajándékozni bírjon, mert a közélet önként visszaszolgáltat mindent. (Élénk tetszés. Helyeslés jőbbfelöl.) Ehhez az eszmemenethez fűzöm azután, hogy míkép ítélem meg í. kép­viselőtársamnak akezióját, és annak milyen tar­talmat, milyen jelentőséget tulajdonítok. És itt nem fogok most a fonóról és a pártok koali­cziójáróí beszélni, hanem teljes őszinteséggel veszem a helyzetet úgy, a mint van, bármiként igyekezzenek is azt elhomályosítani, feleg azon a részen, mely közelebb áll a t. képviselő úrhoz, mint hozzánk. Én köteles lojalitással veszem a dolgot, úgy hogy t. képviselőtársam előtt nem állott egyéb, mint a parlamenti ta­nácskozások nyugodtságának a helyreállítása . . . Gr. Apponyi Albert: És a választási szabadság biztosítása! Gajári Ödön előadó: . . . és ezt a vá­lasztási szabadság biztosítása árán akarja elérni. De hát akkor hogyan áll t. képviselőtársam akcziója előttünk? (Halljuk! Halljuk!) A t. kép­viselő úr, a ki, mint a mienkével azonos köz­jogi alapon álló pártnak vezére, a legnagyobb virtuozitással rakta meg azt az elkülönző vá­laszfalat, a mely mögött elvi alapot keresett a maga és a pártja számára, mert egy közeledő lépést tesz felénk, nyíltan, lojálisán, hogy velünk együttesen egy közös ezél felé törekedjék. Ha t. képviselőtársamnak ez az akcziója sikerre vezet, akkor a közvéleménynek osztatlan elis­merése lesz az az ellenérték, a mely t. képvi­selőtársamnak osztályrészül jut. (Úgy van! jobb­felől és a baloldalon.) És nagy ez az ellenérték, annál nagyobb, mert ebben a legnagyobb, ami politikust érhet, a politikai ellenfeleknek elis­merése is benfoglaltatik. (Ügy van! jőbbfelöl.) Ez azonban a fenforgó helyzetnek csakis t. képviselőtársam személyére vonatkozó oldala. Van ebben egy másik momentum is, a mely nem csak t. képviselőtársamra, hanem, a mi­niszterelnök úr nyilatkozata után, már a szabad­e'.víí pártra is tartozik, és ezt a t. képviselő úr kezdeményezte akcziónak felelősségteljes volta. (Úgy van! jobbfelől és a baloldalon.) Mert én is­mét nem vagyok egy nézeten Herman Ottó t. képviselőtársammal, a ki a t. képviselő úrnak aktióját felelősségnélkűii felhívásnak nevezte. Bárki kezdjen ebben a házban akcziót, bárhon­nan kezdje azt, ha az az akczió vagy benső tartalma jelentőségénél, vagy az illető egyén kiválóságánál fogva alkalmas arra, hogy nagy emocziókat hozzon létre a közvéleményben, minél nagyobb ez az emoczió, annál nagyobb felelősség terheli őt, (Igaz! Úgy van! jőbbfelöl és a baloldalon.) Ez a felelősség azonban két irányban keletkezik a leghatározottabb, a leg­szigorúbb formákban. Az egyik az, hogy ha felállíttatott e kérdés, és azzal szemben az az előzékenység mutatkozik, melyet örvendetesen konstatálhatunk, akkor a legteljesebb őszinte­séggel törekednünk kell arra, hogy sikerre is vezessen a kezdeményezés. A másik, nem ke­véebbé súlyos kötelezettség pedig az, hogy ha minden igyekezet daczára, eredménytelen marad ez a kísérlet, akkor az eredménytelenségért a felelősséget egymás nyakába hárítani ne ipar­kodjunk. (Úgy van! jőbbfelöl.) Mert ha ez bekö­vetkezik, akkor a megkezdett akczió, és a mi előzékenységünk többet árt a közügynek, mint a mennyit egyáltalán használhat; mert a mellett, hogy akkor az egész akczió egyáltalán minden politikai tartalmat nélkülözőnek, és csakis rideg párttaktika szüleményének látszik. . . ., Horváth. # Gyula: Nem engedjük meg ! Gajári Ödön előadó: .. . ürügyet ad arra, hogy a pártharezok még élesebbekké le­gyenek, (Úgy van 1 jőbbfelöl.) és e mellett meg­bontja a közvéleménynek a nyílt törekvések őszinteségébe vetett hitét, a mely hit, a mely bizalom pedig alapja annak, hogy ez a parla­ment sikeresen működhessék. Ajánlom a tételt elfogadásra. (Élénk tetszés, helyeslés és éljenzés jobbfelöl.) Elnök: (Csenget.) Kérem, tessék .helyüket el foglalni. (Halljuk ! Halljuk !) Balogh Géza jegyző: Holló Lajos!

Next

/
Oldalképek
Tartalom