Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-539

2gg 889. országos ülés 1896. január 22-én, szerdán. keddi beszéde, és a t. miniszterelnök úr nyilat- I kozata után előttünk áll, néhány rörid szóval körvonalozzam. (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőtársam tétele ez: Megszaggatott társadalommal megyünk az ezredéves ünnepek elé; a magyar társadalom nélkülözi azt az egységet, mely kívánatos volna, hogy impozáns módon nyilatkozhassak, mert a politikai élet szenvedélyes küzdelmei szétszakítják a társadalmi erőket is. Azt mondja t. képviselőtársam: mindez azért van, mert a választási visszaélések a végletekig elkeserítették a kedélyeket. Ezért van destruktív hangulat a házban magában a parlamentarizmus ellen. Ezért van a parlamentarizmus ellen bizonyos előítélet keletkezőben, kunt a parlamenten kivtíli társadalomban. T. képviselőtársam szerint mindez azért van, mert választási visszaélések fordulnak elő, melyekben kizárólag mi, a szabadelvű párt, vagyunk hibásak. Szüntessük meg, azt mondja, a visszaéléseket; mutassunk jó indulatot és őszinte akaratot arra, hogy e visszaéléseket kiküszöböljük, és akkor t. képviselőtársam a saját maga részéről — a mi gondolom, szintén egyéni kijelentés volt, és nem vonatkozott egyúttal a kötelezettség tekintetéből a pártra is — nyugodt, békés tanácskozást helyez kilátásba. Erre vonatkozólag a szabadelvű párt elnöke és vezére, minden habozás nélkül, nyilt őszinteséggel jelentette ki, hogy mivel a parlamenti nyugodt tanácskozás nemcsak egyetlen, vagy két pártnak, hanem az egész országnak érdeke, ő kész örömmel ragadja meg a t. képviselőtársam által tett kezdeményezést és teljes hajlandóságot mutat arra, hogy mindazok a posztulátumok, a melyeket taxatíve felsorolt, a kúriai bíráskodásról szóló törvényjavaslat kapcsán tüzetes és érdemben való megbeszélés tárgyát képezzék, és közitlök azok, a melyek elvi akadályok miatt vagy köztekintetekből figyelembe veendő nehézségekbe nem ütköznek, a törvényjavaslatba tényleg fel is vétessenek. A helyzet tehát úgy áll, hogy t. képviselőtársam kezdeményezésére az arra leghivatottabb faktor, a kormányelnök úr részéről a legteljesebb, minden hátsó gondolat nélkül való előzékenységgel találkozott. Azt hiszem, egyáltalában nem csalódom, azt mondván, hogy ebben az előzékenységben osztozik vezérével a szabadelvű pártnak minden egyes tagja, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) mert mi szintén akarjuk a tiszta választásokat; (Mosgás a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) akarjuk, hogy a választási visszaélések, a mennyire az tételes intézményekkel eszközölhető, kiküszöböltesseuek. Tudjuk ugyanis, hogy ez egyáltalában azon ideális felfogás szerint, a mint azt az absztrakt theoriák alapján felállítani lehet, el nem érhető, de akarunk elérni annyit, hogy ha vannak jogos panaszok, azoknak megfelelő orvoslása megtaláltassák. Épen azért én most nem bocsátkozom a tiszta választások kérdésének elemezésébe, a választási visszaélések fogalmának fejtegetésébe, mert e tekintetben lehet nézeteltérés közöttünk; de nem bocsátkozom azon tarthatatlan tételnek bonczolásába sem, a melyet Herman Ottó t. képviselőtársam állított fel, hogy tudniillik tiszta választás a mi közjogi viszonyaink között egyáltalán nem is képzelhető. Mellőzöm e fejtegetést azért, mert eliminálni akarok mindent e kérdésből, a mi kontroverziára vezethetne. Megelégszem annak konstatálásával, hogy t. képviselőtársam, és a szabadelvű párt vezére, a háznak múlt keddi ülésében megtalálták azt a közös találkozási pontot, a melyen, ha egyelőre nem is az együttműködés, de tegalább egy irányban, a párhuzamos működés lehetősége kínálkozik. A mikor azonban örömmel és készségesen konstatálom ezt a bennünket egyesítő momentumot, a mely fenforog az elérendő czél azonossága tekintetéből, egyúttal köteles őszinteséggel rá kell mutatnom azokra a momentumokra is, a melyekre nézve ma még ellentétek vannak közöttünk, és a melyekre nézve ma úgy látom, mintha azok bennünket az eszközök tekintetében mereven szétválasztanának. Ilyen momentum kettő van. Az egyik nyíltan benfoglaltatik gróf Apponyi t. képviselőtársam ünnepi beszédében épen úgy, mint karácsonyi czikkében. Nem szándékozom rekríminácziókba bocsátkozni ; az elválasztó momentumok alatt nem értem azt a kiindulási alaptételt, a melyből t. képviselőtársam ezt az egész akeziót levezeti, mely röviden összefoglalva abban áll, hogy az összes választási visszaélésekben kizárólag és egyedül a szabadelvű párt, és a szabadelvű párt által támogatott kormány a bűnös. Bármily igaztalan legyen ez a tétel, ne legyen ez elválasztó momentum közöttünk. Tekintsük ezt a tételt annak, a mi általában : kisebbségi álláspontnak. Az egész világon, a világ összes parlamentjében, a kisebbség mindenütt megköveteli, hogy elhigyjék neki, hogy a többség az övé volna, ha a választási rendszer, a czenzns, vagy ha ezek nem: ígérgetés, visszaélés vagy egyéb körülmények felhasználásával a számszerű többséget tőle el nem térítették volna. (Mozgás a szélső báloldalon.) így volt ez mindig, így van ma, és így lesz ez, bármiféle institucziókat hozunk létre; (Mozgás a szélső baloldalon.) e tekintetben én semmiféle inteucziókkal nem áltatom magamat. De ezt nem azért hoztam fel, hogy szemrehányással illessem a kisebbséget; mert én még azt is elismerem, hogy ez jogos kisebbségi álláspont, mert minden kisebbség teljes jóhiszeműséggel állíthatja magáról azt, hogy ha a vá-