Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-539

539. országos itlés 1896. január 23-án, szerdán. 265 ges-e, mint mindennap tapasztaljuk, a közegészségügynek, tehát az adminisztráczió jelentékeny momentumának, a megyéknél hagyása'? Egyáltalában mindazok az intézkedések, melyeket a megyékkel szemben, mondjuk alkalmazunk, nem mind olyanok-e, hogy a megyéket önkénytelenül is kivetkőztették azon régi formájukból és hivatásukból, melyet valaha betöltöttek? Csakugyan igaza van a belügyminiszter urnak akkor, midőu azt a tételt állította fel, hogy tulajdonképen a korszellem és a társadalmi irány az, mely a régi megyei szervezettel leginkább ellentétben áll, és hogy nem másban, mint abban keresendő annak indoka, hogy a megyékben a közéleti érdeklődés az arra hivatott tényezőknél tényleg megcsappant. Ezek főleg azok a szempontok, a melyeknél fogva én ma, minthogy a közigazgatási reform úgy is elénk kerül, ezzel a kérdéssel tüzetesen foglalkozni nem kívánok. De ezzel, a majdan elénk kerülő javaslattal szemben, mit tapasztalunk a ház ezen oldalán? (A baloldalra mutat.) A belügyi kormányzat tényleges tevékenységén kivííl azon általános irányeszmékkel szemben, melyeket a belügyi kormányzat munkaprogramra]ában felállított, már is felhangzottak a közigazgatási reformra vonatkozólag a kifogások. Azt mondotta az egyik igen tisztelt képviselőtársain., hogy már előre sem bízik a közigazgatási reformban. Mert Szapáry megpróbálta azt felülről, Hieronymi megpróbálta alulról, de az egyikben az volt a hiba, hogy felülről, a másikban meg az volt a hiba, hogy alulról kezdte; Perczel Dezső bizonyosan rosszul fogja csinálni, mert megakarja csinálni mindkét oldalról, s már magában ez is elég arra, hogy bizalmatlan legyen a javaslattal szemben. így vagyunk a tényleges adminisztráczió jelenségeinek megítélésénél is. Midőn a közigazgatás hiányait taglalják, mindig az a törekvés áll előttük, hogy a központi kormányzatot úgy tüntessék fel, mintha az a cselekvési akaratnak, sőt képességnek is teljes hiányával, egyedül arra törekednék, hogy a párturalomnak mintegy expoziturája legyen. Azonban as ellenzék sines e tekintetben egy nézeten. Jellemző erre nézve Apponyi Albert t. képviselő úrnak az a kijelentése, melyet az egyházpolitikai reíormok végrehajtását illetőleg tett. T. képviselőtársam csakugyan lojális őszinteséggel adott kifejezést azon nézetének, hogy az egyházpolitikai reformoknak a köztudatba való átvitele csakugyan nem fog oly nehézségekbe ütközni, mint a minőket ő annak idején a maga részéről is fenforogüi látott. Azt hiszem, helyesen idéztem t. képviselőtársam nyilatkozatát e tekintetben. Mire alapította ő ezt a nyilatkozatát? Azokra a jelenségekre, hogy az egyházpolitikai reformok, KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XXVIII. KÖTET, a mint azok ma a közéletben megvalósultak, minden rázkódtatás nélkül voltak életbeléptetheíők. Már most az életbeléptetésre szükséges szervezetnek előárítása a t. belügyminiszter úrnak volt feladata, és ezen feladatának megoldása volt a lefolyt évben a kormány legkimagaslóbb tevékenysége. Azt hiszem, ha neki sikerült e szervezetet úgy megalkotni, és arra oly egyéneket találni, hogy most gr. Apponyi Albertnek, az ellenfélnek elismerésével is találkozik, ez a legnagyobb elismerés, mely a belügyminiszter úr kormányzatát érheti. (Úgy van! jóbbfelöl.) Ezekben röviden foglalkoztam azon főbb mozzanatokkal, melyekre utalni e helyről szükségesnek tartottam, és most, mint a pénzügyi bizottság előadója, egyszerűen ismételhetném azt a kérelmet, hogy méltóztassék a belügyminisztérium költségvetését elfogadni és az első tételt megszavazni. Azonban engedje meg nekem a t. ház, hogy az e vitában felmerült másik nagyjelentőségű mozzanattal is foglalkozzam és arról néhány rövid szóban elmondjam egyéni nézetemet. (Halljuk! Felkiáltások a szélsőbalon: Egyéni nézet az előadói székből bajos!) Én azt hiszem. hogy az előadó az előadói székből, minthogy nem érintkezhetik ily dolgokban előzetesen a bizottsággal, nem mondhat mást, mint egyéni nézetét. Csak azért tartottam szükségesnek hangsúlyozni az egyéni nézetet, mert azzal, amit mondandó vagyok, senkit sem kívánok azonosítani és a felelősséget teljesen és kizárólag magamra vállalom. Apponyi Albert t. képviselőtársamnak karácsonyi czikkében foglalt békeajánlatával és múlt kedden itt előterjesztett posztulátumaival, azzal az őszinteséggel kívánok foglalkozni, melyre az számot tarthat. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő úr bizonyos gúnyos szemrehányással említette, hogy karácsonyi czikkét sokan félreértettük. Hiszen jó társaságban vagyok, és így egyáltalán nem tarthatok attól, hogy valami értelmi hátrány éri csekély egyéniségemet, ha magam is kiveszem részemet az olvasni nem tudás vádjából, és őszintén megvallom, hogy én is azok közé tartozom, kiket t. képviselőtársam ilyeneknek említett. Sőt múltkori felszólalása után még inkább meggyőződtem arról, hogy békeajánlatának több politikai jelentősége van

5 mint a mennyit annak t, képviselőtársam maga tulajdonítani látszik. E felfogás jogosultságát később igyekezem kimutatni. Egyelőre tehát azokkal a félremagyarázásokkal szemben, melyeket e házban is, de főleg a sajtóban — s a sajtónak nem a szabadelvű párthoz, hanem t. képviselőtársamhoz közelebb álló részében — tapasztaltunk, szükségesnek vélem, hogy a helyzetet úgy, mint az t. képviselőtársam múlt 34