Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-528

528. országos ülés 189U. jauuftr 9-éi», csütörtökön. 2:: elfoglalta, már több ízben adott a ház munka­rendjére és napirendjére nyilatkozatot. Minden eddigi nyilatkozata egymástól teljesen eltér. Köztudomású, hogy a t miniszterelnök úr leg­első nyilatkozata az országban azt a véleményt keltette, hogy a t. minisztelnök úr e házzal egyáltalában semmit sem kivan végeztetni. Hi­szen ebből merült fel az az ismert gúnyolódás, a melynek czéltáblája a t. miniszterelnök úr volt, hogy a t. miniszterelnök úrnak programmja tu­lajdonképen a semmitevés. Az elmúlt nyáron a t. miniszterelnök úr ismét alkalmat vett magá­n;ik egy nyilatkozatot tenni a napirendről és a képviselőház munkaprogranmijára nézve. Akkor említette, de azt is csak úgy szőrmentén, hogy a házzal mit kíván elvégeztntni, érintette a közigazgatási reform kérdését, és felvetette, hogy talán a kúriai bíráskodás, talán a közigazgatási bíróságok kérdését megoldhatja még a ház. Ezek azonban mind problematikus alakban vol­tak itt előttünk elmondva, úgy, hogy ismét min­denki joggal azt a véleményt formálhatta ma­gának, hogy a t. miniszterelnök úr tulajdon­képen maga sem tudja, mit akar, és tulajdon­képeni czélja húzni-halasztani a dolgokat addig, míg semmittéve eljön az ezredéves ünnep, melyet aztán élvezni fogna, mint a miniszter­elnöki pálya dicsőségét. Most újévi beszédében a t. miniszterelnök úr ismét egy új nyilatkozatot tett, a mely nyi­latkozatának főlényege az, hogy a t. miniszter­elnök úr a kiegyezést mindenekfölött és előtt elintézni kívánja, s így azt tekinti a parlament első teendőjéül, a melyet — ha jól emlékezem a kifejezésre — úgy kell tárgyalni, hogy a mille­nium ünneplése ezzel együttesen történjék, ha nem is talán összefoglalva, mint ezt magj^irázta a miniszterelnök úr. Ez ismét azt a megyőző­dést kelti bennünk, hogy a t. miniszterelnök úr a kiegyezést a millenium előtt létre akarja hozni. Ilyen különféle nyilatkozatok után mél­tán kérdhetjük és várhatjuk azt, hogy a t. miniszterelnök úr a házat határozottan tájé­koztassa az iránt, hogy mi a kormánynak a ház tevékenységére vonatkozó programmja? Van-e megállapodás ? Melyik áll a miniszterelnök úr beszédeiből? Amit régebben mondott a semmit­tevésre nézve, vagy a mit a nyáron mondott, hogy talán a közigazgatási bíróságokról és a kúriai bíráskodásról szóló javaslatokat, vagy a legutóbbi, hogy tudniillik a kiegyezést még az ezredéves ünnepségek előtt be kell végezni. Vagy az egyik áll, vagy a másik. Egyik a másikat kizárja. Mert az ezredéves ünneplésnek ideje, ha áprillis végén megkezdődik, addig a ház­nak még alig négy hónap áll rendelkezésére. Ezen pár hó alatt, még a költségvetés is tárgyaltatik, a mi azután marad idő, bizony nagyon kevés, hogy egy oly nagyfontosságú kérdést, mint pél­dául a kiegyezést, már idő tekintetében techni­kailag is keresztül tárgyalhassa; de kevés arra is, hogy más nagyobbszabású törvényjavaslatok vétessenek elő; ha egyáltalában az a kormány­nak a szándéka, hogy az ezredéves ünnepélyek alatt a ház szüneteljen. Ezek azok, t. ház, a melyek engem arra kéi^szerítettek, hogy a t. miniszterelnök úrhoz határozott kérdést intézzek és arra kérjem, hogy a ház, de az ország iránti figyelemből is tegyen határozott nyilatkozatot arra nézve, hogy mi a szándéka; van-e a kormánynak megállapodása a munkaprogrammra nézve, vagy nincs ? A mi már a t. miniszterelnök úr tárczáját illeti, arra, nagyon természetesen, azon állás­pontnál fogva és azon tényéknél fogva, a melyek a t. miniszterelnök úrnak eddigi működését —• azt lehet mondani — az ország színe előtt majdnem botránykővé emelték, (Zaj. Derültség jobbfelöl.) nem vagyok abban a helyzetben, hogy azt elfogadhassam, és csatlakozom Ugron Gábor t. barátom határozati javaslatához (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Kíván még valaki szólani ? Sima Ferencz: T. ház! Nagyon sajná­lom, hogy beszédemet azzal kell kezdenem, hogy előttem szólott t. barátom és képviselőtár­sam, Szederkényi Nándorral egy pontra nézve nem érthettek egyet. 0 ugyanis azt mondja, hogy nem szavazza meg a miniszterelnöki költ­ségvetést, mert a t. miniszterelnöknek a ház működésére nézve nincsen programmja, sőt sa­ját kormányzási rendszerének sincsen prog­rammja. Az én meggyőződésem egészen más. Megengedem, hogy a ház működésére nézve a t. miniszterelnöknek nincsen munka­programmja, és ez méltán támaszthat az egész ellenzék részéről vele szemben határozott bizal­matlanságot, de az ország kormányzását illetőleg a t. miniszterelnöknek meg van a maga határozott programmja, melynek, kormányzási működésének egész vonalán, frapans bizonyíté­kait látjuk. A t. miniszterelnök úr programmja, lehetőleg lejáratni Magyarországon a parlamen­tarizmust, és kiszedni, felszaggatni a fundamen­tumát a magyar alkotmányos életnek, és meg­rendíteni a nemzet bizalmát a magyar parla­ment, valamint a magyar alkotmány biztosíté­kai iránt, hogy ezzel az abszolutizmushoz lehes­sen az utat előkészíteni! T. ház ! Éppen ezért kötelességünk nekünk, ellenzéknek, aposztrofálni minden pillanatban, mindenütt, a hol megtaláljuk a miniszterelnököt, arra nézve, hogy ő beszéljen, hogy ő adjon számot szándékairól, mert immár az egész or­szág előtt nyilvánvaló dolog, hogy Magyaror­szágon annak a pártnak, a mely a miniszterei-

Next

/
Oldalképek
Tartalom