Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-538

£50 538. országos Illés 1896, január 21-én, kedden. hogy a miniszter úr itt sem lehet nagyon hajlandó azokat elítélni. De azt hiszem, itt meg kell állani; mert azok a férfiak, a kik az ország élén állanak, kellene, hogy itt egyszer-mindenkorra olyan álláspontot foglaljanak el, hogy abból mindenki az országban megtudja, hogy előttük a törvény mindenek fölött áll, az ő saját hatalmi érdekei fölött is. (Élénk helyeslés balfelöl.) Én azonban ezen álláspont elfoglalását sajnosán nélkülözöm. Nem hallottam egyhamar olyan kijelentést, az igen tisztelt belügyminiszter úrtól, a mely kétségtelenné tenné, hogy ezeket a mulasztásokat, törvénytelenségeket igazán és abszolúte elítélje, hanem ezzel ellenkezőleg, a t. miniszter Úr épen az olyan panaszokat, a melyek a legkomolyabb férfiak részéről ide kerülnek, a priori kétségbe vonja, sőt a miniszter azokat a panaszlottakat, a kik a sérelmet elkövették, egyenesen védelmébe veszi, és azok ellen intéz támadást, a kik a másik oldalon állnak. És azon sajnos helyzet áll elő, hogy egy képviselő, mint az egyik fél vádlója áll itt, a miniszter pedig, mint annak védője. Aztán a miniszter úr egy ellenpárt vádlójaként áll elő, és az illető képviselő annak védője lesz. Egyszerre a parlament azt a színezetet ölti, mintha valami bíróság lennénk, pedig alkalmatlanabb orgánum a bíráskodásra a parlamentnél nincs. Ez nem arra való fórum. (Helyeslés balfélol.) Hogyan tudjunk mi itt valami bizonyító eljárást érvényesíteni ? Eloldhatjuk ide a tanúkat, kik minket felvilágosítanának *? Megvizsgálhatjuk-e mi itt a produkálható okmányokat? Ez teljesen hiú kísérlet, ily konkrét kérdéseket tisztába hozni; hiú kísérlet, mely mellett sem s mi helyzetünk, sem a kormányé nem valami kellemes. Teljesen eredménytelen tehát az a kétségbeesett jajkiáltás, mely idejő. És mi e hiú eljárás hatása? Hatása a lehető legrosszabb. (Úgy van! balfélol.) Ha azok a tisztviselők azt látják, hogy az ellenünk emelt panaszok tekintetében itt mindig kész védőre találnak abban, a kitől nekik rettegniök kellene törvénysértések esetében, akkor az őket nem fogja visszarettenteni a törvénytelenségtől, (Úgy van! balfélol.) ellenkezőleg az felbátorítás nekik. (Élénk helyeslés balfélol.) Ha aztán azt látjuk, hogy még viszonvádak is jönnek azzal szemben, ez visszarettent mindenkit még attól is, hogy panaszt tegyen. Ez egyik hatása e hiú eljárásnak. (Élénk helyeslés balfélol.) De még egy más hatása is van, mely époly sajnos. Egyes panaszok itt előadatnak, melyeket az illető nagy vidékeken, úgyszólván, minden ember ismer. És most ez idejő a parlament elé, mint végső kísérlet, s vele szemben ott áll a kormány válasza: ennek a valósága kétségbevonatik. Hát mily benyomást tesz azon a vidéken, hol azt mindenki tudja, hogy az ország kormányának élén álló férfiak azt, a mit ott mindenki tud, kétségbevonják? S mily benyomást tesz az, hogy a mi rájuk nézve nagy sérelem, a mit ők nagy indignáczióval vesznek, itt sem talál orvoslást a kormánynál? Szülhet-e ez mást, mint a legmélyebbre ható elkeseredést ? Szülhet-e bizalmat a magyar kormányzat szellemében, hatalmában, erejében, jóvoltában? Ez a legszomorúbb hatások egyike, melyet ez úton elérhetünk! (Úgy van! Úgy van! balfélol.) Mindezekből azt a konzequencziát vonom le, hogy a mi mostani közigazgatási szervezetünk, már a maga mivoltánál fogva sem alkalmas, a maga igaz, magasztos czéljainak elérésére, azon kormányzati szellem mellett pedig, melyet itt tapasztalunk, nem alkalmas arra, hogy hivatását teljesítse. Ennélfogva az előttünk levő költségvetést nem fogadom el. (Élénk helyeslés balfélol.) Elnök : Az ülést öt perezre felfüggesztem ! (Szünet után.) Elnök: Az ülést újra megnyitom. Balogh Géza jegyző: Ugron Gábor ! (Zaj.) Elnök: (Csenget.) Kérem, foglalják el helyöket! Ugron Gábor: T. ház! (Malijuk! Halljuk!) Mikor 1867-ben a magyar alkotmányt visszaállították, senkisem gondolt volna arra az eshetőségre, hogy az 1896. esztendőben a magyar hivatalos lap a maga hivatalos részében Gkittenberg vasúti miniszternek kinevezését hozza. Hogy a Bach-korszakban Magyarország hivatalos lapja közölte az osztrák miniszterek kinevezését a hivatalos iészében, annak volt értelme, mert annak a miniszternek volt alárendelve Magyarország is. Nem tudom, hogy a miniszter úrnál felállított közjogi osztály-e az, a mely ezen sértését Magyarország szuverenitásának a hivatalos lapban publikálja, vagy a belügyminisztériumnak a hivatalos lap ellenőrzésénél megbízott közege-e az, a ki tudatlanságát és járatlanságát publikálja? De bármiként álljon a dolog, a sértés, mely a hivatalos lap által elkövettetett, olyan, hogy azt szó nélkül hagynunk, a nélkül, hogy korrigálást kérjünk, nem lehet. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Midőn 1867-ben az alkotmányt helyreállították, akkor a helyzet az ország kormányára nézve nehéz volt. Nehéz volt, mert az 1848-iki törvények szerint kellett kormányoznia, és államszervezetet kellett megalkotni akkor, mikor 1848. előtt a magyar közéletből az állami kormányzásnak szervei a legkisebb mértékre voí-