Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-538

£50 538. országos Illés 1896, január 21-én, kedden. hogy a miniszter úr itt sem lehet nagyon haj­landó azokat elítélni. De azt hiszem, itt meg kell állani; mert azok a férfiak, a kik az ország élén állanak, kellene, hogy itt egyszer-mindenkorra olyan álláspontot foglaljanak el, hogy abból mindenki az országban megtudja, hogy előttük a törvény mindenek fölött áll, az ő saját hatalmi érdekei fölött is. (Élénk helyeslés balfelöl.) Én azonban ezen álláspont elfoglalását sajnosán nélkülözöm. Nem hallottam egyhamar olyan kijelentést, az igen tisztelt belügyminisz­ter úrtól, a mely kétségtelenné tenné, hogy ezeket a mulasztásokat, törvénytelenségeket igazán és abszolúte elítélje, hanem ezzel ellen­kezőleg, a t. miniszter Úr épen az olyan pana­szokat, a melyek a legkomolyabb férfiak részé­ről ide kerülnek, a priori kétségbe vonja, sőt a miniszter azokat a panaszlottakat, a kik a sérelmet elkövették, egyenesen védelmébe veszi, és azok ellen intéz támadást, a kik a másik oldalon állnak. És azon sajnos helyzet áll elő, hogy egy képviselő, mint az egyik fél vádlója áll itt, a miniszter pedig, mint annak védője. Aztán a miniszter úr egy ellenpárt vádlójaként áll elő, és az illető képviselő annak védője lesz. Egy­szerre a parlament azt a színezetet ölti, mintha valami bíróság lennénk, pedig alkalmatlanabb orgánum a bíráskodásra a parlamentnél nincs. Ez nem arra való fórum. (Helyeslés balfélol.) Hogyan tudjunk mi itt valami bizonyító eljá­rást érvényesíteni ? Eloldhatjuk ide a tanúkat, kik minket felvilágosítanának *? Megvizsgálhat­juk-e mi itt a produkálható okmányokat? Ez teljesen hiú kísérlet, ily konkrét kérdéseket tisz­tába hozni; hiú kísérlet, mely mellett sem s mi helyzetünk, sem a kormányé nem valami kelle­mes. Teljesen eredménytelen tehát az a kétségbe­esett jajkiáltás, mely idejő. És mi e hiú eljárás hatása? Hatása a lehető legrosszabb. (Úgy van! balfélol.) Ha azok a tisztviselők azt látják, hogy az ellenünk emelt panaszok tekintetében itt mindig kész védőre találnak abban, a kitől nekik ret­tegniök kellene törvénysértések esetében, akkor az őket nem fogja visszarettenteni a törvényte­lenségtől, (Úgy van! balfélol.) ellenkezőleg az fel­bátorítás nekik. (Élénk helyeslés balfélol.) Ha aztán azt látjuk, hogy még viszonvádak is jönnek azzal szemben, ez visszarettent mindenkit még attól is, hogy panaszt tegyen. Ez egyik hatása e hiú eljárásnak. (Élénk helyeslés balfélol.) De még egy más hatása is van, mely ép­oly sajnos. Egyes panaszok itt előadatnak, me­lyeket az illető nagy vidékeken, úgyszólván, minden ember ismer. És most ez idejő a par­lament elé, mint végső kísérlet, s vele szemben ott áll a kormány válasza: ennek a valósága kétségbevonatik. Hát mily benyomást tesz azon a vidéken, hol azt mindenki tudja, hogy az ország kormányának élén álló férfiak azt, a mit ott mindenki tud, kétségbevonják? S mily be­nyomást tesz az, hogy a mi rájuk nézve nagy sérelem, a mit ők nagy indignáczióval vesznek, itt sem talál orvoslást a kormánynál? Szülhet-e ez mást, mint a legmélyebbre ható elkeseredést ? Szülhet-e bizalmat a magyar kormányzat szel­lemében, hatalmában, erejében, jóvoltában? Ez a legszomorúbb hatások egyike, melyet ez úton elérhetünk! (Úgy van! Úgy van! balfélol.) Mindezekből azt a konzequencziát vonom le, hogy a mi mostani közigazgatási szerveze­tünk, már a maga mivoltánál fogva sem alkal­mas, a maga igaz, magasztos czéljainak eléré­sére, azon kormányzati szellem mellett pedig, melyet itt tapasztalunk, nem alkalmas arra, hogy hivatását teljesítse. Ennélfogva az előttünk levő költségvetést nem fogadom el. (Élénk he­lyeslés balfélol.) Elnök : Az ülést öt perezre felfüggesztem ! (Szünet után.) Elnök: Az ülést újra megnyitom. Balogh Géza jegyző: Ugron Gábor ! (Zaj.) Elnök: (Csenget.) Kérem, foglalják el he­lyöket! Ugron Gábor: T. ház! (Malijuk! Halljuk!) Mikor 1867-ben a magyar alkotmányt vissza­állították, senkisem gondolt volna arra az es­hetőségre, hogy az 1896. esztendőben a magyar hivatalos lap a maga hivatalos részében Gkitten­berg vasúti miniszternek kinevezését hozza. Hogy a Bach-korszakban Magyarország hivata­los lapja közölte az osztrák miniszterek kine­vezését a hivatalos iészében, annak volt ér­telme, mert annak a miniszternek volt aláren­delve Magyarország is. Nem tudom, hogy a mi­niszter úrnál felállított közjogi osztály-e az, a mely ezen sértését Magyarország szuverenitásá­nak a hivatalos lapban publikálja, vagy a bel­ügyminisztériumnak a hivatalos lap ellenőrzésé­nél megbízott közege-e az, a ki tudatlanságát és járatlanságát publikálja? De bármiként áll­jon a dolog, a sértés, mely a hivatalos lap ál­tal elkövettetett, olyan, hogy azt szó nélkül hagynunk, a nélkül, hogy korrigálást kérjünk, nem lehet. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Midőn 1867-ben az alkotmányt helyreállították, akkor a helyzet az ország kormányára nézve nehéz volt. Nehéz volt, mert az 1848-iki tör­vények szerint kellett kormányoznia, és állam­szervezetet kellett megalkotni akkor, mikor 1848. előtt a magyar közéletből az állami kor­mányzásnak szervei a legkisebb mértékre voí-

Next

/
Oldalképek
Tartalom