Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-538

538. országos ülés 1896. január 21-én, kedden. 251 tak leszorítva, 1849. óta pedig Magyarország állami életének szervei hiányoltak. Sőt az egész küzdelem, a mely az 50-es és 60-as években folytattatott, mindig az állami kormányzat ellen irányúit, és minden évben azon tudatot igyekezett ébren tartani, hogy ezen kormányzásnak minden intézkedése törvénytelen, és mindazok a szabályok, melyek akkor a polgárokra nézve mint irányadók alkalmaztattak a közigazgatás által, mint helytelenek, és mint a zsarnokságnak a cselekedetei, tüntettettek fel, és ezért semmi tekintélyben sem részesültek. (Ügy van! a szélső baloldalon.) A 67-ben megalakult kormánynak első feladata az volt, hogy az állami szervezetet megalkossa. Megalkossa akként, hogy az ország eddigi organizácziójának intézményei a maguk természetükben és szellemükben fentartassanak, mint a nemzeti szellemnek és a nemzeti törekvéseknek melegágya. Ezt akként fejezték ki, hogy a parlamenti kormányformát az önkormányzattal kell összhangba hozni és a 67 utáni kormánynak arra kellett törekednie, hogy az államnak és az állami intézményeknek tekintélye legyen a nép előtt, és hogy az állameszme maga, a mely ezelőtt mindig századokon keresztül ellenséges mezben, törvénytelen törekvésekkel jelent meg Magyarországon, új alakjában, mint a parlamenti kormányzás és a népuralmi formának kifejezése, a maga szellemével, a maga jótékonyságával és a maga igazságosságával hódítson és híveket szerezzen. A magyar állameszmének összhangbahozatala az ország önkormányzati intézményeivel képezte a feladatot; a magyar állameszmének intézményekben, és az államhatalomban intézmények által való gyakorlása képezte a politikának feladatát. Es mi történt 67-től fogva? Az, hogy az első időben, midőn még a régi 48-as politikai küzdelmek férfiai a magyar parlamenti életben helyeiket elfoglalták és betöltötték, őszinteséggel törekedtek arra, hogy a nemzetnek önkormányzati tevékenysége és e tevékenység munkájának vezetésére hivatott szervezete a maga épségében fentartassék és a miniszteriális rendszerrel összhangba hozassák. Az első törvények, a melyek Magyarország közigazgatásában meghozattak, az önkormányzatnak tért engednek és alkalmat nyújtanak az önkormányzatnak, hogy a maga életerejét tevékenységre bírja, és a polgárokat ezáltal a közszolgálatnak megnyerje. Nagyon természetes, hogyha helyes politikai elvből indiiltak volna ki, az kellett volna, hogy az államférfiaknak feladatát képezze, hogy az állami funkczióknak szervezetét és összes működését minél magasabb színvonalra fejleszszék ki, minél magasabbra emeljék és teljesítsék azon hivatást, hogy az állami kormányzás egyúttal iskolája a népeknek arra, miként tudják kormányozni önmagukat. Es minél alantasabb valamely feladat, arra csak addig igyekezzenek befolyást gyakorolni, a míg a nép azon ügyeinek elintézése a szükséges gyakorlati képességet és irányt megnyerte, azon túl pedig adják át a nép és a kisebb közigazgatási szervezetnek azon tevékenységet, hogy ők maguk a nagyobb és magasabb feladatoknak élhessenek, és azon irányban minél több erőt kifejthessenek. És mi történt, t. ház? Az, hogy az állami élet magasabb működésének kifejtése kevéssé foglalkoztatta, csak az első korszakban, a mi államférfiainkat. Amint a mi államférfiaink sorából kidőltek a 40-es évek küzdői, akként veszett ki közülük azon felfogás és gondolkodás, a mely az államot és önkormányzatot összhangban kívánja tartani, és mindinkább erősödött meg az a felfogás, hogy az államnak és a miniszteri kormányzatnak az önkormányzati közegeket mindjobban alá kell rendelni, és az államnak minél nagyobb legyen a befolyása, a kormányzat legmagasabb ágától az utolsó községig. És sajátságos, hogy ugyanazon irányban, a mint lefelé a politikai hatalomból való kifosztása a népnek nagyobb és nagyobb kiterjedést vett, felfelé annál gyengébbé, annál bátortalanabbá, mondhatni annál gyávábbá lett az állami hatalom magasabb színvonalának kiképezése és fejlesztése, abból az egyszerű félelemből, hogy az állami erőknek túlságos fejlesztése a magasabb színvonalon, minket- összeütközésbe nehozhagson a kiegyezéssel és Ausztriával. (Igazi Ügy van! a szélső baloldalon.) Betelt itt az, a mit mondanak az orvosok, hogy ha egy embernek az egyik karját elvágják, akkor a másik karjában megduzzadnak az erők, és jobban kifejlődnek az izmok és a szervek. A mi csonka volt Magyarország a maga magasabb állami életére, és a mi csonkaságot szenvedett: az az életerő, az a tevékenység, a mely fent kellett volna, hogy érvényesüljön, nem találta meg a maga útját, részint azon tartózkodásnál fogva, részint pedig államférfiainknak csekély képességénél fogva,niert azon magasabb hivatás betöltésére nem valának alkalmasak, hanem megindult lefelé, a mire az ő törekvéseik, az ő tehetségeik is sokkal alkalmasabbak voltak, és a mely irányban való fejlődést felülről is támogatták és helyeselték. (Űgy van! a ssélső baloldalon.) Magyarország a maga államiságát nem csak azáltal vesztheti el, ha intézményei eltöröltetnek, nem azáltal kerülhet igába, ha a fegyveres erő és hatalom lefoglalja az ő közintézményeit, és a maga hatalmába keríti: Magyarország igába kerülhet azáltal is, ha a hatalmak megosztása rendjén nem létesíti azt az egyensúlyt, a mely82'-