Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-538

538. országos ülés 1896. január 21-én, kedden. 241 mely, a mint tudjuk, Magyarországon a legnagyobb, hatalom — erre a dologra nemcsak hogy figyelmeztetve lett, de maga is tudta, mert igen sokan voltak, a kik polgári úton kórházba küldettek, de mivel tökéletesen éptestuek és alkalmasak voltak, visszahozattak. Tudom, hogy a város maga igen nagy áldozatokat hozott, és sokat elkövetett, hogy ezen bajt gyógyítsa. Rendes trachoma-orvosok voltak a városban, sőt a pusztai lakosságot is összeírták, és ki volt adva, hogy az illetők gyógyíttassák magukat. És ime, a baj sokkal nagyobb. De még azonkívül igen sokan vannak azok, kik már eddig is épen ezen betegség folytán majdnem teljesen megvakultak, munkaképtelenek lettek, és igen sokan, a kiknek szemei elgyengültek, és munkaképességükben nagy mértékben korlátolva vannak. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Örvendetesnek tartom, hogy az állam orvosokat küldött ki, de igen félek tőle, hogy már most a beteg gyökeres kigyógyítása igen nehéz lesz. mert tapasztalásból tudom, hogy magasabb korúaknái ezen betegség gyógyítása rendkívüli nehézségekkel jár, és különösen sok időbe kerül. Azt hiszem, évek fognak elmúlni, a míg ezt a betegséget úgy vissza lehet szorítani, hogy ne veszélyeztesse úgyszólván az egész Alföld lakosságánál azt, a mire épen legnagyobb szüksége van: szemevilágát. A midőn, t. ház, ezen dologra felhívom a t. ház figyelmét, egyúttal ki akarok terjeszkedni a többi ragályos betegségekre, különösen a difteriára és skarlatinára. (Halljuk! Halljuk/) Orvosaink azt tapasztalják, s megfigyelésük azt bizonyítja, hogy ezen betegségek különösen a pusztákon lépnek fel, és onnan hurezoltatnak be a városba, a mi áll különösen a trachomáról, s látjuk azt, hogy míg a városban egy harmada a lakosoknak, addig a pusztákon és tanyákon már kétharmada van ezen betegségek által megtámadva. Igaz, hogy e tekintetben befolyással van az is, hogy, igen természetesen, ott a nép jobban gyógyíthatja magát, s ott sokkal többet lehet tenni a betegség elfojtására. De midőn látjuk azt, hogy nálunk a tanyai lakosok nincsenek úgy megállapodva, mint a szegedi vagy épen szabadkai határban, hanem, úgyszólván folyton változnak, a mint az egyes emberek igénye hozza magával, hogy hol künn laknak, hol benn, részint hogy iskoláztatási kötelességüknek eleget tehessenek, részint földjeiket kiadják árendába, viszont a tanyai lakosság úgynevezett kertészkedő része,, ha általában a tanyát megunta, bemegy a városba, ha pedig ott megszorul s nem élhet olyan könnyen, kimegy ismét a tanyára; tehát a tanyai lakosság sűrűen változik, és épen ezért, mert oly sűrűn változik, és mert a tanyákról hordatnak be az ily bajok KÉPVH. NAPLÓ. 1802—97. XXVIII. KüyET. s egyéb ragályos betegségek is, nekem azon óhajom volna, és erre a t. belügyminiszter úr figyelmét is felhívom, hogy miután ma már nemcsak a tanyák lesznek alaposan megvizsgálva, és ott a lakosság a trachoma ellen gyógyítva, ezen ragályos betegségek tekintetében a szerteszét szórt tanyákat is figyeltesse meg külön orvosokkal, de ha ezt nem is lehetne külön orvosok feladatává tenni, intézkedjék, hogy ezen veszedelmes járványos betegségek különböző nemeit a tanyákon gyökeresen kiirtani lehessen. Igaz ugyan, hogy a szerteszét fekvő tanyák azáltal, hogy reparálva vannak, nem olyan könnyen terjesztik a ragályt, de viszont megtörténik az, hogy azon a tanyán a fellépett járvány egész családoknak apró tagjait kiirtja, öt gyermek közül öt hal meg. És méltóztassék meggondolni, hogy igazán milyen óriási csapás ez, különösen nálunk magyaroknál, a kik úgyis olyan kevesen vagyunk. (Igás! Úgy van! Élénk helyeslés a szélső haloldalon.) T. ház! Azt hiszem, és minthogy e tekintetben biztos tudomással nem birok, még azon kérést vagyok bátor intézni a t. belügyminiszter úrhoz, hogy talán szükséges volna az egész Alföldön a trach>mát és ezeket az úgynevezett ragályos bajokat igazán megfigyelés alá venni, mert, engedelmet kérek a t. belügyminiszter úrtól, én ezeknek a hivatalos felterjesztéseknek nem igen hiszek. Míg ugyanis a baj nem olyan veszedelmes, kisebbre teszik. Azt hiszem, hogy az egész Alföldön kivált a tanyák megvizsgálása igazán égető szükség. A mi a közegészségügyi viszonyokat illeti, lehetetlen, hogy per analógiám át ne térjek az állategészségügyi viszonyokra. (Élénk derültség. Halljuk! Halljuk!) S ha veszszük a mai nemzetgazdasági viszonyokat, az állatoknak az emberi élet fentartására szükséges voltát, az állatokban a nemzeti vagyon vesztesége mutatkozik, mely az emberekre is kihat. T. ház! Ép ezeket a bajokat tapasztaljuk az állategészségügyre nézve. Az eddigi hatósági felügyelet, az én ítélőképességem szerint, nagyon csekély, úgyszólván semmi. A ki, t. ház, Magyarország Alföldjét ismeri, a ki tudja, hogy úgyszólván Zombortól egész Szatmárinegyéig mi módon keletkeztek a tanyák ezrei, sőt százezrei, s hogy ezek felett a hatósági felügyeletet a községek és városok elöljáróságai gyakorolják, a melyek kiküldik ugyan az állatorvost, az állatokat összeírják, az tudja, hogy azon óriási távolságok miatt, a melyekben egyes puszták az adminisztráló községhez esnek, az a fölügyelet egészen illuzórius, vagy esetleg csak annyiba megy, hogy a rubrika beteljék, hivatalos jelentés tétessék, de 31