Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.
Ülésnapok - 1892-538
242 * 38, «rszágos ülés 1896. január 21-én, kedden. tulajdonkép az egész dologban nem törteink semmi. Az állategészségügyre nézve az egész országban, különösen a tanyák tekintetében igen erős felügyeletet és állami megvizsgálást kérek. Lehet mondani, hogy ezen a téren — mert ez a legszembetűnőbb — az admiuisztráezió, úgyszólván, nevetségessé válik, mert midőn az állategészségügyi törvényt hoztuk, már alapjában elhibáztuk ott, hogy először csináltunk Ausztriával és Németországgal egy úgynevezett konveneziót, és ahhoz csináltuk a törvényt. És ennek a gyakorlati életben való alkalmazása hova vezetett bennünket? Oda, hogy mindazok a ragadós nyavalyák, a melyek eddig állatainkat megtizedelték, megmaradtak, de épen Németországból, a müveit külföldről, a jól adminisztrált országból kaptunk két igen nevezetes állatbetegséget: a ragadós tüdőlobot és a sertésvészt, a melyek végtelen károkat okoznak most és lesznek hivatva okozni a jövőben. Igaz, hogy ez nem a nagy politikához tartozik, nem az égető napi kérdésekről van szó. De méltóztassanak űgyelembe venni, hogy ha akár a ragadós tüdőlob, akár a sertésvész az alföldi tanyákat inficziálják, mily áldozatokba fog ez kerülni, ép a tanyák szétszórt és nehezen ellenőrizhető volta miatt, mert ott könynyebb a kijátszás, mert elvégre annyi tanyát folytonosan őrizni nem lehet. Méltóztassanak megnézni, hova leszünk '? Odajutunk, hogy permanens lesz nálunk a ragadós állati betegség, mint a hogy van Oroszországban és Romániában. T. ház ! Itt önkéntelenül kénytelen vagyok egy oly kérdést felvetni, amelyet — azt hiszem — mindenki ismer, de tulaj donkép azzal talán igen kevesen foglalkoztak, (Halljuk ! Halljuk !) tudniillik Magyarországnak közgazdagági, népesedési, kulturális és — úgyszólván, — nemzeti szaporodásának kérdése a tanyákon. Ha ismeri valaki a tanyai viszonyokat, tudja, és látja azt, hogy a lakosság, a ki oda kimegy és ott lakik, az áltálában véve, lehet mondani, generálisan véve, gyarapodik, gyarapodik testben, lélekben, vagyonban, és a mit úgy lehet mondani, igazi istenáldásban, a családban is. És ha megnézzük, hogy milyen gyerekek nőnek fel a tanyán, azt látjuk, hogy testi épség, szépség, lehet mondani alkalmatosság és szeretetreméltóság tekintetében a tanyai lakosok messze kiválnak. Tessék a sorozási bizottságokat megkérdezni, tessék azokat a nagyon nagyra becsült katonai köröket meghallgatni, — hisz a kormány részére örvendetesét beszélek, — meg fogják látni, hogy a hadkötelesek is a tanyai lakosok közül sokkal nagyobb arányban válnak be. Jobb a levegő, szabad a mozgás, a gyermek mindig az anyja körűi van, a férj jobban az asszony körül van, (Hosszantartó, élénk derültség.) a közvagyonosodás emelkedik. Igen gyakorlati dolgot mondok, a mit egy igen szerző és szorgalmas gazdától hallottam, hogy míg ő kint lakott a tanyán, csak úgy jött a vagyon, mióta pedig bent van a városban, csak úgy megy a pénz, holott küot a vagyon maga csinálta a pénzt. (Derültség és tetszés.) De hát ha veszszük a dolgot a maga valóságában és látjuk a kárhozatos luxust, mely országszerte dívik, és látjuk á közerkölcsiség meglazuláaát azáltal, hogy az emberek többet költenek, mint szabadna, és látjuk szemben ezzel, hogy kunt a tanyákon egészséges nép lakik, mely magában a természetben keresi gyönyörűségét, a hol fényűzés nem nyilatkozik egyébben, mint jó lovakban, jó ökrökben és jó marhákban és a büszkeséget a szép gyermekekben keresik"; (Helyeslés a szélső baloldalon.) ha mindezt tekintjük, ugyan kinek jut még eszébe gondolkodni a tanyáknak ránk magyarokra nézve egy véghetlen nagy fontosságáról, különösen akkor, mikor a városban, úgyszólván, közönségesen véve, pletyka között él az illető, mindenféle izgatja a népet, az idegesség, mely a felsőbb köröket áthatotta, átmegy a természetbe; a szabad természet fia kint a pusztán, magára támaszkodik, a függetlenségnek igazi alapját képezi, megáll mindenkor, mert ő ott ot hon van, nem fél, ha a kutya ugat, kimegy : ki az? (Zajos derültség.) Tisztelt ház! Ez nem olyan kis kérdés, méltóztassék meggondolni, mi a jövő Magyarország feladata, mi a jövőben követendő helyes politika, (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk!) mert hiszen nem terra incogni a az, miképen fejlődik Magyarország mezőgazdasága. Hogy az átalakulás úgy történjék e, hogy a tanyák szétszórtan, mint kertek és egyes lakások az egész Alföldet behintsék, vagy pedig csoportosan fejlődjenek-e, mint a dorozsmai, szegedi tanyákon, hogy alkalmasak legyenek községekké alakulni: ezt ne méltóztassék oly kevéssé fontosnak gondolni. E felszólalásommal az illető körök figyelmét akartam jó előre felhívni, hogy ne akkorára hilaszszák az intézkedést, mint a trachománál, mikor már nagyobb baj támadt, hanem már most tartsák szemmel, hogyan telepesznek le a lakosok. E tekintetben igen fontos tényezőt képeznek a belviz-viszonyok is. Tudok esetet, hogy tanyát igen alacsony, úgyszólván a vizenyős helyen építettek. Ugyan mondja meg nekem a t. belügyminiszter úr, ki gondoskodik arról, hogy ki hogyan telepszik le a pusztán? Volt-e aira go.idja valakinek, hogy azok, a kik ott letelepszenek, képesek-e megélhetésüket biztosítani ? Pedig ez fontos: a vagyonbiztonság szempontjá*
