Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-528

528. országos ittés 1896. január 9-én, csütörtökön. ÍV költségvetést nem fogadom el. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) B. Bánffy Dezső miniszterelnök: T. ház! (Mozgás. Halljuk! Halljuk.') Mindenek (lőtt, t. ház, nyilatkozni kívánok gróf Apponyi Albert képviselő úrnak az itt bemutatott köz­jogi tankönyvre vonatkozó kijelentésére. Én magam e könyvet nem ismerem, most hallok erről először, a mint a képviselő nr is mondja, csak két év óta van használatban. (Zaj a szélső baloldalon.) Azok után, a miket itt felolvasott, kétségtelen, hogy van benne közjogi sérelemnek nevezhető igen sok kifejezés, melyet hallottam, s magam részéről nem fogom elmulasztani a kérdésééi foglalkozni, és esetleg, a mennyiben tényleg változtatás lesz szükséges, a változtatás érdekében is befolyásomat latba vetni. (Helyes­lés.) Azt gondolom, t. ház, hogy az elmondott, ezen könyvre vonatkozó kijelentése gr. Apponyi Albert képviselő úrnak nem is lehet az én személyemmel szemben kifogás, a mint mon­dotta is. Tehát a másik állítólagos közjogi fogyatkozásra, botlásra térek, melyet már egé­szen én nekem tud be. T. ház! Ismerem, a t. ház is ismeri már régebb idő óta azt a kívánságot, a mely egy önálló magyar udvar­tartás felállítására vonatkozólag az ellenzék különböző körei részéről felállíttatott. (Mozgás a szélső baloldalon.) Mindannyiszor, valahányszor ez a kérdés itt szóba jött, úgy az előző kormány, mint ezen kormány is kijelentette, hogy egy önálló, külön magyar udvartartás felállításának szükségét nem látja. (Mozgás a szélső baloldalon.) Kijelentette azt, hogy ő Felségének belső udvartartása tisztán ő Felségének olyan házi ügye, melyet maga intéz el. Kijelentettem én is, hogy ily értelem­ben ő Felségének elhatározását ismerem, hogy a kérdést rendezni fogja, és ennek következ­ménye, a mint méltóztatnak tudni, hogy ő Felsége nem mint közjogi institucziót, hanem csakis úgy, mint belső udvartartásának állandó képviseletét, itt Budapesten a magyar királyi udvarnagyot beállította. (Zaj a szélső baloldalon.) És, t. ház, mi, kik azon nézetben voltunk, hogy az udvartartás kérdése ez idő szerint nem köz­jogilag rendezendő, úgy tartjuk, hogy a kérdés ezen megoldásával azt, a mit a magyar kormány kilátásba helyezett, és a mit a maga részéről szükségesnek tartott, meg is csinálta. (Zaj a szélső baloldalon.) T. ház! Apponyi Albert képviselő úr a miniszterelnöki ügykörről szólva, és az Ugron Gábor t. képviselő úr által megtámadott hatáskör­és jogkörszaporításra azt mondja, hogy neki szorosan véve az ellen az új ügykörbeosztás ellep kifogásai nincsenek; (Ellenmondások balfelöl.) sőt egy közjogi osztálynak működését a miniszter KÉrvíi. NAPLÓ. 1892—97. XXVIII. KÖTET. elnökségben szükségesnek, sőt helyesnek tartja. Hát, t. ház, ki kell hogy jelentsem, hogy úgy bizonyos határig Apponyi Albert képviselő úr, és sokkal inkább Ugron Gábor t. képviselő úr tévedésben vannak, ha azt hiszik, hogy újabb intézkedések folytán lényegében, sőt talán for­májában is bizonyos beosztásoktól eltekintve, a miniszterelnökség hatásköre újabban változást szenvedett volna. Minazok az ügyek, a mely ügyek ez idő szerint a miniszterelnökség hatáskörébe tartoznak, a miniszterelnökség hatáskörébe tar­toztak az előző időben is. A különbség csak abban volt, hogy a legtöbb esetben, mondhatni, állandóan a miniszterelnök egyszersmind egy másik tárczának is kezelője lévén, az ügyek igen nagy részét nem a miniszterelnökségnél alkalmazott, igen kis számú hivatalnokkal intéz­tette, de intéztette az illető minisztériumokkal, így például az 1868: IX. törvényczikk alap­ján, a szerb görög-keleti ügyek rendezésére vonatkozó 1875. évi rendeletek következtében tartoztak a miniszterelnökség hatáskörébe a szerb egyháznak azon ügyei, a melyek a kongresz­szusi'a, a kongresszus választmányára és mind­azon kérdésekre vonatkoznak, melyek a Magyar­és Horvátországban lakó görög-keleti szerbeket együttesen érdeklik; mert Horvátország autonó­miájára való tekintettel ezen kérdésekben a kultuszminiszter kompetencziája nem volt meg. Ezen ügyek egész nagy sorozatát adják azon kérdéseknek, melyek eddig is a miniszterelnök­séghez jöttek.] A különbség csak az volt, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez kül­dettek át előkészítés végett, de visszajöttek a miniszterelnökséghez végjeges elhatározás és kiadmányozás czéljából. És, t. ház, ezen ügyek újabb időben részletesebben rendeztetvén, a leg­határozottabban szükségesnek mutatkozott az, hogy azon miniszternek közvetlen felügyelete és ügykörében intéztessenek el, aki ezekért felelős. A kérdést megoldani annál inkább láttam szükségesnek egy osztály beállításával; mert talán épen a t. ház kívánságának megfelelően az 1848—49-iki honvédek nyugdíjaztatásának kérdése a miniszterelnökség hatáskörébe tétet­vén át és épen az illető honvédek nyugdíjaz­tatásának rendes és szabályszerű kezelése érde­kében; e czélból már úgyis egy osztály beállí­tására volt szükség, a mely osztály együttesen a szerb ügyekkel ezen kérdéseket kezeli. És ha veszszük, t. ház, hogy ezenkívül a honos­sági ügyek 2000 számon fölül, a fordítási ügyek 2000 számon fölííl szaporítják a minisz­terelnökség ügykörét, ha tekintetbe veszszük, a mint jeleztem, a szerb ügyeket, a miniszter­elnök folyó ügyeit, azon tárgyalásokat, melye­ket úgy a közös kormánynyal, valamint az osztrák kormánynyal folytatnia kell és azon 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom