Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-537

587. országos ülés 1896. január 30-án, hétfőn. 223 páiy Gyula képviselőtársam auuak idején itt, a 67-es alapon álló pártokról szólva, kifejtette. Erre nézve csak azért tettem meg észrevételeimet, hogy jelezzem álláspontomat azzal az akczióval szemben, a melyet t. képviselőtársam megindított. Különben kijelentem, hogy a belügyminiszteri tárcza költségvetését sem általánosságban, sem részleteiben nem fogadom el. (Helyeslés a haloldalon és a középen.) VargLCS Imre: Félreértett szavaim helyreigazítása czéljából kérek szót. (Halljuk! Halljuk!) Az előttem szólt t. képviselő úr a múlt napokban tett igénytelen felszólalásom ötletéből oly értelmet tulajdonított szavaimnak, a minő abban nem foglaltatik, a milyenben én azokat nem mondhattam, és nem is mondottam. Azt mondotta ugyanis, hogy én is pálczát törtem azon rendszer felett, hogy a viczinális vasúti engedélyek jutalomképen adatnak. Ezt én nem mondtam, és nem mondhattam, mert tudom, hogy az előzetes engedély megadása semminemu feltételhez kötve ninesen és hogy az jutalomnak nem mondható. S midőn én a viczinális vasutakat említettem, csak annyiban vontam azokat a belügyi tárcza körébe, mert némely községek annyira tűlterheltetnek a hozzájárulás által, hogy sem az admiuisztráczió helyesbítésére, sem pedig más fontos intézmények létesítésére jövedelmeiket nem fordíthatják, hanem csakis a viczinális vasútaknái lekötött tőkéik törlesztésére. Nem tartottam és nem is tartom helyesnek azt, hogy ha a viczinális vonalak nem az illető vidékek érdekeinek megfelelőleg, hanem egyesek által kizárólag nyerészkedési vágyból létesíttetnek. Ez volt az, a ^mit a múlt alkalommal is mondottam. Josipovich Géza jegyző: Tuba János ! Tuba János: T. ház! A belügyi tárcza költségvetése felett megindult vitát kétségtelenül a választási visszaélések, és az ezzel kapcsolatos kérdések dominálták. A dolog természete szerint tehát én sem térhetek ki ez elől, hogy a kérdésekkel ne foglalkozzam. Mielőtt azonban ezt tenném, hódolva a parlamenti szokásnak, néhány megjegyzést óhajtok tenni, részint a közvetlenül előttem szólott t. képviselő úr részint a már korábban felszólalt t. képviselő urak némely észrevételére. (Halljuk! Halljuk!) Péchy Tamás t. képviselő úr a belügyi tárcza költségvetésének el nem fogadására nézve a legfőbb indokot abban találja, hogy közigazgatásunk oly rossz, a milyen még sohasem volt. Bocsánatot kérek, ezt az állítást aligha teszi meg olyan ember, a ki a magyar közigazgatást gyakorlatból ösmeri. A közigazgatás minden vonalon ennek a leghatározottabb czáfolata, és én megvallom, nem merem, és nem is tartom helyesnek, ilyen mértékben megbélyegezni Magyarország egész közigazgatási tisztviselői karát. Tény az, hogy vannak hiányok, fogyatkozások s mi sem látjuk a közigazgatás állapotát egészen ideálisnak, de hiszen épen azért, mert ezt nem látjuk, foglalkozik a kormány a lehető legkomolyabban a közigazgatás reformjának kérdésével, a közigazgatási hiányok orvoslásával. Azt mondja a t. képviselő úr, hogy azelőtt legalább a községi közigazgatás volt jó; most azonban még ez is nagy mértékben rosszabbodott azóta, hogy az állami anyakönyvek vezetésével a községi jegyzők bízattak meg. Az a kis teendő, a mi e réven a községi jegyzőkre hárul, nem ronthat valami nagyot a közigazgatás állapotán. De más részről nem szabad figyelmen kivűl hagyni, hogy épen az állami anyakönyvvezetés behozatala révén közigazgatásunk új szereket nyert, hogy az állami anyakönyvvezetés ellátása miatt több új hivatal remlszeresíttetett, a melyeknek összes munkakörét az anyakönyvvezetéssel járó teendők ki nem merítvén, ezeknek ereje azután felhasználható a közigazgatás érdekében is, így ez a közigatás javítására is szolgál. Hogy pedig csakugyan nem olyan rossz a mi közigazgatásunk, azt legjobban mutatja az, hogy a közigazgatás ellen más konkrét vádakat felhozni nem hallottam, mint csak a fővárosi illemhelyek és a patika kérdését. Nem akarok ezen kérdésekkel foglalkozni, csak Péchy Tamás képviselő úr azon felfogására van megjegyzésem, mintha a miniszter úr ebben a kérdésben úgy döntött volna, a hogyan dönteni nem lett volna jogosult azért, mert ahhoz, a mi az általa kiküldendő kormánybiztosnak jogában állott volna, neki nem volt joga. Ezt a felfogást én nem oszthatom; de különben is a miniszter úr ezt az érvet több más érv mellett hozta fel álláspontja helyességének igazolására, mert hiszen rámutatott arra, hogy joga volt ezen kérdésben úgy dönteni, a mint döntött, minthogy ezt a törvény meg nem tiltja. Már pedig ha a törvény ezt nem tiltja, ha az eddigi gyakorlat mindig ilyen volt, és ha ez az intézkedés, a döntésnek ez a módja, csakugyan a főváros közjavára szolgált, nem látom be szükségét annak, hogy e kérdéssel itt tovább foglalkozzunk. Kun Miklós t. képviselő úr pedig pénteki felszólalásában azzal indokolta a belügyi tárcza .költségvetésének el nem fogadását és a belügyi kormányzat iránti bizalmatlanságát, hogy a közigazgatási tisztviselők kortes szolgálat békóiban állanak. Ha ezen békók megvannak ma, akkor bizonyos, hogy megvoltak a múltban is, mert hiszen nem csak ma, hauem a múltban is mindig zengett választási visszaélésekről, tisztviselők korteskedéseiről az ének. Úgy tudom, hogy