Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-528

ifi 528. országos ülés 1896. január 9-én, csütörtökön. hanem két alaptörvény, melyek egyike Magyarországon, másika Ausztriában hozatott meg, és melyek eredményökben kongruensek. Midőn azután e tankönyv áttér az államfő állásának fejtegetésére, az államfőben e két minőséget, az osztrák császári és a magyar királyi minőséget nem különbözteti meg. De nemcsak meg nem különbözteti, hanem oly irányzatosan összezavarja, hogy az államfőről szóló fejezetben a a következő tétel foglaltatik: »Zur Bestreitung der Áuslagen des Allerhöchsten Hofstaates wird ein jähiiieher Beiírag in der Höhe von 9'3 Millionen Gulden geleistet, weleher je zur Hälffce von den beiden Theilen der Monarchie getragen wird«. Hát itt az udvartartási költségeket egyenesen megteszi közös ügyekké, a melyek a többi közös ügyektől csak annyiban különböznek, hogy nem a quóta szerinti arányban, hanem 50—50%-os arányban viseli azokat az egyik és a másik állam. Abban a fejezetben, a melyben a közös ügyekről szól ez alatt a czím alatt: »Gremeinsame Einriehtungen«, helyesen felsorolja a közös ügyeket, de hozzáteszi, hogy a két állam, vagy a mint magát kifejezi, a két Staatsgebiete »sind ferner gesetzlich verpflichtetgewisse andere Angelegenheite nach gleichen, von Zeit zu Zeit vereinbarenden Grundsätzen zu behandeln«. E szerint tehát tö rvényesen kötelezve volna a monarchiának két állama bizonyos ügyeket azonos, időről-időre megállapítandó elvek szerint tárgyalni. Ezek közé az ügyek közé, mint a t. hallgatóság már gyaníthatja, a vám- és kereskedelmi szerződést, a védszervezetnek megállapítását stb. sorolja, a melyekre nézve a mi törvényeink — ha jól tudom — azt mondják, hogy ezekre nézve megkísérlendő az egyezség, s arra az esetre, ha az egyezség a védrendszer megállapítására nézve nem sikerül, semmi províziót nem tartalmaz, a miből a ház jelenlegi t. elnökének a véderőjavaslat tárgyalása alkalmával adott magyarázata szerint igen helyesen nz következik, hogy nem lévén törvényes provízió : erre az esetre mindkét állam fentartja önrendelkezési jogát. A vám- és kereskedelmi szerződéssel kapcsolatos ügyekre nézve pedig az 1867 : XII. tcz. világosan fentartja az országnak önrendelkezési jogát, és csak azt teszi törvényes kötelezettségévé, hogy az egyezség megkisérlendő, és annak meghiúsulása esetén mindkét állani önállósága helyreáll. Ezeket a törvényes intézkedéseket egyenesen letagadja, és azoknak ellenkezőjére változtatja át az a közjogi tankönyv, a melyet a magasabb katonai tanintézetekben előadnak. Én csak a legfőbb pontokat emeltem ki, egyes kisebb részletekre nem is akartam a ház figyelmét fölhívni. De a felhozottak is elegendők annak bizonyítására, hogy ilyen tankönyvnek előadásával nemcsak nem érjük el azt a czélt, a melynek szempontjából azt a magasabb katonai tanintézetekben behozatni kibántuk, hanem annak épen az ellenkezőjét. (Igaz! Úgy van! balfelöl,) Nem érjük el azt, hogy a hadsereg magasabb köreiben helyes közjogi fogalmak terjedjenek el, hogy Magyarország közjogi helyzetének helyes felfogása biztosíttassák, hanem ellenkezőleg, államköltségen föntartott tanerőkkel mesterségesen beleviszik a hadsereg magasabb köreibe a közjogi helyzetnek feje tetejére állított téves felfogását. (Igás! Úgy van! a baloldalon.) Hiszen nem arról volt szó, a mikor a közjogi tankönyv behozatalát követeltük, hogy a leendő katonatiszteket kitanítsuk, hogy delegáczió, hogy magyar minisztérium, hogy magyar képviselőház, osztrák Reichsrath létezik, mert ezek nyilvánvaló tények, melyeket mindenki az újságokból tud; hanem arról volt szó, hogy e tényeknek közjogi jelentőségét tanulják apprecziálni; arról volt a szó, hogy Magyarország közjogi, állami önállóságával ismerkedjenek meg; annak tudatát és tiszteletét a katonai nevelés körében megnyerjék. (Helyeslés a baloldalon.) Ez a tankönyv ennek a ezélnak nem szolgál, sőt azt egyenesen lehetetlenné teszi, s ellenére működik. Ennél fogva kérem a miniszterelnök urat, adja ki e tankönyvet tanulmányozás és megbírálás végett a miniszterelnökség közjogi osztályának, kérjen be attól a közjogi osztálytól jelentést erre a tankönyvre vonatkozólag, és ha — a mint nem kétlem — ez a jelentés őt e tankönyvnek helytelen irányáról felvilágosítja, tegye meg a kellő lépéseket, hogy annak alkalmazása a katonai tanintézetekben rögtön megszűnjön, {Helyeslés balfelöl.) és indítsa meg az eljárást arra, hogy egy korrekt irányú közjogi tankönyv kozassék be a katonai tanintézetekbe. (Helyeslés.) De addig, míg ez nem lehet: jobb semmi, mint ez; mert az azután valósággal botrányos állapot volna, hogy ha mi a magunk költségén, a magunk által fentartott katonai nevelőintézetekben téves, Magyarország állami önállóságát tagadó, azzal ellentétes tanokat hirdetünk és adatunk elő. (Helyeslés a balés ssélsö baloldalon.) Minthogy azonban az általam felhozott két közjogi sérelem elsejeért egyenesen a miniszterelnök felelős, és mivel az általános költségvetési vitában sokszor és részletesen kifejtettem indokok folytán azt az egész kormányzati irányt, mely a miniszterelnök úrban nyeri kicsúcsosodását és vezetését, nem helyeselhetem, iránta j bizalommal nem viseltetem, a miniszterelnöki