Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-536

536. országos ülés 1896. január 18-án, szombaton. 209 tekintetből is törlendők. Hanem, minek jöttek létre? Ez — a mint előbb mondottam — a politikai oldala a kérdésnek. A 80-as években, a mikor olyan zavarosak voltak az idők, és épen a horvátok és magyarok közt nem volt egyetértés, tudjak, hogy a horvát országgyűlés többsége még követelte is akkor a regaikoíáris deputácziókat, hogy a kérdések tisztáztassanak. Akkor jött ez létre, még pedig azért, mert a képviselőknek lelkét analizálni nem lehet, és fordultak elő esetek, hogy a tisztességnek da­czára ilyen képviselők, a kik nemzeti program­mel jöttek ide, később zavart csináltak a poli­tikában. Vannak oly pillanatok is, a midőn a sza­badelvűséggel nem lehet kormányozni. (Mozgás a szélső baloldalon.) Nem lehet mindig azt köve­telni, hogy egy időben legyen szabadelvűség is, és sikeres politika is. Miért ülünk mi csak 40-en itten? Hol van itt a szabadelvűség? Hiszen 60-an kellene, hogy legyünk a népszäm szerint. Ez nem szabadelvű politika, de annak idején jogosult volt, és annak a kormánynak, mely számunkat 40-ben állapította meg, beismerem, hogy igaza volt. (Halljuk! Halljuk!) Ugron Gábor igen tisztelt képviselő úr egy képviselőt, a ki kilépett a horvát többségből, összehasonlított a horvát bánnal. Hát tíz esztendő volt szükséges, míg egy olyan magyar hazafi, a kinek neve gr. Khuen-Héderváry (Élénk éljenzés a jobb­oldalon.) igazi többséget kaphatott, és akkor ta­lálkozik itt a magyar képviselőházban oly kép­viselő, a ki ilyen magyar hazafit mer össze­hasonlítani egy oly képviselővel, a ki egy időben maga találta fel a magyar-horvát állampolgár­ságot, és 10 esztendő után kifogásolta azt. (Helyeslés a jobboldalon.) Ugron Gábor: A bán haragja nem ijeszt meg senkit! Tomasits Miklós: Igen jól tudjuk, hogy a kiegyezési törvény hézagos, hogy abban a magyar zászló jogosultsága, betűje szerint benn­foglalva nincsen, és hogy a magyar regnikoláris bizottságnak 1886-ban a törvény magyarázatához kellett nyúlnia. És mit csinált a horvát bán? Épúgy, mint a magyar miniszterelnök, hivat­kozott a horvát országgyűlésen arra, hogy ez a zászló jogosult, még pedig a 48-iki törvények alapján. Ez volt, uraim, az első eset, hogy merte valaki a horvát országgyűlésen vitatni a 48-iki törvények érvényét Horvátországban. (Élénk éljenzés és helyeslés jobbfelöl.) Én nem kérdem, nem is akarok bocsátkozni annak bírálatába, hogy jogosúlt-e ennek a vita­tása vagy nem, hanem az a férfiú oly hazafias volt, hogy ezt csinálni merte, és az ő érdeme, hogy mi, a nemzeti párt, nem kérdeztük akkor, hogy mi érvényes a törvény betűje szerint, hogy KÉPVH. swrtó 1892—97. XXVIII. KÖTET. benne van-e a törvényben vagy nincs, hanem mit követel a közös állam érdeke és méltósága. (Élénk éljenzés, helyeslés és taps jobbfelöl.) Ne követeljék tőlünk, hogy midőn mi egy­részt jó, hazafias politikát csinálunk, másrészt azt az egyetlenegy embert Horvátországban, a ki magyar hazafiságát tettel is dokumentálni tudja, sérteni engedjük, és azt Szó nélkül hagyjuk. Mi nem vagyunk boszorkányok. Miként lehes­sen az osztrák politikával szembe állanánk, hogy ha ilyen magyar hazafit nem becsülünk meg? (Élénk éljenzés és helyeslés jobbfelöl.) En elismerem, hogy Ugron Gábor igen tisztelt képviselő úr bona fide, jóhiszeműségből mondta azt, a mit mondott. Nem is akarom ezt kifogá­solni, hanem mint horvát képviselőnek, és egy­úttal, mint a magyar országgyűlés képviselőjé­nek is, kötelességemnek tartottam, hogy e beszéd­nek rossz hatását Horvátországban paralizáljam. (Hosszantartó zajos helyeslés, éljenzés és taps jobbfelöl. Mozgás a szélső baloldalon.) Ugron Gábor: T. ház ! Elnök: Ugron Gábor képviselő úr szemé­lyes kérdésben kíván szólani? Ugron Gábor: Személyes kérdésben és szavaim értelmezése ezé íjából kérek szót. Igen örvendek, hogy a túloldalon is a befagyott ajkak megnyíltak újból egy hivatalos személy éljen­zésére. De erre szükség nem volt, mert én Khuen-Héderváry horvát bánt személyében nem támadtam meg. (Mozgás jobbfelöl.) Nehéz fel­fogású embereknek meg kell magyaráznom a dolgot. (Halljuk! Halljuk '. a szélső baloldalon.) Azt mondtam, hogy a horvát nemzeti párt­nak klub szabályai arra vezetnek, hogy mindig hivatva legyen, bárki legyen a horvát bán és a politikai hatalomnak kezelője, a maga politi­kai befolyásával, úgy mint itt történik, meg­alkotni a többséget ott Horvátországban, a mely többség megválasztja a magyarországi kép­viselőket, és a magyarországi képviselők egy pártot képviselnek itten. Azt mondtam, hogy ha a klubnak azon szabályai fennálla­nak, és ha a többséggel valaki ellentétbe jön, akkor az tartozik az országgyűlésen képvíseiői mandátumáról lemondani, ez a politikai hatalom kezelésére és a képviselők megrendszabályozá­sára való eszköz. Ezt állítottam, tekintet nélkül a személyekre, mert ennek azután az a követke­zése, hogy nem az irányelvek, a melyek a kép­viselőt megválasztása alkalmával mandátumhoz juttatták, hanem azok a pártviszonyok, azok a sze­mélyes érzelmek, a melyekkel a párt tagjai a hatalom képviselőivel szemben állanak, jönnek figyelembe és érvényesülnek. Ennek következése, hogy akárki legyen horvátországi bán, azt épen úgy fogják dicsőíteni, mint Khuen-Héderváry grófot. így történt a múltbau, így fog történni 27

Next

/
Oldalképek
Tartalom