Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-536

210 &86. országos ölés 1896. január 18-án, szombaton. a jövőben. (Ellenmondás a jobboldalon.) Nagyon természetes, hogy azok a férfiak, a kik negyven szavazatot egy kosárban gondolkodás nélkül kapnak, szintén helyeslik ezt a politikát. (Zaj.) Elnök: Kivan még valaki a kérdéshez szólni? Többé szólani senkisem kivan; a vitát bezárom. Az igazságügyminiszter úr kivan szólani. Erdély Sándor igazságügyminiszter: T. ház ! Miután azt látom, hogy abban a kérdésben, hogy a fenforgó esetben a képviselői mentelmi jog sértése nem forog fenn, mindnyájan egyetértünk, nézeteltérés köztünk nincsen; én az ügy érdemére reflektálni ég annak tárgyalását tovább húzni nem kívánom. Hozzákivánok szólni csak a beadott határozati javaslat és indítványhoz. A határozati javaslat Olay Lajos képviselő társamtól származik, és abban egy 15-ös parlamenti bizottság kiküldését hozza javaslatba. Sajnálatomra, én ehhez a határozati javaslathoz nem járulhatok. Méltóztatnak tudni, hogy a reverzálisok idejében több municzipium a képviselőházhoz feliratokat intézett, hogy a reverzálisok kérdésében intézkedés történjék, a képviselői függetlenséget biztosító intézkedésekkel. Méltóztatnak tudni, hogy ezeket a kérvényeket — gondolom 36-ot, vagy 43-at — a képviselőház a kúriai bíráskodás tárgyalására kiküldött bizottsághoz küldötte azon czélból, hogy ezen kérvények érdemét vizsgálat alá véve, esetleg konkrét javaslattal jöjjön a ház elé. T. ház! A bizottság ezeket a kérvényeket beható, alapos tárgyalás alá vette, és körültekintő megfontolás után arra a meggyőződésre jutott, hogy ezekben a kérdésekben mentelmi jogszabályokat hozni nem lehet. Jelentésében azonban tárgyalja ezen kérdést, és habár nem is határozottan körülírt, de mégis indítvány foglaltatott jelentésében, a mely oda csúcsosodik ki, hogy esetleg a házszabályok revideálásakor, a kúriai bíráskodásról szóló törvény létrejötte alkalmával, a kiküldendő bizottság ezekkel a kérdésekkel is foglalkozzék, és a lehetőséghez képest a házszabályokban igyekezzék ezen kérdést megoldani. Nézetem szerint, bárhol a hol az erkölcsi kényszerek ellen a ház függetlensége iránt intézkedések tétetnek, az máshol, mint a házszabályokban, alig történhetik. Mert azzal könynyen tisztában vagyunk, hogy a képviselői immunitás szabályozását tárgyaló törvénybe az sehol a világon nem jöhet bele. De az összeférhetetlenségi törvénybe is igen nehéz azokat a kérdéseket beilleszteni és úgy szabályozni, hogy azok gyakorlati haszonnal bírhassanak. Miután e szerint a ház előtt már egy külön bizottságnak a jelentése, épen a reverzálisok kérdésében, elintézetlenül fekszik, én nem tartanám szükségesnek, nem tartanám ezélszeríínek azt, hogy most, mielőtt e bizottság ép e kérdésben határozott és intézkedett volna, egy másik országos bizottság küldessék ki ennek a kérdésnek a tárgyalására. Ez okból kérem Olay Lajos képviselőtársamnak indítványát el nem fogadni. (Helyeslés jobbfelöl.) A mi már most az Issekutz Győző t. képviselő úr indítványát illeti: tekintettel arra, (Halljuk! Halljuk!) hogy ez az indítvány egy általános elvi kijelentést tartalmaz, minden konkrét esetre való czélzás nélkül; tekintettel arra, hogy az ebben kimondott elv, a mentelmi bizottság jelentésében kifejtett elvekkel ellentétben épen nincs, — a kormány részéről kijelentem, hogy ezen indítvány elfogadása iránt nincs észrevételem és azt elfogadom. (Általános helyeslés.) Elnök : Szavazás előtt szó illeti még a bizottság előadóját. Kíván-e vele élni? Mohonyi Gyula előadó: Csak néhány perezre. (Mosgás a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Minthogy eléggé konstatálva van, hogy a íüentelmi bizottságnak javaslata egy részről sem támadtatott meg, ahhoz mindenki hozzájárul, nagyon rövidre fogom szorítani zárszómat. Szederkényi Nándor képviselőtársam, daczára annak, hogy hozzájárult a mentelmi bizottság indítványához, mégis okolta a mentelmi bizottságot, különösen annak előadóját, mert azon klub-szabályok, melyekben a becsületszóval való kötelezés kitétele van, nem lettek a bizottság jelentésébe felvéve, azokat elhallgatta. Én nyomban kikorrigáltam közbeszólással, hogy igenis ez a klub-szabályokban benna van, de külön a bizottság jelentésébe azért nem tartottam szükségesnek ezt a kitételt felvenni, mert én csak egyféle becsületességet ismerek, az adott szót ép oly kötelezőnek tartom, mint a becsületszót, ebben különbséget én nem teszek, s azért figyelmeztetem Szederkényi Nándor képviselőtársamat, hogy ő is bizonyára ismerni fogja az Alkoránnak azon mondatát: »Nagy úr a tenger, nagy úr a szélvész, de legnagyobb úr az adott szó, a mely elől nincs menekvés.« Végül még csak Szederkényi képviselő úrnak azon kifejezésére kell reflektálnom, hogy ő — bár védelmezte horvát képviselőtársainkat s azt határozottan ki is fejezte — tőlük a képviselő legnagyobb jogát megtagadta, mintha a horvát képviselők nem meggyőződésük szerint szavaznának, mintha ők ide rendeltetnének, szavazattöltelékek volnának. Ezt nemcsak az ő nevükben, hanem minden képviselőtársunk nevében kénytelen vagyok visszautasítani.