Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-536

586. országos ülés 1898. január lS-án, szombaton. 207 eljárást követhet, mely az illető képviselő meggyőződése szerint a klubnak, a pártnak programmjával ellenkezik, s a mely azután minden ilyen esetben kötelességévé teszi a képviselőnek, hogy ha a klubbal ellenkezésbe jön, és a klubtagságról lemond, magyarországi mandátumát tartozzék letenni. Ez nagyon eltérő dolog attól a tisztán erkölcsi kötelezettségtől, mely a kifejtett programúiból önként keletkezik, mert ez mintegy előre konstituált hatóság ítéletétől teszi függődé, legalább erkölcsileg, hogy vájjon egy képviselő a maga magyarországi . mandátumát megtarthatja-e, igen, vagy sem? Ebből indult ki Issekutz Győző t, képviselőtársam, midőn indítványát megtette. Én, mint mondám, teljes készséggel elismerem, hogy horvát képviselőtársainknak, mikor klub-szabályaikat megalkották, nem ily becsempészett utasítási-jog felélesztése volt a szándékuk ; készségesen elismerem, hogy ők ezt a szabályt enyhén, és oly szellemben alkalmazzák, a melyet talán el lehetne fogadni; de maga a szabály a maga szövege szerint — ezt konstatálnom és fentartanom kell —- a mi parlamentáris instituczióink szellemével ellenkezik. És épen azért, mert az ő jóhiszeműségükben nem kételkedem, a specziális esetből kiindulva, semmi konkrét intézkedést nem javaslok ; de azoknak a félreértéseknek elkerülése végett, a mik támadhatnak, ha a magyar képviselőház ezt a parlamenti szempontból nem egészen korrekt esetet egyszerűen tudomásul venné és ezáltal mintegy impliczíte rendjén levőnek elismerné, tartom szükségesnek, hogy a magyar képviselőház, mint azt Issekutz Győző! t. barátom indítványozta, egy általános jellegű kijelentést tegyen, a mely útját vágja annak, hogy bárkivel szemben, bármi néven nevezendő reverzálisok vagy klub-határozatok alapján ily erkölcsi kényszer létesítése jogosultnak elismertessék. Ezt czélozza Issekutz Győző t, képviselőtársam határozati javaslata, a midőn minden vonatkozás nélkül egy konkrét esetre, hogy ilyen nézetek ég szokások el ne harapódzanak, a ház által kimondatni kiváuja, hogy minden oly előzetes megállapodás vagy előzetesen vállalt kötelezettség, mely a képviselőt ebbeli minőségében erkölcsi kényszer alá helyezi — különböztessük jól meg a kötelezettséget a kényszertől — a fennálló törvények szellemével ellenkezik. Ezért ajánlom a t. háznak az elintézés e módját, mely horvát képviselőtársainkra nem sérelmes, de a parlamentáris elveknek a maguk tisztaságában való fentartása szempontjából, felfogásom szerint, szükséges. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Josipovich Géza: T. ház! (Halljuk! Halljuk/) Egész rövid nyilatkozatra kérem a t. ház becses türelmét. Szederkényi Nándor t. képviselőtársam azt mondta, hogy a horvátországi képviselők nyilatkozatot állítottak ki, mely szerint ök a 22. §-t az esetben, ha talán a többséggel kollizióba jönnének, nem fogják betartani, mandátumukat ennek folytán le nem teszik, és ez által a becsületszóval, melyet adtak, játszanak. Ezzel szemben méltóztassanak a nyilatkozat szövegét elolvasni, és látni fogják, hogy a mit t. képviselőtársam állított, nincsen benne. Mi egész röviden kinyilatkoztattuk, hogy a klub-statutumok egyáltalán nem tartalmaznak oly rendelkezést, melyek által mi mandátumunk vagy szabad cselekvésünkben feszélyezve éreznők magunkat, mert mindazokat, a melyek benne foglaltatnak a klub-statutumokban, olyanoknak tartjuk, a miket már a politikai tisztességérzet magában véve parancsol. Ez egész más, mint a mit a t. képviselő úr állít. Egyébként kijelentem azt is, hogy mi arra az esetre, ha a horvát országgyűlés nemzeti pártjának több • ségével ellentétbe jutnánk bármikor, mandátumunkat nem a 22. §, hanem saját egyéni politikai tisztességérzetünk alapján fogjuk letenni. Végűi még kijelentem, hogy Issekutz Győző t. képviselő úr határozati javaslatát elfogadom! Illyés Bálint jegyző: Ugron Gábor! Ugron Gábor: T. ház! Ez a kérdés sokkal fontosabb, mint a milyennek első pillanatra látszik. Ez a kérdés származik a horvát országgyűlési képviselők egy oly klubstatutumából, melynek intézkedései tisztán uralkodási czélzattal és pártszervezési s pártfegyelmi szempontból vannak megalkotva. Mit tesz az, hogy havalaki a nemzeti pártklub többségével ellentétbe kerül, akkor a magyar országgyűlésen nyert mandátumáról le kell mondania? Hisz például 1872-ben történt a választás a bihari pontok alapján, és én megválasztattam, mint balközépi képviselő a bihari pontok vallása alapján, s mikor ez az országgyűlés a közepén volt már, az a párt a maga elveit feladta, és a végén már elveiről lemondott. Az a kérdés, hogy én, a ki klub többségével ellentétes álláspontot foglalva el, az elvek mellett megmaradtam, és állok ma is, én jutottam-e abba a kényszerhelyzetbe, és nekem kellett volna e mandátumomról lemondani, vagy pedig azon klubtöbbségnek, mely elveit megtagadva, zászlóját cserbenhagyva, az ellentáborba ment át ? (Tetszés a szélső baloldalon.) Egy képviselőt legelső sorban az kötelezi, hogy a megválasztása idejében vállalt kötelezettségeknek, politikai iránynak eleget tegyen, és megválasztásához őt az a becsületbeli kötelezettség fíízi, hogy azon Ígéreteket valósítsa, a melyek valósítáI sara a mandátumot nyerte. így a horvát nem-