Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-536

206 B36- országos üle~a r§96.jannár 18-án, szombaton. zágrábi, a másik a budapesti. A 3. §. pedig azt mondja, hogy ugyanezen klubszabályok a budapesti klubra is alkalmaztatnak. Gyurkovics György: A mi klubunkra! Szalay Károly*: Természetes dolog. Ha tehát a budapesti klub elhatározza azt, hogy a képviselő űr így, vagy úgy szavazzon, a képviselő becsületszavával van arra kötelezve, hogy ezt megtegye. (Ügy van!) De még egy körülmény forog itt fenn. Szederkényi Nándor t. képviselőtársamnak azon megjegyzése, hogy a horvát képviselő urak ide mintegy falanx-szal dirigáltatnak, hogy bizonyos esetekben a kormánynak hiányzó szavazatai kiegészíttessenek. No hát ez is benn van a klubszabályokban, mert a 23. §. világosan megmondja, hogy ha a szükség ágy hozza magával, hogy a képviselő uraknak egész számban kell megjelenniük, akkor a horvát miniszter úr a képviselő urakat meghívja, és a ki másodszor sem jő ide erre a meghívásra, az mandátumát letenni köteles. (Derültség a szélső baloldalon.) Hát azt gondolom, hogy ép a képviselő úr előadásából világos az, hogy a horvát képviselő urak legalább is leplezett utasítással vannak ellátva, ez pedig a törvénynyel ellenkezvén, igen is támogatom szavazatommal Olay Lajos t. kéjtviselőtársam javaslatát. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Illyés Bálint jegyző: Gróf Apponyi Albert. Gróf Apponyi Albert: T. képviselőház! (Haltjuk! Halljuk!) Mindenekelőtt megnyugtathatom Gyurkovics György t, képviselőtársamat abban az irányban, hogy távolról sem szándékozom ebből az inczidensből úgynevezett horvátvitát előidézni. Én az egész dolognak elvi szempontból tulajdonítok fontosságot. A parlamentnek összealkotása, a képviselő helyzetének ebben a parlamentben nagyfontosságú elvi kérdése kerül itt megbeszélés alá, a mit én néhány szóval, a mennyire tőlem telik, kellő világításba hozni iparkodom, nem tekintve azt, hogy itt horvát-szlavonországi vagy más kerületből megválasztott képviselőkről van-e szó? (Helyeslés balfelől.) Én a legtávolabbról sem gyanúsítom horvátországi t. képviselőtársaim eljárásának jóhiszemtíségét, intencziójának korrektségét; tisztán elvi szempontból akarom a kérdést tárgyalni. (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőtársam Gyurkovics György, valamint azok a t. horvát képviselő urak, a kik a mentelmi bizottság előtt nyilatkoztak, azt , mondották, hogy a sokat érintett klubszabályoknak az a szakasza, a melyet én egyedül tartok fontosnak, a most szóban forgó ügynek szempontjából, tudniillik, a mely őket a magyarországi mandátumról való lemondásra kötelezi, ha a nemzeti párt klubjából kilépnének, — mondom, — ezt az intézkedést úgy Gyurkovics György t. képviselőtársam, mint azok a horvát képviselő urak, a kik a mentelmi bizottság előtt megjelentek és nyilatkoztak, (Halljuk! Halljuk !) azonosították azzal a tisztességbeli kötelezettséggel, a mely az én felfogásom szerint is mindenkit arra kötelez, és erkölcsileg, becsületbelileg ahhoz köt, hogy választói előtt adott nyilatkozatához azok előtt kifejtett programmjához addig, míg azok mandátumát b(rja, ragaszkodjék, vagy ha meggyőződése, vagy a körülmények változásával attól eltérni szükségesnek látja, ezt az ő elhatározását küldőivel közölje, küldői előtt indokolja, és a továbbiakban azután a konzequencziákat levonja. Nem szeretném, ha e két dolog összezavartatnék. (Úgy van! balfelöl.) Nem szeretném, ha ami tiltakozásunk, minden oly külső kényszer ellen, a mely a jogilag megszűnt utasításokat erkölcsi kényszer útján kívánja megint a parlamentáris életbe bevinni, oly magyarázatot nyerne,, mintha mi, és épen mi, nem vennők nagyon szigorúan, és nem kívánnók nagyon szigorúan vétetni ezt az erkölcsi kötelezettséget, mely a közönséggel szemben az elveszett utasítási jogot pótolja, azt a tisztességbeli kötelezettséget, a mely nem engedi, hogy a megválasztott képviselő szavával játszszék, és követeli, hogy választói előtt tett nyilatkozatának megfeleljen. Mi csak azt követeljük, hogy mindez a nagy nyilvánosság előtt történjék; mi csak azt követeljük, hogy a kényszernek semmi más neme ne állhasson fenn, mint ép azon tisztességbeli kötelezettség és annak érzete, a mely minden lelkiismeretes embert adott szavához, tett nyilatkozatához köt. Mi csak tiltakozunk minden oly titokban elvállalt, vagy a fennálló törvények szellemével ellenkező, egyes egyénekkel szemben elvállalt kötelezettség ellen, mely akár reverzális, akár klubszabáíy alakjában, vagy akár bármiféle néven nevezendő alakban többé nem a képviselő lelkiismeretének megítélésére bízza e kötelezettség teljesítését, hanem egyes egyéneknek — legyenek ezek bár egyes választók, legyenek bár klubok — mintegy judikatúrát, mintegy visszahívási jogot ad a képviselővel szemben. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Én, t. ház, nem tehetek róla, de ebben az esetben az utóbbi jelenséget látom fenforogni; mert hiszen a sokat emlegetett klub-határozat nem valami politikai irány fentartásához köti a klub-tagokat, hanem ahhoz a tényhez, hogy azon klubnak tagjai maradjanak, (Közbeszólások a horvát képviselők padjairól: Programmjáhoi hű maradjon!), mely klub esetleg — nem mondom, hogy tenni fogja, de esetleg — programmját meg is változtathatja, a mely klub egyes esetben oly