Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-535

535. országos ülés 1896. január 17-én, pénteken. 193 választásokat. Miért? Mert féltettük a kiegyezést.* És akkor következik, t. ház, a mit a költő mondott: »Das ist der Fluch der bősen That, dass sie fortzeugend böses muss gebären.« És, t. képviselőháäs, az a fa elültettetett akkor a választók nevében, annak gyümölcsei ma sem lehetnek tiszták, és nem lehetnek jók, mert 1872. óta egész rendszer működött azon, hogy minden lehetetlenné tétessék, a mi az igaz, szabad és független választásnak a legfőbb kelléke. Összeírások, korbejegyzés! Képzelhető-e az máskép^ mint úgy, hogy minden összeíráskor minden egyes választó idéztessék meg, hozza magával a születési okmányát, és úgy jegyeztessék be. Mindnyájan tudjuk, hogy e tekintetben teljes önkény uralkodik, és hogy a választások körül a kicsinálási rendszer oly finoman van kidolgozva, hogy itt a becsület, a lelkiismeret, és a közszabadság is tisztán problematikus dologgá van téve. De ha ennek az elfajulásnak a tulajdonképeni gyökerét veszem, hát ki volt fejezve Pulszky Ferencz szavával, a mikor azt mondta, hogy foltettük az Ausztriával való kiegyezést, ez egyszersmind bevallása annak, — a mint hogy tényleg úgy is van, — hogy nálunk az egész parlamentáris rendszer, az egész közélet, az egész adminisztráczió, és minden, tekintettel az Ausztriával fennálló viszonyra történik. (Úgy van! a szélső haloldalon.) És minthogy ez közéletünknek legszélesebb körében így van, ki csodálkoznék azon a panaszon, mely jogosan hangzik fel, hogy az igazi tiszta magyar nemzeti érzés, az a fogékonyság a becsület iránt megcsappant, és apadóban van. Egy ilyen rendszernél, a hol az egyik fél kénytelen engedni a másiknak, azok az egyöntetű jellemek, az a tiszta nemzeti karakter nem fejlődhetik ki. Ma nem a karakter az, a mely vezet, hanem az ügyeskedés, az engedékenység, a kicsinálás. És ha ennek a rendszernek a kiművelését ve^zszük, hát hiszi-e valaki ebben a házban, hogy ő Magyarországnak törvényhozója. Én nem hiszem, hogy az legyen a szó ideális értelmében. A községházak küszöbének reparálásától, fel egészen a municzipiumok fontos ügyéig, minden felebbezhető és előterjesztendő, megerősítendő és a törvényhozó — akarja, vagy nem akarja — a legkisebb dologban is kénytelen ä kormányhoz folyamodni. Egyfelől a puritanizmust játszani, másfelől abban a morális kényszerben lenni, hogy a kikkel szembén játszik, bizonyos engedékenységet tanúsít, ez nem vezethet és nem is vezet igazán kijegeczesedett elemek által alkotott erős és tiszta közélet fejlődésére, a mely nélkül azután sem igazi állami, sem igazi nemzeti közélet, sem törvényhozás nem lehet, és nem is KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XXVIII. KÖTET. képzelhető abban a tisztaságban és tökéletességben, a mely emberi ugyan, a melyben lehetnek gyarlóságok, de a melynek elfajulni nem szabad soha, ha azt mondja az ember, hogy választási rendszer, akkor nem csak arról van szó, a mely e házba küldi a törvényhozót, hanem, ha az rossz, épen úgy elfajult és megrosszabbodott az összes municzipiumokban végig az egész választási rendszer. Ha ezt az egész rendszert nem tudjuk megjavítani, tartok tőle, hogy gr. Apponyi Albert összes javaslatai ismét csak a levegőben fognak lógni. Ezzel nem akarom azt mondani, hogy meg kell hagyni a rosszat; nem, gyökeresen kell orvosolni, de az orvoslásnak csak egy módja van, és ez az, hogy reformálni kell, és vissza kell vezetnie a maga fundamentumára egész közéletünket, mert a legjobb választási törvény, a municzipiumnak legjobb berendezése, semmiféle hasznot nem fog szülni, ha maga a társadalom már inficziálva van, már meg van rontva. És, t. képviselőház, a ki a mi eljárásainkat a választások körül, az ott nyilatkozó jelenségeket figyeli, az látni fogja, hogy mily óriási módon szaporodott fel már az az elem, a melynek semmi lelkiismerete, semmi hazafisága, a melynek a választás csak alkalom, hogy azt a maga hasznára fordíthassa. (Úgy van! a szélső baloldalon.) En, t. képviselőház, nem csak pártállásomnál, hanem leggyökeresebb meggyőződésemnél fogva, a mely kifejlődött egy hosszú és küzdelmes élet összeségéből, csak azt mondom, hogy ez a kiépülése a társadalomnak, azzal a rendszerrel, a melyet 1872-ben puskával és szuronynyal védtek, azzal a rendszerrel, a mely a, közös ügyeken alapúi, s a melynek egyik oszloposa gr. Apponyi Albert is, sikerülni nem fog. Sikerülhet az egész közéletnek szanálása egy módon: csupán a valóságos függetlenség, önállóság és önrendelkezés alapján. (Úgy van! Élénk helyeslés a .szélső baloldalon.) Ez az egyetlen egy mód arra, hogy képződjenek ki igazán a karakterek, és kapjon a közélet mélységet, tisztaságot, fényt. Én, t. képviselőház, nem és nem akarok körülnézni ebben a házban, szemem megakad a rendszer természetes áldozatain, igen sokakon, a kik kormányon voltak, és a kik ma, meghiszem, a szabadelvű párt kebelében oszlopos férfiak, de Magyarország jövője tekintetében meg vannak halva, és el vannak veszve. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Egyenesen ez a közösügyes rendszer, különösen pedig az, hogy a kiegyezés mellett két párt áll, a mely egymás közt ellentétes, egyenesen ez okozza azt, hogy itt csak a kár, csak az ártalom és a bántalom okoz lüktetést. Hát, kérdem én a t. szabadelvű pártot, oly intoleráns-e az, hogy azokat az ügynevezett elvi különbségeket, a me25