Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-535

535. országos ülés 1896. január 17-én, pénteken. 191 sága kilenez tizedrésze által helyeselt ezélszerííségi indokoknak, higiénikus, kényelmi, egészségi, de hozzáteszem, a főváros világvárosi érdekeinek latbavetésével, másképen, mint történt, nem határozhattam, (Helyeslés jobbfelöl.) tudniillik, hogy a közgyűlésen egy szavazattal megbukott tanácsi indítványt, a melyet a szakközeg, és a :mérnöki hivatal is pártolt, határozattá emeltem. és a főváros tanácsát utasítottam, hogy kösse meg Petzczel a szerződést. (Helyeslés jobbfelöl.) Ha már annyira érdeklődnek a képviselő urak e kérdés iránt, menjünk bele annak további jogi megvitatásába. A kérdés az, vájjon a fővárosnak autonómiája különbözik-e, más-e, mint az ország többi municzipiuinainak autonómiája. A fővárosnak autonómiája tökéletesen olyan, mint a többi városé. (Ellenmondás a szélső baloldalon.) Polónyi képviselő úr ezt is tagadja. Polónyi Géza: Külön törvény intézkedik ! Elnök l Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak meghallgatni a szónokot! Perczel Dezső belügyminiszter: Miután Polónyi képviselő úr azon törvényen alapuló jogi meggyőződésemet, hogy a főváros atunomiája és a vármegyei vagy a többi városok autonómiája közt különbség nincs, megtagadja és úgylátszik, kétségbe vonja . . . Polónyi Géza : Mindig rám appellál, muszáj közbeszólnom! (Zajos derültség.) Majd kifejtem beszédemben. Perczel Dezső belügyminiszter: Nagyon sajnálom, de senki sem teheti nekem azt a szemrehányást, hogy személyeskedni akarok. Nem hozhatom a kérdést mással kapcsolatba, mint azzal, a ki azt felvetette és a ki ellenem oly nagy vádat emel, hogy protekcziót kívánnék gyakorolni, azzal, a ki azt állította, hogy súlyos vád terhe alatt állok, a mely alól tisztáznom kell magamat. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Azt hiszem, hogy kötelességem azt az álláspontot a magam szempontjából és a fővároséból isitisztáznom. (Helyeslés jobbfelöl.) Miután azt állítom, hogy a főváros autonómiája semmiben sem különbözik a többi törvényhatóságok és városok autonómiájától, leszek bátor a Budapest főváros törvényhatóságának alakításáról és rendezéséről szóló 1872-iki törvénynek (Halljuk! Halljuk!) második szakaszát felolvasni. (Mosgás a szélső baloldalon.) Elnök: (Csenget.) Kérem, ne konverzáljanak; a felszólalót zavarják a konverzálással. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Perczel Dezső belügyminiszter: E tör vény második szakasza következőleg hangzik : »Az ekkép alakított főváros mint önálló törvényhatóság, az 1870: XLII. tcz. értelmében gyakorolni fogja a töivény korlátai között a) az önkormányzatot.« E törvény tehát oly világos, a milyen csak lehet; kifejezi expressis verbis, hogy a törvényhatóság az 1870: XLII. tcz. értelmében, vagyis a rendes muuiczipiumokróí, a vármegyékről szóló törvény értelmében fogja gyakorolni az önkormányzatot. Világos ebből az, hogy a felebbezéseknek elbírálásánál is a fővárosra nézve egyáltalában nem fordulhat elő más, mint hogy a felebbezések elbírálása végső fokon ugyanazon jogszabályok szerint történik, mint más városok és törvényhatóságok felebbezéseíiiek elbírálása. De épúgy, mint a főváros rendezéséről szóló törvény, a municzipiális törvény sem mondja sehol sem azt, hogy a belügyminiszternek vagy akármelyik más miniszternek, csak megsemmisítési joga van a határozatokra nézve. Tegnap kimutattam — s ezen nyargaltak a t. képviselő urak ma is — hogy például fel hoztam a járványok esetében követendő eljárást. Én, hogy teljesen megvilágítsam a kérdést, három törvényre is hivatkoztam, noha a közegészségügyi törvény is elég lenne annak kimutatására, hogy a minisztereknek érdemben való döntési hatáskörük is van. De nemcsak én állítom ezt, hanem előhoztam és hamarjában kiemeltem csak két esetet, a melyekben elődeim mindegyike hasonlóképen döntött, a fővárossal szemben, felebbezések folytán. Az egyik vonatkozik 1894-ben Klemm Árpád ügyére, a másik kiadatott az 1890. évre, bizonyos Tyroler Irma ügyében, egy homokLányára vonatkozólag. Az egyik esetben Hieronymi Károly, a másikban gróf Szapáry Gyula akkori belügyminiszterek nemcsak hogy jóvá nem hagyták és megsemmisítették a határozatot, de egyenesen az ügy érdemében döntöttek, és a fővárosban nem akadt senki sem, a ki ezen megütközött volna, a ki ebben a főváros autonómiája ellen irányuló sérelmet látott volna. (Hosszantartómozgás a szélső baloldalon.) Azt hiszem, hogy a kérdés merituma a körűi forgott, vájjon volt-e joga a belügyminiszternek a főváros közgyűlésének szavazás által meghozott határozatát felebbezés esetén másként eldönteni? Ebben pedig nem lehet kétség, mert úgy tudom, hogy úgy az igazságszolgáltatás, mint a közigazgatás terén szakítottak a felülvizsgálás és pusztán megsemmisítési rendszerrel. (Nagy nyugtalanság a szélső baloldalon.) Elnök: Lukäts Gyula képviselő urat rendre utasítom. Perczel Dezső belügyminiszter: Ezek után még röviden a beadott határozati javaslatra nézve akarok nyilatkozni, és mivel már tegnap azt mondtam, hogy nem akarok kibújni a kérvény tárgyalása alól, sőt magam kívánnám, hogy