Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-535

] g 6 535. országos ülés 1896. január 17-én, pénteken. A t. miniszter úr azzal rekesztette be beszédét, hogy ő legjobb kortesnek tartja a jó közigazgatást. Én rövid fölszólalásomat azzal végzem be, hogy én a jó közigazgatást ugyan szintén jő kortesnek ismerem, de ismerem első sorban az ország anyagi, szellemi és közbiztonsági fejlődése garancziájának. Kívánom, hogy az ige mielőbb testté váljék. A költségvetést megszavazom. (Helyeslés jobbfelől.) Illyés Bálint jegyző : Kun Miklós! Kun Miklós: T. ház! Ha szavaimat az ezen házban már annyira szokásos kifejezéssel kezdem, hogy felszólalni nem volt szándékom, ez teljesen igaz. Még pedig nem azért nem volt szándékom felszólalni, mintha a belügyi tárcza tárgyalásánál közigazgatásunk gyarlóságát, gyöngeségét, rosszaságát, merem mondani: megbízhatatlanságát szőnyegre hozni kötelességemnek nem tartottam volna; hanem nem szándékoztam felszólalni azért, mert hirtelenében nem tudtam elhatározni azt, hogy a felszólalásomba bele vegyülő akármi csekély, elkeseredett hang nem áll-e útjában azon békeajánlat elfogadásának, azon békefeltételek teljesítésének, melyet a nemzeti párt és a maga nevében, gróf Apponyi Albert t. képviselő úr itt előterjesztett és feltételeiben kétségkívül mély államférfiúi belátással és a legnagyobb szabatossággal itt preczizírozott. A békefeltételek nem mi hozzánk vannak intézve, azonban úgy, a ['mint azt gróf Apponyi Albert t. képviselő úr itt nyíltan megmondotta, a parlamentben tétetvén meg, ahhoz mindenkinek szava van. Midőn ezt érintem, csak saját egyéni nézetemet fejezem ki és határozottan kijelentem, hogy óhajtom, szükségesnek tartom, hogy mindazok a javaslatok és feltételek, melyeket itt Apponyi Albert gróf előtérj esztett, elfogadtassanak, teljesíttessenek, és egyszersmind a végrehajtásban megbízhatókig kezeltessenek. (Helyeslés balfelől.) így, t. ház, bármi legyen is a t. kormánynak véghatározata, a felajánlott békére nézve azon meggyőződésben vagyok, hogy a felajánlott béke és a megszabott feltételek hatás nélkül nem maradhatnak. Ha elfogadtatnak, annak következménye bizonyos politikai megnyugvás, a választási jog szabad gyakorlata iránti biztosítás, különösen a végrehajtásba foglalandó garancziák, a belnyugalmat helyre fogják állítani; ha pedig, t. képviselő ház, a kormány határozata tagadó lesz, akkor a t. kormány államférfiúi és kormányzati tényeinek műremeke gyanánt a békének és feltételeinek elutasítása fogja a millenáris kiállítás legdicsőbb tárgyát képezni. (Helyeslés a széhö baloldalon.) De nemcsak ez lesz következménye, hanem az a választási rendszer, melyet ebben az évben több helyütt végrehajtottnak láttunk, elő fogja idézni, hogy itt a képviselőházban nem a nemzetnek többsége, hanem a nemzetnek kisebbsége fogja gyakorolni, a nem • zet nevében, a törvényhozási hatalmat a minek következménye az elkerűlhetlen parlamenti válság, az abszolutizmus, végén pedig az erőszak alkalmazása lesz. A t. belügyminiszter úr tegnapi beszédében, miként arra már az előttem szólott Vargics Imre t. képviselő úr is hivatkozott, azt mondta, hogy ő egy jó kortest akar, és ez a jó kortes a jó adminisztráczió, a melyre törekszik, Ezt, t. képviselőház, nem tartom határozott megjelölésnek. Gondolom, a t. belügyminiszter úr azt úgy értette, hogy jó közigazgatás az, a mely a közérdeknek, a polgárok törvényes és jogos érdekeinek szolgálván, maga iránt vonzalmat, rokonszenvet támaszt. Perczel Dezső belügyminiszter: Megelégedést ! Kun Miklós: Azonban az, hogy jó kortest kíván, nem elég szabatos, sőt azt tartom, hogy ez magyarázatában félrevezetésekre is adhat alkalmat. Azt mondottam előbb, hogy közigazgatásunkat rossznak, megbízhatatlannak, minden bajok kútforrásának tartom, és mindezeknek a bajoknak forrásául egyedül azt tudom megjelölni, hogy adminisztrácziónk közegei, a vármegyei önkormányzati közegek, de nemcsak ezek maguk, hanem még a törvényhatósági tanácskozó testületek is, ma a pártérdekek bilincseiben vannak. Míg ezek e rabbilincsektől meg nem szabadulnak, addig jó közigazgatást Magyarországon sem választással, sem kinevezéssel csinálni nem lehet. T. barátom az imént a választók számának apadásával foglalkozott. Teljesen osztozom abban a véleményében, hogy azzal a kimutatással, a melyet a belügyminiszter úr tegnap előterjesztett, azt be nem bizonyította, hogy a választók — saját szavaival akarok élni — nem irtattak volna; mert lehetséges az, a mint azt Szalay Károly képviselőtársam is fölemlítette, hogy a kormánypárti szavazók nagyobb számban vétettek föl, és ez a nagyobb szám leszállította a lajstrom főösszegének számában előálló különbséget. (Vgy van! a szélső baloldalon.) De, ha az a szám teljes valóságon alapszik is, még akkor is nagyon szomorú jelenség, hogy a választók száma 6000-rel apadt. A 10 évenkint történő összeírásokból azt látjuk, hogy Magyarország lakosságának száma tíz évenkint, de sőt évenkint is szaporodik, és a t. kormány maga, a kormánypárt és ennek érdekeit szolgáló lapok mindenkor azt hirdették, hogy Magyarország vagyonosodása mily nagy mértékben